Tanárok vitafóruma

["Levay Gyula" <gyula.levay AT freemail.hu>]

Sziasztok!

Kisse lekesve, egy szuszra elolvastam el a temaban szuletett leveleket.
Erdekes
diskurzusba kezdtetek. Azt gondolom, hogy ezt a temat erdemes lenne az
egesz pedagogus tarsadalomnak "megragni".

Lutter Andras:
> Pedagógus: Van világnézetem, politikai véleményem, erkölcsi hozzáállásom.
> Ezen elvek alapján hozok döntéseket, rendezem be az életemet. A diák ezt
> érintõ kérdéseire õszintén válaszolok.
> Ezen túl toleráns vagyok mindazon egyéb nézetekkel, melyek nem ütköznek
> _alapvetõen_ az értékrendemmel.
...
Ugy erzem, hogy Andras egy nagyon fontos dolgot fogalmazott itt meg.
Nevezetesen a toleranciat. Egyet ertek azzal, amit tobben leirtatok, hogy az
ember vilagnezete athat mindent amit tesz. Tehat az oktatoi munkajat is.
Ez szerintem sem baj. A baj az, amikor az eltero latasmodot, velemenyt
a pedagogus nem kepes toleralni, az ovetol eltero velemenyt szemelyes
sertesnek fogja fel. Amikor ennek kovetkezteben a betonba dongoli a
gyerekeket, vagy az eltero vilagnezet befolyasolja a tanulo erdemjegyet.

Kiemeltem az _alapvetoen_ szot. Ugy erzem, hogy pl. egy ateista hite es egy
kereszteny hite kozott alapveto es athidalhatatlan a kulonbseg. Toleranciara
pedig ott van szukseg, ahol _alapveto_ kulonbsegek vannak, hiszen akivel
egyetertek, vagy majdnem mindenben egyet ertek azon mit kellene toleralnom?

Nagy kerdes persze, hogy mit kell es lehet toleralni? Hogyan lehet ezt a
tolerancia hatart definialni? Lehet-e ezt egy oktatasi rendszerben
egysegesen
kezelni?

Tehat:  Andrassal egyet ertek, azert kotekedem csak, hogy hatha meg valaki
kedvet kap a temat koruljarni. ;o)

Levay Gyula