Tanárok vitafóruma

[Simon Gyula <simon AT inf.unideb.hu>]

2004-05-18, k keltezéssel 17:25-kor Berczik_Andrea ezt írta:
> Az addig rendben, hogy a "rangsor" elején lenni jó, s lényegében 
> megérdemelten jó dolog.
> 
> De.
> 
> Képzeljük bele magunkat, hogy ha annó a főiskolai vagy egyetemi vizsgánkon 
> ilyen "rangsor" szerint mentünk volna be felelni, vagy mondjuk a vizsga 
> megkezdése előtt a tanár megmondta volna, hogy "hányasra" taksál bennünket.
> 
> Tényleg buzdító lett volna, hogy: talán egy kegyelem-ketteset még 
> összehozhat.
> 
> A nem előre kerülő, (esetleg kicsit izgulósabb típusú) gyereknek már csak 
> az 
> hiányzik egy számonkérés előtt, hogy eleve "lehülyézik", mert Ő nagy 
> valószínűséggel így éli meg.
> 
> Ha a stressztűrő képességét akarjuk mérni a gyereknek (kétség kívül ez is 
> része az életnek), akkor rendben, de ha a TŐLE telhető legjobbat szeretnénk 
> kihozni belőle, akkor módszertanilag elég szerencsétlen választás lett 
> volna 
> a rangsorolás.
> 
> Önbeteljesítő jóslatokról meg már született épp elég pedagógiai-
> pszichológiai vizsgálat. 
> 
> A tanár általi rangsorolás azért érdekes egy kutatásban, hogy:  
> félreérthető-
> e a feladat szövege, s ezért az azt pontosan értelmező ("jó" rangsorolású) 
> diák rosszabb megoldást ad a többinél.
> 
> Ez az alapcél, s nem az, hogy "rúgjunk egyet" a gyengéken.
> A jók meg úgyis érzik, hogy elégedett velük a tanár. Ez mérés, nem 
> jutalmazás-büntetés.
> 
> Gondolom én.
> 
> Elnézést a kicsit indulatos megközelítésért.
> 
> Berczik Andi
Teljes mertekben egyetertek.  Mondjuk 4 ev utan, egy kozepiskola
elvegzese utan is kerdeses, hogy egy gyerekrol ennel sokkal kevesbe
sommas velemenyt mondhatunk-e?