ELFT HÍRADÓ

[gurin AT almos.uni-pannon.hu]

      Kedves Lajos!

2019-06-07 16:21 időpontban Diosi Lajos ezt írta:

> Hamlet nem az ellenállást, hanem az öngyilkosságot fontolja.

 Miért, az Akadémia nem ezt fontolgatja? Az ellenállás felér az 
öngyilkossággal. Pontosan ugyanúgy, ahogy Zrínyi esetében is történt. 
Csak az öngyilkosságnak egy elfogadottabb, és nemesebbnek tartott 
formája. De attól még öngyilkosság.
 Ebben az értelemben jutott eszembe Hamlet monológja is, melyről nem 
célom irodalmi vitát nyitni, de annyit azért megjegyeznék, hogy a 
monológ melyben, teljesen igazad van, első jelentésszinten egyértelműen 
az öngyilkosság szerepel, így végződik:
  "... az öntudat
   Belőlünk mind gyávát csinál,
   S az elszántság természetes szinét
   A gondolat halványra betegíti;
   Ily kétkedés által sok nagyszerű,
   Fontos merény kifordul medriből
   S elveszti »tett« nevét."
Tehát Hamlettől nem áll távol a tett gondolata. És a "nagyszerű, fontos 
merény"-re, "tett"-re itt nem csak mint öngyilkosságra, nem csak mint a 
problémák előli menekülésre lehet gondolni. Ezt az is alátámasztja, hogy 
korábban Hamlet ilyet is mond:
  "Kizökkent az idő; - ó, kárhozat!
   Hogy én születtem helyretolni azt."
És végül Hamlet megöli Claudiust. Tehát Hamlet igenis fontolgatja az 
ellenállást, ha erre talán nem is a híres monológ utal legjobban. Hamlet 
tragédiája pont az, hogy ő egy értelmiségi ember, aki remekül érzi magát 
Wittenbergben, még azt is lenyelné, hogy kitúrták jogos örökéből, csak 
hagyják őt békén. De kizökkent az idő, és odadobta őt a sors, hogy nagy 
dilemmákkal kelljen szembenéznie. Az értelmiségi, gondolkodó, totojázó 
ember dilemmázik, mit is tegyen: tűrjön, meneküljön, vagy 
szembeszálljon. És halogatja a cselekvést.
 Belátom, a hevenyészett és pontatlan idézet (nem is tettem idézőjelbe) 
talán nem volt a leghelyénvalóbb, és nem világította meg olyan szépen, 
amit mondani szerettem volna, de a Hamlet egésze véleményem szerint 
mégis csak alkalmas arra, amire szántam: a tett és a béketűrés közti 
dilemma kérdésének hangsúlyozására. Amit Hamlet sem tudott jól 
megoldani. És szerintem Lovász és az Akadémia egész vezetése is hasonló 
helyzetben van, hasonló dilemmákkal küzd. Értelmiségi emberek 
kényszerülnek politikusokkal harcolni. Amennyire tudom, ők is 
fontolgatják a lemondást, menekülést is, a tűrést, kompromisszum 
keresést is, és az ellenállást is, hisz eddig is egész jól beleálltak a 
harcba. Ilyen az értelmiségi, a Hamleti hozzáállás. Ha politikus vezetné 
az Akadémiát, egy Napóleon, akkor már rég kemény háború lenne. És az én 
szerény véleményem szerint a kormány meghátrált volna, mert annyit talán 
nekik nem ér az egész. Nekünk viszont az életünk.
 Elnézést a Fizinfo kevésbé türelmes olvasóitól az offtopic témáért és 
stílusért. Ígérem, nem folytatom.
 Tisztelettel és üdvözlettel,

      Péter