ELFT HÍRADÓ

["Szegedi Peter" <pszegedi AT caesar.elte.hu>]

Kedves Tamás!

Ilyen csengős rekonstrukció fényképét én is mutattam a hallgatóknak a
fizikatörténet előadásomon, de ezek valóban sokkal később
keletkeztek. Nincs azonban adatunk arról, hogy Galilei ezt használta
volna, de a csengőket teljesen valószínűtlennek tartják. Az egyetlen
rendelkezésre álló leírás az említett Matematikai érvelések és
bizonyítások 196-197. oldalán található, ahol Galilei többszázszor
elvégzett kísérletről beszél, de - mint említettem - a leírt 
időmérési módszer hihetetlenné teszi az egészet. Azt feltételezik,
hogy olyan mérési módszert alkalmazott - ha egyáltalán -, amit nem
gondolt túl tudományosnak, ezért nem mert leírni. A csengőhöz hasonló
módszert használhatott, csak nem csengőkkel, hanem talán valahogy
valamilyen bőrszíjakat tett a golyók útjába és azok csattanhattak, a
ritmust pedig az asszisztensek/szolgák szolgáltathattták pl.
katonaindulók segítségével. Az azonban biztos, hogy ezzel a
módszerrel nem az történt, amit általában hisznek, hogy Galilei
kimérte a négyzetes törvényt, hanem levezette azt, majd a
lejtőkísérlettel kvázi nagyjából ellenőrízni tudta.
A gondolatmenet a 177. oldalon kezdődik és nagyjából a következő: A
természetben létezik gyorsuló mozgás. (Ez már túlmegy
Arisztotelészen, de nem biztos, hogy feltétlenül pontosabb
megfigyelésen alapul, elegendő azt végiggondolni, hogy a leejtett kő
nulla sebességről indul és utána valami véges sebességre tesz szert.
Szükséges hozzá a sebesség fogalma - beleértve a pillanatnyi- és
átlagsebességet -, ami Arisztotelésznél nincs meg, a Merton
College-ban - Bradwardine és köre - alakul ki a 14. században.) A
természet mindenhol ugyanazt a típusú gyorsulást használja. (Ezért jó
a lejtő a szabadesés helyett, nem azért mert a lejtő szöge
határértékben akár 90 fok is lehetne.) A természet a legyegyszerűbb
gyorsulást használja. A legegyszerűbb gyorsulás az, ha a
sebességnövekmények időegységenként ugyanazok. (Mi lett volna, ha azt
gondolja, hogy nem hozzáadni kell, hanem szorozni? :-)) Ebből aztán
levezeti a négyzetes úttörvényt, mégpedig úgy, hogy a levezetés nem
csak az arisztoteliánusoknak volt nagyon szokatlan, hanem nekünk is
az. (Galilei olyan határ a két korszak között, amelyik egyikhez sem
tartozik.) Ez vonatkozik az ábrákra is. Az ismert képletet pedig ne
keressük, mert még tartja magát az ókori előíráshoz, miszerint almát
körtével nem keverünk, tehát nincs olyan, hogy az utat elosztjuk az
idővel, mert különböző mennyiségekkel nem végzünk matematikai
műveletet, helyette aránypárokat állítunk fel, mint Arisztotelész.
Így kapja meg aztán az Általad is említett páratlan számokból álló
sort, amit nagyjából le lehet tesztelni a lejtővel, úgy hogy előre
beállítjuk a bőrszíjak helyét és figyeljük a ritmust.
Huygens ingaórája éppen Galilei kezdeti megfigyelésén (és a holland
rengeteg további munkáján) alapul, de Huygens könyve csak kb. 40
évvel Galilei könyve után jelent meg.

Üdv,

Szegedi Péter
==================================================
Szegedi Péter              pszegedi AT caesar.elte.hu
ELTE TTK Tudománytörténet es Tudományfilozófia T.
1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C I. 1.111
T/Rögz.: 372-2500/66-70        Fax: 372-2500/66-74
Postacím: 1518 Budapest Pf. 32
==================================================


--
Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
https://www.avast.com/antivirus