Tanárok vitafóruma

["Levay Gyula" <gyula.levay AT freemail.hu>]

T. Lista, Riki!

Hosszú évek óta passzív tagja (olvasója) vagyok a listának, mint nem
pedagógus, de az oktatáshoz - pedagógus feleségem és iskolás
gyerekeim révén - kapcsolódom.
A téma felizgatott annyira, hogy néhány gondolatot "kénytelen legyek"
én is hozzá tenni. Belátom levelem messze hosszabb lett, mint ami
általában a levlistán elfogadott, de aki végigolvassa, annak azt hiszem
bőven ad témát a levelezésre az elkövetkező napokban ;o).
Ismételten végigolvasva az irományomat, az az érzésem, hogy egy kicsit
provokatívra sikeredett. Abban bízom, hogy ha valaki végigolvasa,
egyértelmű lesz számára, hogy az indulatom nem jószándékú emberek
hite és meggyőződése ellen irányul.

Lévay Gyula

Riki > ... viszont az oktatásfinanszírozás nem szabadna hogy világnézetileg
Riki > diszkriminativ legyen.

Miért? Ha az állam a világnézetileg semleges oktatást preferálja, akkor
milyen alapon várható el, hogy másra is adjon pénzt? Akár egy fillért is?
- Mert te is fizetsz adót? Erre térjünk vissza később.
- Mert közfeladatot vállalnak át? Ki kérte meg őket erre?
- Mert igény van arra a pluszra amit ők nyújtanak? Rendben. De ez a plusz
kívül van azon a kereten, amit az állam finanszírozni szándékozik,
nevezetesen a világnézetileg semleges oktatáson. Maximálisan egyet értek
azokkal a - mások által már megírt - véleményekkel, hogy akinek ez kell,
az áldozzon rá!

Mit jelent az, hogy az "oktatásfinanszírozás diszkriminatív"? Ez a
"diszkriminatív" jelző mostanra olyan varázsigévé vált, aminek a hatására
illik abbahagyni a gondolkodást, minden érvet illik sutba dobni és fejet
illik hajtani.
Most én mégis veszem a bátorságot, hogy a fenti kifejezést lefordítsam
magyarra (ki-ki döntse el, hogy helyes-e a fordítás):
_A kitűzött céltól eltérő intézményeket eltérő mértékben, vagy egyáltalán
nem támogatja az állam._ Ugye ez így már nem is olyan rettenetes!
Ebben a megfogalmazásban már nem tűnik annyira eretneknek a gondolat.

Pontosításra szorul a tárgyban szereplő "Egyházi iskolák" kifejezés is.
Jogilag ugyanis 117 egyház van kis hazánkban (a 2003-as SZJA bevallás
útmutatója szerint).
Most viszont nem a 117 egyház felháborodásának lehetünk a tanui, hanem
egy-két "történelmi felekezetének".
Miért? (Valaki már feltette ezt a kérdést.) Az én olvasatomban:
- A tiltakozó felekezetek számára - a nem csak világnézetileg, de
felekezetileg is elkötelezett - tanítványok közül _egyesek_ egykor majd
pozícióba jutva megfelelő káderek, érdekérvényesítők lesznek, ahogy erre
a politikai életben ma is láthatunk példákat. Az persze nem baj, ha vallásos
emberek politizálnak, ha ezt a közjó és nem adóforintjaink irányított
elosztása (már nem csak az oktatás terén) érdekében teszik.
És ezek a káderek lehetőleg az állam pénzéből legyenek kitanítva.
- Nyilvánvalóan a felekezetek többsége olyan létszámmal és anyagi
körülmények között működik, hogy nincsen támogatni való oktatási intézménye,
most nincs miért tiltakozzon. De! Egyből fel lehetne tenni a kérdést, hogy
akkor nekik miért nem csinál az állam felekezeti iskolákat? Ez nem
diszkrimináció? Hiszen arról szól a mostani vita is, hogy a tiltakozó
felekezeteknek is több iskolájuk van, mint amit el tudnak tartani!

A miértre adott első válasz megkerülhetetlenné teszi az állam és az egyház
szétválasztásának kérdését. Érdekes Riki értetlensége és véleménye a
témában:
> Mit sértene? Nem igazán értem!
> Az Egyház és állam szétválasztása azt jelenti, hogy az állam, nem
befolyásolja
> az Egyházak belső felépítését, saját vezetőválasztási gyakorlatát mint azt
40
> éven át tette  (Vő: ÁVO - ÁEH) vagy pl. sok évszázadon át tette
(Invesztitúra
> harc) illetve az Egyházak nem gyakorolnak hasonló direkt-befolyást az
állami
> hivatalokra nézve.
Én nem tudom azt elképzelni, hogy független tudnék lenni attól, aki eltart.
Nem tartom jogosnak azt az igényt sem, hogy egyes felekezetek elvárják,
hogy az állam csak adja a zsozsót, de ne akarjon beleszólni semmibe.
Ha az államtól jön a lé, akkor nyilván jóban kell lenni az állammal, mert
esetleg elzárják a csapot. Persze csak akkor, ha nem az én kádereim
ülnek azokban a bizonyos pozíciókban. Hoppá! Egyből kiderült,
hogy az "állami pénzekhez hozzáférő" felekezetek miért háborognak.
Azért egyet el kell ismerni! Van aki már felismerte (több száz évvel ezelőtt
is) hazánkban azt, hogy az oktatás, a következő generáció a legjobb
befektetés. ;o)

Ha ezek a felekezetek annyira szabadulni akarnak az állami befolyástól,
akkor vajon miért nem törekszenek arra, hogy a világnézetileg velük
azonosuló személyektől kapják meg a pénzt, az állami elosztást kihagyva?
(Erre a kérdésre is megírtátok már előttem a választ.)
Ilyen helyzetben próbálna az állam beleszólni valamibe!

Vissza az oktatásra! (Itt a válasz a befizett adód kérdésére.)
Az állam szedje be azt az adót, ami az általa preferált (világnézetileg
semleges) oktatás üzemeltetéséhez szükséges. (Másra senkinek egy
fillért se adjon.) Ha valakinek ennél több (emelt szinvonal), vagy
"világnézetileg elkötelezett" oktatás kell, akkor irassa ilyen intézménybe
a gyerekét. Mivel az állami szolgáltatást nem vette igénybe, igényelhesse
vissza az adó oktatásra beszedett részének (vagy gyerekei tandíjának)
egy részét. Annyit hagyva csak a közös kalapban amennyi a rossz anyagi
körülmények között élő gyerekek oktatásához "társadalmi szolidarítás"
elvén szükséges. (Ugyan ezt a szolidarítást a nem állami intézmények is
beépíthetnék tandíjaikba.)
És ismét: akinek több kell (vagy többre van módja), az áldozzon rá
többet! Nem véletlen, hogy nem jár mindenki Audival.

Véleményem szerint ez a többség számára mégsem kerülne több pénzbe,
mint a mostani rendszer finanszírozása.
Ugyanis:
- Csökkenne az állami feladat (valóban, ahogy ezt Riki is írja), jóval
kevesebbet kellene hogy az állam ezért behajtson tőlünk.
- Megszűnne a "helytelen igény-értékelésből" származó intézmények
túlfinanszírozására elpazarolt pénz. (További adócsökkenés.)
- A nem állami intézmények valószínűleg (ezt csak feltételezem) kevésbé
pazarló intézményrendszert tartanak fent a jelenlegi államinál.

További következmények:
- Teljesen nyilvánvaló és egyértelmű értékmérője lenne az egyes oktatási
intézményeknek, ugyanis a szülők gyerekük beiratásával, a tandíj
befizetésével "szavaznának".
- Megvalósulna a függetlenség, mert az elosztás torzításával az állam nem
tudna nyomást gyakorolni.
(Ez az utóbbi két pont viszont már ciki is lehet adott esetben!)

Ha azt látnám, hogy az az egy-két felháborodott felekezet nem az állam
fejésével lenne elfoglalva, hanem valami ehhez hasonló rendszer
bevezetéséért lobbizna, akkor támogatnám a törekvésüket. Most azonban
úgy látom, hogy mind az államnak, mind az egy-két hangadó felekezetnek
jobban megfelel a mostani módi. Csak mi, adófizetők járunk rosszabbul,
hívők és nem hívők egyaránt, ugyanis a mi pénzünkön folyik az osztozkodás.
Nekünk azonban nem osztottak lapot az urak. Megkaptuk a gumicsontot,
rágódhatunk azon, hogy mennyi legyen az annyi, diszkrimatív vagy nem,
egymásnak ugorhatnak vallásosak és másban hívők, csak az a lényeg, hogy
a pénz csorogjon a jól megszokott csatornákon, a jól megszokott helyekre...


Persze nem gondolom, hogy a fentiekben az egyetlen és nyilvánvaló
igazságot jelentettem volna ki. Kezeljétek ezt az egészet úgy mint
egy - Rikiétől eltérő - véleményt.