Tanárok vitafóruma

[Szalay Sándor <szs AT infokatedra.hu>]

Elnézést, hogy a megszólítást magamra veszem, de eddig figyeltem az 
érveléseiteket, viszont Imre utolsó összefoglalója nekem azt mutatja, 
hogy két párhuzamos szálon futnak a dolgok, illetve előkerültek olyan 
mellékösvények, amelyek legfeljebb egy krimit tesznek izgalmasabbá.
Nem szándékom a meggyőzés, legfeljebb egy érvelést próbálok amellet 
leírni, hogy a kettősnek tartott mérce mitől nem kettős.

Knausz Imre wrote:

> 0. Elöljáróban szeretnék egy lehetséges félreértést eloszlatni. Nem 
> rólam van szó. Nekem van egy rendes kis bt-m, de nyilván valami 
> tudathasadásom is van, mert ettol még nem gondolom, hogy nekem ezért 
> többet kellene kapnom ugyanazért a munkáért.

Nem gondolom, hogy többet kapsz ugyanazért a munkáért, hiszen a 
megbízási díjként kifizetett összeg után a kifizető még mindenféle 
járulékok (nem a kifizetéskor levont adó és járulék összegére gondolok) 
befizetésére kötelezett, ami természetesen számára ugyanolyan költsége 
az adott munkának, azaz tisztességes esetben ugyanazért a munkáért 
mindkét esetben ugyanazt fizeti ki a megbízó, tehát részéről teljesül az 
ugyanazon munkáért kifizetett összeg szektorsemlegessége.
> 1. Megközelíthetjük a problémát a megbízó szemszögébol, de ezzel nem 
> megyünk sokra. Egy adott szolgáltatásnak van egy piaci értéke, ezt kell 
> kifizetni érte annak, aki nyújtja. Hogy a vásárlónak milyen további 
> kiadásai vannak ezzel kapcsolatban, az a magánügye: a szolgáltatást 
> nyújtó joggal tarthat igényt arra az összegre, amibe az a szolgáltatás 
> kerül.

Pontosan erről van szó. Az adott munka piaci értékét számlás esetben egy 
helyre kell kifizetni, számlát nem adó partner esetén pedig több helyre, 
 mert ilyenek a magyar törvények. A kifizető nem adhatja át a a 
megbízottnak az őt terhelő befizetési terheket, hogy ugyan vigye már el 
a TB vagy az adóhivatal pénztárába. Láttam már olyan szerződést, amiben 
minden partner számára ugyanaz az összeg szerepelt, aztán az 
elszámolásnál derült ki, hogy a szerződés szövegében benne volt az is, 
hogy minden kifizetőt terhelő közterhet is levonnak a szerződéses 
összegből. Ebben az esetben sem lesz a kétféle kifizetés bruttó összege 
azonos, pedig a szerződés ugyanakkora összegről szól.
> 2. Fordítva: ha egy szolgáltatás 100e ft, akkor egy közpénzeket kezelő 
> cég nem adhat ugyanazért 133e-et csak azért, mert ez "megmaradt", mert 
> most éppen van. Ez szerintem az adófizetők pénzének gondatlan kezelése.

A kérdés nem "közpénz" specifikus, hiszen bármely kifizetőt ugyanazon 
terhek sújtanak. Minden kifizetett forint után a kifizetőnek munkaadói 
járulékot, egészségbiztosítási járulékot és társadalombiztosítási 
járulékot kell befizetnie a megfelelő kincstári számlákra, ami általános 
esetben 4,5+11+18 százalék, ha emlékeim nem csalnak. Megjegyzem a 
számlát adó is ilyen terhek mellett tudná bérként kivenni a cégéből ezt 
a pénzt, tehát jelentősen rosszabbul járna, ha az ilyenkor keletkező 
terheit nem kapná meg.
> 3. Ha a megbízott oldaláról nézzük, elkezdhetünk számolni, hogy a bruttó 
> mennyi nettó. De ezzel sem megyünk sokra, hiszen az már nem látható át a 
> megbízó szemszögéből. Nem szokta senki azt követelni, hogy egy 
> mindenkinek azonos nettó összeget aszerint bruttósítsanak föl, hogy ki 
> hogyan számol el. Én sem vetettem föl ilyesmit. Akkor hát ne is 
> számolgassuk ezt. (Persze, ha számolnánk, rájönnénk, hogy a számlások 
> lényegesen jobban járnak azonos bruttó összegek esetén. Ez a magyarázata 
> annak, hogy megalapították a céget, hiszen itt ugye nem valódi 
> vállalkozókról, hanem értelmiségi kényszervállalkozókról van szó. De még 
> egyszer mondom, ez nem tartozik a kifizetőre.)

Amit eddig írtam, az nem szólt a nettóról, tehát minden esetben bruttó 
összegek összehasonlítása történt. Azt pedig, hogy valaki valamely 
vállalkozásból miként tudja nem bérként kivenni a pénzét, nem tartom ide 
tartozónak, hiszen az általad elvetendőnek ítélt számolgatáshoz hasonló 
elmélkedésekről lenne benne szó.
> 4. Nekem ebből egyetlen korrekt megoldásként az jön ki, hogy azonos 
> szolgáltatásért azonos összegről szóló szerződést kell kötni. (És 
> őszintén szólva eddigi pályafutásom során mindenhol ezt is 
> tapasztaltam.) Ha mégsem ez történik, annak a piac szabályai szerint 
> egyetlen magyarázata lehet, az, hogy Naiv Ilona kevesebbért is 
> elvállalja ugyanazt, amit Dörzsölt Dezső csak nagyobb összegért vállal 
> el. Ezt azonban a legfinomabban is csak kiszúrásnak lehet nevezni.

Amennyiben csak az előző szempontokat nézzük, akkor egyet is értenénk, 
de a szolgáltatás értékét a piac határozza meg, amelynek mindkét 
említett versenyző eladója, de nekem (a vevőnek) az olcsóbb jobban megfelel.
> 5. Azt meg végképp nem értem, hogy a vállalkozó ÁFA-kötelezettsége miért 
> rettenetesebb teher, mint a magánszemély jövedelemadója.

Ebben egyetértünk. Nem is vettem bele sehol egyiket sem a levezetésembe.
--
Szalay Sándor
+36 (30) 931 9859