ELFT HÍRADÓ

[Nagy, Dénes Lajos <nagy.denes AT wigner.hu>]

Kedves Péter!

Nagyon köszönöm, hogy megszólaltál, mint profi tudománytörténész és 
tudományfilozófus.

Néhány további reakció a soraid között.


On Tue, 28 Dec 2021, Dr. Szegedi Péter wrote:

> Kedves Dénes és Többiek!
>
> Ezt a kísérletet nem kellett feltétlenül elvégezni a 17. században. Az 
> ehhez hasonló testösszetevős kísérleteket elegendő gondolatban 
> elvégezni, ahogy azt Galilei leírja a "Matematikai érvelések és 
> bizonyítások"-ban (Európa, 1986.; 76. oldaltól) 1638-ban, de egy meg nem 
> jelent munkájában már 30 évvel korábban is említi,

Hogyan lehet ehhez a meg nem jelent munkához hozzáférni?

> ráadásul a gondolatmenetet minden valószínűség szerint a 16. századi 
> Benedettitől vette át.

Nagyon megköszönném, ha erről tudnál részletesebb információt adni.

> A gondolatkísérletből világosan kiderül (itt az elején azonos fajsúlyú 
> testekre, de később tárgyalja a fajsúly és a közegellenállás szerepét), 
> hogy a testek nem is eshetnek másképp, mint egyformán. Ez nem kísérleti 
> kérdés, hiszen azok úgysem sikerülnek teljesen kifogástalanul :-).

Látom a szmájlit, de azért hadd reagáljak egy kicsit mégis komolyabban. 
Egy korrekt módon elvégzett kísérlet abban az értelemben mindig teljesen 
kifogástalanul sikerül, hogy abból a fizikai modell paraméterei (jelen 
esetben az anyagok sűrűségei, a gravitációs gyorsulás, a közegellenállás, 
stb.) statisztikai hibáikkal együtt kinyerhetők, ha a kísérlet 
kiértékelése során nemcsak a fizikai modell, hanem a kísérleti berendezés 
(szügségképpen, de ismert módon) torzító hatásait is figyelembe vesszük.

> A kritizált tankönyv mentségére szóljon, hogy nyilván a többkörös 
> oktatási módszer része, amely nálunk is teljesen általános, nem csupán a 
> fizikaoktatásban, hanem máshol (történelem stb.) is. Alsó tagozatban 
> megtanítanak valamit (pl. a szabadesést) nagyon egyszerűen, a 
> korosztálynak megfelelő szinten; felsőben előveszik ugyanazt 
> bonyolultabban; a középiskolában ismét megtárgyalják ugyanazt a témát, 
> ezúttal pl. már matematikával is kísérve s=g/2.t^2; az egyetemen pedig 
> differenciálegyenletekkel és Lagrange-függvényekkel. A fizika esetében 
> ez a fejlesztés esetleg párhuzamos lehet a tényleges fizikatörténettel 
> is. A kifogásolt leírás valószínűleg megfelel egy kisgyermek hétköznapi 
> tapasztalatainak (ne felejtsük el, hogy a hétköznapi tapasztalat és a 
> tudomány nagyon sokszor ellentmond egymásnak, egy másik példa: a 
> normális emberek szerint a Nap minden reggel felkel, a tudomány szerint 
> erről szó sincsen, ez csak a látszat), és ezzel együtt valóban egyben az 
> arisztotelészi felfogásnak. Arisztotelész szerint a tudományt arra kell 
> alapozni, amit bárki bármikor megfigyelhet (egyszerű szemlélődéssel). 
> Egyikük sem végez komoly kísérleteket, a kisgyermeknek nincsenek 
> eszközei (és esetleg inspirációja sem), Arisztotelész pedig azért nem, 
> mert a kísérlet mesterséges beavatkozás a természeti folyamatokba, ezért 
> alkalmatlan azok megismerésére. Olyan körmönfont dolgok, mint az 
> ejtőernyő, eszünkbe sem jut (Arisztotelész esetében nem is létezik). A 
> vákuumos kísérletek eleve elfogadhatatlanok, mert vákuum nincs is (a 
> horror vacui arisztotelészi elve). Ahogy az említett Galilei szöveg 
> elején olvashatjuk, a sebesség fordítottan arányos a közeg sűrűségével, 
> vákuumban tehát végtelen lenne, ami lehetetlen; vagy egy másik zseniális 
> - mert negatívan Newton is benne van - arisztotelészi érv: a vákuumban 
> semmi sincs, tehát az egyes térbeli pontjai megkülönböztethetetlenek, 
> akkor honnan fogja tudni egy elgurított labda, hogy hol kell megállnia, 
> tehát örökké fog mozogni, ami lehetetlen.

Ebben tökéletesen egyetértünk; egyébként lényegében ezt írta Bartos-Elekes 
István is december 24-én.

> Elnézést, hogy hosszú voltam.
>
> Szegedi Péter
>
> > Az ólomgolyó/tollpihe-kísérletet más formában ma is szokás 
> > középiskolában bemutatni. Például úgy, hogy egy vízszintesen 
> > elhelyezett fémlapra helyezünk egy papírszeletkét (ügyesebbek állítólag 
> > egy pénzérmével is elő tudják adni), ezt követően pedig az egészet kb. 
> > 1 m magasságból elejtjük (esetleg eletromágnesekkel tartjuk, majd azok 
> > áramát egyszerre megszakítjuk), és a papírszelet a 
> > fémlappal/pénzérmével együtt ér földet. Még csak kémcső/fémcső sem kell 
> > hozzá. De hogy ezt a kísérletet a 17. században valóban elvégezte-e 
> > valaki, azt továbbra sem tudom.

Üdvözlettel,

     Dénes