ELFT HÍRADÓ

["Szegedi Peter" <pszegedi AT caesar.elte.hu>]

T. Kollégák és Dénes!

Elnézést kérek, a Fizinfo-t olvasom, de csak ritkán írok rá, és
közben mindig elfelejtem, hogy milyen címről milyen címre kell a
levelet küldeni, ezért - legalábbis úgy látom - hogy az a levelem,
amire Dénes hivatkozik, csak hozzá jutott el, a listára nem, ezért 
alább újra elküldöm, remélem, most sikerül.
Egyúttal megpróbálok válaszolni is a levelére.
Semmiképpen nem vagyok profi tudománytörténész, csak tanítottam
fizikatörténetet (aki nem tudja, az tanítja :-), de hogy ne csak
poénkodjak, megadom egy általam összeállított - részben fordított -,
magyarázó részekkel ellátott fizikatörténeti szöveggyűjtemény
linkjét: https://dtk.tankonyvtar.hu/handle/123456789/12154).
Galilei meg nem jelent munkáját De motu címen szokták emlegetni és az
angol fordítás itt lelhető fel:
https://echo.mpiwg-berlin.mpg.de/ECHOdocuView?url=/permanent/archimede
s_repository/large/galil_demot_094_en_2000/index.meta.
Benedetti (Giovanni Battista vagy Giambattista, 1530-1590) írásaiban
fokozatosan fejlesztette a szabadeséssel kapcsolatos elképzeléseit,
ezekhez nem könnyű hozzájutni, de a Wikipédia a fontosabbakat
felsorolja. Ezeket a latin vagy olasz nyelvű írásokat én sem
olvastam, csak a másodlagos irodalomból tudok a dologról.
A kísérletekkel kapcsolatban természetesen igazad van, de az Általad
említett követelmények abban a korban kivihetetlenek voltak. A lejtő
kísérletről is azért nem tudjuk, hogy valójában Galilei egyáltalán
elvégezte-e, mert pl. a leírt időmérés (vízórával) nem működhetett,
tehát vagy el sem végezte, vagy nem úgy mérte az időt (hanem pl. 
szimplán az ütemérzékére támaszkodva). Üdv,

Szegedi Péter



Kedves Dénes és Többiek!

Ezt a kísérletet nem kellett feltétlenül elvégezni a 17. században.
Az ehhez hasonló testösszetevős kísérleteket elegendő gondolatban
elvégezni, ahogy azt Galilei leírja a "Matematikai érvelések és
bizonyítások"-ban (Európa, 1986.; 76. oldaltól) 1638-ban, de egy meg
nem jelent munkájában már 30 évvel korábban is említi, ráadásul a
gondolatmenetet minden valószínűség szerint a 16. századi
Benedettitől vette át. A gondolatkísérletből világosan kiderül (itt
az elején azonos fajsúlyú testekre, de később tárgyalja a fajsúly és
a közegellenállás szerepét), hogy a testek nem is eshetnek másképp,
mint egyformán. Ez nem kísérleti kérdés, hiszen azok úgysem
sikerülnek teljesen kifogástalanul :-).
A kritizált tankönyv mentségére szóljon, hogy nyilván a többkörös
oktatási módszer része, amely nálunk is teljesen általános, nem
csupán a fizikaoktatásban, hanem máshol (történelem stb.) is. Alsó
tagozatban megtanítanak valamit (pl. a szabadesést) nagyon
egyszerűen, a korosztálynak megfelelő szinten; felsőben előveszik
ugyanazt bonyolultabban; a középiskolában ismét megtárgyalják
ugyanazt a témát, ezúttal pl. már matematikával is kísérve s=g/2.t^2;
az egyetemen pedig differenciálegyenletekkel és
Lagrange-függvényekkel. A fizika esetében ez a fejlesztés esetleg
párhuzamos lehet a tényleges fizikatörténettel is. A kifogásolt
leírás valószínűleg megfelel egy kisgyermek hétköznapi
tapasztalatainak (ne felejtsük el, hogy a hétköznapi tapasztalat és a
tudomány nagyon sokszor ellentmond egymásnak, egy másik példa: a
normális emberek szerint a Nap minden reggel felkel, a tudomány
szerint erről szó sincsen, ez csak a látszat), és ezzel együtt
valóban egyben az arisztotelészi felfogásnak. Arisztotelész szerint a
tudományt arra kell alapozni, amit bárki bármikor megfigyelhet
(egyszerű szemlélődéssel). Egyikük sem végez komoly kísérleteket, a
kisgyermeknek nincsenek eszközei (és esetleg inspirációja sem),
Arisztotelész pedig azért nem, mert a kísérlet mesterséges
beavatkozás a természeti folyamatokba, ezért alkalmatlan azok
megismerésére. Olyan körmönfont dolgok, mint az ejtőernyő, eszünkbe
sem jut (Arisztotelész esetében nem is létezik). A vákuumos
kísérletek eleve elfogadhatatlanok, mert vákuum nincs is (a horror
vacui arisztotelészi elve). Ahogy az említett Galilei szöveg elején
olvashatjuk, a sebesség fordítottan arányos a közeg sűrűségével,
vákuumban tehát végtelen lenne, ami lehetetlen; vagy egy másik
zseniális - mert negatívan Newton is benne van - arisztotelészi érv:
a vákuumban semmi sincs, tehát az egyes térbeli pontjai
megkülönböztethetetlenek, akkor honnan fogja tudni egy elgurított
labda, hogy hol kell megállnia, tehát örökké fog mozogni, ami
lehetetlen.
Elnézést, hogy hosszú voltam.

Szegedi Péter

> Az ólomgolyó/tollpihe-kísérletet más formában ma is szokás 
> középiskolában bemutatni. Például úgy, hogy egy vízszintesen
> elhelyezett fémlapra helyezünk egy papírszeletkét (ügyesebbek
> állítólag egy pénzérmével is elő tudják adni), ezt követően pedig
az
> egészet kb. 1 m magasságból elejtjük (esetleg eletromágnesekkel
> tartjuk, majd azok áramát egyszerre megszakítjuk), és a papírszelet
a fémlappal/pénzérmével együtt ér földet.
> Még csak kémcső/fémcső sem kell hozzá. De hogy ezt a kísérletet a
17.
> században valóban elvégezte-e valaki, azt továbbra sem tudom.

==================================================
Szegedi Péter              pszegedi AT caesar.elte.hu
ELTE TTK Tudománytörténet es Tudományfilozófia T.
1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C I. 1.111
T/Rögz.: 372-2500/66-70        Fax: 372-2500/66-74
Postacím: 1518 Budapest Pf. 32
==================================================


--
Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
https://www.avast.com/antivirus