ELFT HÍRADÓ

[Laszlo Lindeisz <lindeisz AT gmail.com>]

Attól tartok, hogy ha a Greenpeace-re, meg a nép szavazataira lenne bízva a
jövő energiaellátása, akkor rövidesen lehetetlenné válna az internetes
szavazás áramszolgáltatás hiányában. A durva médiabefolyás alá került
egyszerű népek nem csak az "atomtól" (Csernobil, Fukusima stb.) félnek,
hanem azt is elhitték, hogy zöldenergiával kiválthatók a fosszilis és
nukleáris primer energiaforrások. Elenyésző azok száma - még a
"szakemberek" között is -, akik különbséget tudnak tenni energiahordozó és
energiaforrás között. Szinte senki sem tudja, hogy az elektromos (vagy
hibrid) autók és kerékpárok a legnagyobb környezetszennyezők (lokálisan
kevés, vagy semmi, globálisan fokozottan nagy emisszió, nem is beszélve a
gyártáskor és a szemétbe kerüléskor jelentkező környezetszennyezésről.
Ezért is nagy humbug az Oláh György-féle metanolgazdaság, mert a probléma
nem az energiahordozó, hanem a tiszta, primer energiaforrás hiánya. A
fúziós erőmű lassan a technikai mítosz kategóriájába kerül, mindig éppen 50
év kell még a gyakorlati megvalósulásához (állandó felirat a büfében:
Holnaptól a kávé ingyenes!). Teljes a homály, tudás helyett a
tájékozatlanság, a félretájékozottság és az előítéletek döntenek. Azt is
kevesen tudják, hogy az elektromos hálózatba visszatápláló
zöldenergia-források, háztartási napelemek, szélerőművek stb. "rángatnak"
(vagy süt a nap, vagy fúj a szél, vagy mindkettő, vagy egyik sem), az
elektromos energia ipari dimenziójú tárolása pedig nincs megoldva a mai
napig, a jogi háttérre pedig most lehetetlen kitérni a terjedelem miatt. A
szabványok szerinti áramszolgáltatás rugalmasan alkalmazkodni képes,
korszerű nagyerőművi háttér nélkül ma csak akkor lehetséges, ha a megújuló,
visszatáplált energia aránya az összes kapacitás 10 %-a körül van. A
helyben történő zöldenergia-felhasználásnak rendkívül alacsony a hatásfoka
(a Nap mindig akkor süt, amikor nem kellene és nem süt, amikor a legjobban
kellene), nem is számolnak már megtérülést, a háztetőn levő napelem,
napkollektor szinte státuszszimbólum lett. A németek pl. lemondtak az
atomerőművekről és most választaniuk kell: visszatérnek az atomenergiához,
vagy kiépítenek még egy országos, alternatív hálózatot, bonyolult és
költséges kiegyenlítő erősáramú rendszerekkel a „rángatózó” megújuló
forrásokból származó áram elosztására (mellékesen megjegyzendő, hogy elég
sok áramot exportálnak korszerűtlen, szennyező hőerőműveikből, jó pénzért,
ami beárnyékolja a zöld elkötelezettségükről kialakítani kívánt képet).


Akik tehát most a paksi bővítés ügyében szavaznak, annyit sem tudnak arról,
hogy mire szavaznak, mint amikor politikusokra szavaznak.


Üdvözlettel:

Lindeisz László