ELFT HÍRADÓ

[Süle Péter <sule AT mfa.kfki.hu>]

  Kedves Attila !

 P. W. Higgs publikációit megnézve (WOS) valóban az látszik, hogy
1966-óta érdemben nem derül ki, hogy mivel töltötte az idejét.
Ha ezt nem egyetemi állásban tette, akkor magánügy.
Azért az érdekesebb, hogy ha csak oktatással ment el 
az ideje. Az ugyan igaz, hogy Nobel díjat felfedezésért adnak, és
nem életműért, de az jogos elvárás lehet, hogy
egy Nobel díjas tudós egész életét "áldozza" a kutatásra.
Úgy látszik, hogy ő egy anomália ebben az esetben.
Elképzelhető, hogy elment a kedve a munkától, mert először agyonhallgatták
a felvetéseit. Ettől még persze a CERN nagyszerű eredményei őt igazolják 
utólag.

> Legalabb annyi eszuk lehetne a fizikusoknak, hogy leosztjak a 
publikaciok es
> hivatkozasok szamat a szerzok szamaval. Higgs nyugodtan mondhatta volna,
> amikor a hivattkozottsagi adatait kertek tole az egyetemen, hogy ha

 Csótó Attila hivatkozásokkal kapcsolatos egyéb megjegyzésével nagyjából 
egyet tudok érteni. Valóban igazságtalan a jelenlegi rendszer, ezt ki 
kellene már mondani. Sokan hasznot húznak abból, hogy rendszeres
sokadik szerzőként sok-sok hivatkozást zsebelnek be, miközben esetleg
érdemben gőzük sem volt arról, hogy az adott cikkekben miről is van szó
(pl. csak "beszállítók" voltak, kért számításokat vagy méréseket 
szolgáltattak, a cikk egészére viszont nincs rálátásuk).

 Valóban Higgs ma az egyszerzős cikkeivel nem jutna pályázati pénzekhez,
főleg ha az utóbbi 5 vagy 10 év munkáját kellene nézni.
Mivel egyedül csak kevesebb publikációt lehet írni, emiatt kicsi lenne
az össz impakt faktora, feltéve ha aktív lenne még. Ebben a rendszerben 
elvész az egyéni gondolat, kreativitás szerepe. De ha minden cikk 
normálva lenne a szerzők számával (és esetleg a sorrendjével is súlyozva), 
hirtelen kidomborodhatna az egyéni teljesítmény szerepe.

Üdv. Süle Péter

On Tue, 10 Dec 2013, 
csoto AT matrix.elte.hu
 wrote:

> Kedves Horvath Pista!
>
> En viszont nagyon is egyetertek Higgs-el,vagy legalabbis azzal, amit implikal:
> a fizika egyre nagyobb zsakutcaba manoverezi magat azzal, hogy egyre inkabb
> "iparosodik", egyre inkabb gyarakban folyik a termeles. Mivel ma a publikaciok
> es a hivatkozasok szama mindenek folott all, az is jo fizikusnak szamit
> (ezerszer jobbnak, mint Higgs), aki mondjuk egy tobbszaz fos kollaboracioban a
> nagyfeszultsegu tapegysegert felelos szemelykent kerul ra a cikkekre, de
> egyebkent nem sok fogalma van arrol, hogy mi is a tudomany, amit allitolag
> muvel.
>
> Legalabb annyi eszuk lehetne a fizikusoknak, hogy leosztjak a publikaciok es
> hivatkozasok szamat a szerzok szamaval. Higgs nyugodtan mondhatta volna,
> amikor a hivattkozottsagi adatait kertek tole az egyetemen, hogy ha
> mindenkinel 3000 a normalt hivatkozasok szama (az ADS-ben van ilyen,
> normalized citations), akkor majd szoljanak neki. De van olyan szcientometriai
> mutato is, hogy citational effectivity: ebben Higgs igen magasan lehet, ha 13
> cikkbol 3000 folotti normalt hivatkozast ert el.
>
> De meg a szerzoszamokkal valo leosztas sem mukodik tokeletesen, mivel a
> publikaciok szama exponencialisan no: tiz evenkent kb. 1.6-szorozodik. A
> hivatkozasok szama meg ennel is gyorsabban no, mert egy cikkben atlagosan
> egyre tobb hivatkozas van. Tehat pl. ma 10-szer annyi cikket publikalnak
> osszesen, mint a hatvanas evekben, azaz Higgs 60-as evekbeli 13 cikke a
> publikacios inflacio miatt realerteken 130. Ugyanigy, meg ma is Chandrasekhar
> 1943-as cikke a leghivatkozottabb cikk a fizikaban, annak ellenere, hogy
> egyesek esetleg mast allitanak: ha valaki a ketezres evekben irt cikkevel
> akarna felulmulni Chandrasekhart, annak az inflacio miatt legalabb negyszer
> annyi nominalis hivatkozast kene kapnia a cikkere, mint amennyit Chandrasekhar
> kapott es kap.
>
> Csótó Attila