ELFT HÍRADÓ

["Benkő László " <lbenko AT enternet.hu>]

Kedves Fizinfo Olvasók!
 
Engem nem is igazán a Kolonics György testén talált tapaszok működési
mechanizmusa izgat, hanem az, ahogyan a haláleset nyomán felszínre került az
érintettek erkölcsi világa. Nem a nanoetikára, hanem a hagyományos,
legáltalánosabban ma is elfogadott erkölcsi szabályokra gondolok. 
 
Kolonics edzője jogtalanul elsőbbséget követelt a mentőktől a sportoló
számára, majd hazudozott a médiának a tapaszokról. Az edző ellen a 
Kajak-Kenu Szövetség - tudomásom szerint - nem indított etikai vizsgálatot.
 
A mentős hölgy az edző sürgetésére azt mondta, hogy „tőlem akár Buga Jakab
is lehet". Ez értelmezhető úgy is, hogy nekünk mentősöknek mindegy, hogy ki
kicsoda, nem teszünk különbséget a segítségre szorulók között, de a hangnem
és a stílus elfogadhatatlan. A mentős hölgy ellen sem indult fegyelmi, vagy
etikai vizsgálat.
 
A Szövetség és a Mentőszolgálat közös nyilatkozatot adott ki arról, hogy ki
mit nem hazudott az események során.
 
Baráth Etele sem mondta meg, hogy milyen tapaszokról van szó, csak annyit
mondott, hogy ezeket a MOB bevizsgáltatta és rendben találta.
 
Az orvosok azzal védekeznek, hogy két héttel a haláleset előtt alapos orvosi
vizsgálaton esett át Kolonics és mindent rendben találtak. Aztán kiderült,
hogy csak egy vér-és vizeletvizsgálatot végeztek. Fel sem merülhet a kérdés,
hogy egy 36 éves, rendkívüli fizikai terhelés alatt álló embernél egy szív
ultrahangot csináljanak, amin észrevehető lett volna az az elváltozás a
koszorúérben, amit a boncolás kimutatott. Az orvosok ellen sem indult
vizsgálat és az sem merült fel, hogy az idősebb sportolók esetében a
vizsgálati protokollt megváltoztassák.
 
Összegezve a fentieket, az összes érintett hazudozik, csúsztat, maszatol, mi
pedig találgatjuk, hogy vajon milyen nanotechnológiai doppingot használt az
erkölcsileg feddhetetlen sportoló, aki egyébként az adófizetők pénzén
evezgetett egész életében, majd a sikerért és a pénzért – gyanús
segédeszközöket is használva – halálra hajszolta magát.
 
A „tudásalapú társadalom" építgetése közben pedig nanoetikáról zagyválunk,
miközben az „erkölcsalapú társadalom"  kifejezést ki sem mondhatjuk anélkül,
hogy a médiagőzhenger ki ne lapítana bennünket.
 
Mi az, hogy nanaoetika? Ha valami nagyon picike, akkor az erkölcs is picike
lesz? Nanoméretekben lehet lopni, csalni, hazudni?
 
Az eset rávilágít az egész mai magyar társadalom erkölcsi színvonalára és a
média által ömlesztett erkölcsi relativizmus pusztító hatására.
 
Üdvözlettel:
 
Lindeisz László
 
  
 Leveled minden szavával teljes mértékben egyetértek! Valóban, nagyon
szomorú, és megengedhetetlen, hogy embereket (!) "sikerek" reményében, bár
ki is kitegyen akár az egészségre káros, de legfőképen életveszélyes
helyzeteknek. Ez, nézetem szerint, nem csak etikátlan, de egyenesen
gonoszság, büntetendő dolog. Még abban az esetben is, ha azt maga az
érintett kéri! 
Mindössze, egyetlen dologban tévedsz, és éppen ez talán a legelszomorítóbb.
Ez nem "magyar specialitás", hanem – eléggé el nem ítélhető módon! – hozzánk
is "begyűrűzött szokás". A "modern" társadalom pénz és élvhajszász
jellemzője! Ezt azért tartom a legszomorúbbnak, mert szinte lehetetlen bár
mit is tenni ellene. Ma már a becsület azt jelenti, hogy minden "legális",
amit nem lehet "elkapni", nem egyértelműen "irott bűncselekmény". Nem az
erkölcs a becsület alapja, hanem a "büntetlenség". Vajon, meddig megy, mehet
ez így tovább? Kétségbe ejtő helyzet.
Benkő Laci.

Attachment: faint_grain.jpg
Description: JPEG image