ELFT HÍRADÓ

[György Szondy <gyorgy.szondy AT gmail.com>]

Tisztelt Listatagok!

Nem célom, hogy a történetben szándékosan meg nem nevezett kollégát
pellengérre állítsam, hiszen a felmutatott *elévülhetetlen érdemei* mellett
ez egy elnézhető apróság - még ha számomra oly bosszantó is volt. Sokan
voltunk már úgy, hogy egy cikis helyzetből egyszerűen kiléptünk.

A történetet mégis azért írtam meg, mert paradigmaváltással kapcsolatos
levelezés során legalább két szakértő választotta ezt a megoldást, és tért
ki szó nélkül az érdemi vita elől. Talán úgy érezték, hogy nem vagyok a
témában érdemi vitapartner. Azt gondolom azonban, hogy az ilyen megoldás
egy tudományos vitában nem megoldás.

Rólam csak annyit, hogy mivel kezdetektől fogva az einsteini
*relativitáselmélet
**fundamentális alapjainak* megértésére törekedtem, így ebben a
kérdéskörben jelentős mértékben szélesebb körűen tájékozott vagyok, mint a
legtöbb relativitáselmélettel foglalkozó szakember. Úgy tapasztaltam, hogy
ezen a téren *kevesen vehetik fel velem a versenyt* e lista olvasói közül.
De nem is versenyezni vagyok itt, hanem - tisztában lévén a saját
korlátaimmal - az *együttműködésüket keresem*. Mondhatom, a fizikusokat
piszok nehéz rávenni erre. Utolsó mentsváruk tipikusan a következő szokott
lenni: "néhány hónapig most biztos nem lesz időm ezt elolvasni".

Pedig az einsteini elmélet fundamentális alapjait ismerve *pontosan
látom*annak (a hatás függvény értelmezésében és a vákuumegyenlet
felállításában
rejlő) önkényes feltételezéseit és ebből adódó *alapvető hibáit*. A
továbblépést első körben a fundamentális alapok megértetése (a misztikum
eloszlatása) jelentene.

Többen érdeklődtek privátban, hogy hogyan áll az *elméletem *kidolgozása.
Azt kell mondjam, hogy jól. Jelen készültségben angol nyelven *közreadható*.
És higgyék el, ha nem lennének komoly, megalapozott, kézzelfogható
eredményeim, nem pattognék itt a fizinfón és nem rabolnám az Önök drága
idejét.

Mindössze azt szeretném elérni, hogy sikerüljön is érdemben közreadnom,
felhívnom rá a figyelmet. És nem húsz év múlva, hanem mostanában.

És persze érthető módon, Feynman-hoz hasonlóan többen ellenzik, hogy
ilyenekkel foglalkozzunk. Sokan nem hisznek benne, és sokaknak az is
nyilvánvaló, hogy a paradigmaváltás során vannak veszteségek: bizonyos
dolgok, kutatási témák elértéktelenednek, megszűnnek. Ugyanakkor az is
fontos érv, hogy *új perspektívák nyílnak* mindenki számára, hiszen a *meglévő
tudást kell alkalmazni* egy új elméletre. Ezt bárki megcsinálhatja, hiszen
a világban sok ezer relativista van, aki képes erre. *Nyertes az, aki
először lép.* Kockázat nélkül nincs nyereség. A *veszteség viszont
elkerülhetetlen*, mert ez már - hogy Márk Géza szavaival éljek - legalábbis
a vajúdás (bár az is lehet, hogy a burokrepesztés).

Üdvözlettel:
Szondy György


2014/1/13 Hidas Pál 
<hidas.pal AT wigner.mta.hu>

> On Sun, 12 Jan 2014, György Szondy wrote:
>
>  Tisztelt Listatagok!
>>
>> Szeretnék közreadni egy konkrét történetet amivel egy mások - komoly
>> fizikus kollégák - által is észlelt, elszomorító jelenségre
>> szeretném felhívni a figyelmet.
>>
>> Jó pár évvel ezelőtt egyik neves kollégájuk specrelről írott cikkét
>> olvasgatva egy alapvető hibába ütköztem. A cikk appendixében
>> szerencsére ott volt a levezetés is, hát végigrágtam magam rajta. Az
>> átnézés során azt találtam, hogy a hiba oka az, hogy míg az
>> egyenlet egyik oldalán a vesszős, másikon a vesszőtlen rendszerben felírt
>> menyiségek találhatók. Ezt privátban jeleztem a szerző
>> felé, aki a magyarázatomat érdemben nem vizsgálva úgy érvelt: "nem
>> hinném, hogy hibás" és hivatkozott Einstein 1905-ös írására.
>> Rákerestem, és találtam is egy cikket, ahol szinte bekezdésenként
>> elemezték Einstein egykori cikkét. Az elemzésben a kérdéses
>> résznél azt találtam, hogy ez a képlet Einsteinnél is hibás. Megírtam a
>> szerzőnek, hogy mit találtam, és átküldtem a hivatkozást.
>> Erre a levelemre már nem válaszolt. (Egyébként a wikipédia vonatkozó
>> szócikkében az is megtalálható, hogy Einstein mikor
>> javította ezt a hibát.)
>>
>> Amatőrként többször tapasztaltam, hogy ha nyilvánvalóvá válik egy szakmai
>> vitában hogy igazam van, a szakértő vitapartner
>> egyszerűen eltűnik, mintha ott sem lett volna. Pedig számomra az igazi
>> nagyságát éppen az mutatná, hogy képes azt mondani ilyen
>> esetben, hogy "nahát, igaza lehet", vagy valami hasonló. Hiszen emberek
>> vagyunk, nem tudhatunk mindent, tévedhetünk. Számomra (és
>> gondolom mások számára is) az ilyen tudós hitelessége komolyan
>> megkérdőjelezhető.
>>
>
> Jogos, egyébként van olyan mondás, hogy nagy tudós az, aki évtizedekig
> tudja
> hátráltatni a tudomány fejlődését. :-)
>
>
>  Én a magam példáján tudom, hogy nap mint nap mennyi mindent tanulok nálam
>> egyszerűbb emberektől... No és persze van egy fiam, aki
>> nincs még 16 éves, de egyes informatikai ügyekben tájékozottabb nálam. Ha
>> ez presztízs kérdés lenne (informatikai vezetőként
>> dolgozom), bosszankodhatnék rajta, de inkább örülök neki, elismerem a
>> tudását, és bizonyos dolgokat egyszerűen rábízok.
>>
>
> Teljesen helyes hozzállás.
>
> Üdvözlettel,
> Hidas Pál
>
>
>
>> Önök hogy látják ezt?
>>
>> Üdvözlettel:
>> Szondy György
>>
>>
>>