ELFT HÍRADÓ

[András Patkós <bandisanyi.patkos AT gmail.com>]

Kedves Gergely, kedves Vankó Péter
és tisztelt Lista!

Be akartam fejezni, de most mégis elkerülhetetlenül fontosnak érzem, hogy a
történelmietlenség veszélyére felhívjam a figyelmet.
Ne köpjük szembe magunkat azzal, hogy egy 1987-es külföldre költözést a mai
helyzetben kikényszerített távozással hozunk analógiába.

Tavasszal kiadott írásaim 126. oldalán kezdődik az
"Elvágyódókból hazajárók" című alfejezet, amelyben megírom Hasenfratz Péter
1984-es történetét (126-128. oldal), akit valóban fenyegetett a disszidens
minősítés, amikor elfogadta a berni egyetem professzori ajánlatát. Tessék
ezt összehasonlítani azok helyzetével, akik az 1980-as évek végén mentek el.

Ezt követően egy 1988-as írásom idézi fel az akkori fiatal kutatói
generáció legjobbjainak választási dilemmáját. A külföldön élő, de egy
konferenciára hazaérkező barátaimmal folytatott beszélgetésem idevágó
részlete a 141. oldalon olvasható:
P.A.: ... a most (azaz 1988-ban!) induló, a nemzetközi kutatóéletbe nálunk
sokkal korábban belépő generáció mitől érezheti úgy, hogy érdemes
visszatérni Budapestre?
Kuti Gyula (témavezetőm 1970-ben, akkor már a san diego-i egyetem
professzora):  Elég szkpetikus vagyok. Sok ország néz ezzel szembe, és
senki nem talált jó megoldást. A tudományt igazán hatékonyan csak a tehetős
országok művelhetik. Elmennek a görögök, a spanyolok és például az
osztrákok is. Igaz a jó szakemberek közül mások maradnak. Az erős kötődés
például az olaszoknál hat. Persze ott annak akit meg akarnak tartani
kreálnak akár 3 állást is.

Ez volt a  reális helyzet 1988-ban és nem az állam, nem a nemzet, hanem a
szűkebb fizikus közösség tudta fenntartani a külföldi letelepedést választó
Kutiban, Krauszban, Szalayban, Polónyiban és folytathatnám a sort saját
tanítványaimmal a hozzánktartozás érzését az elmúlt évtizedekben.

Nem tartom helyesnek, hogy a mai romló
tendenciájú folyamatokat rávetítsük a nyolcvanas évek végének eseményeire.

Azok közé tartozom, akik meg tudják magukat győzni, hogy Nyáry táblázata
végén egy nullától különböző pozitív egész szám áll.

Most elbúcsúzom, aki erről a témáról beszélgetni szeretne velem, megtalál
kedden és csütörtökön a TTK 3.82-es irodájában.

Patkós Bandi





Szöllősi Gergely János <gergely.janos.szollosi AT ttk.elte.hu> ezt írta
(időpont: 2023. okt. 3., K, 21:18):

> Kedves András!
>
> Nem a fizikusok közönsége hanem hazája üldözte, vagy vesztett el, ha így
> jobban tetszik, és nem csak Krauszt, hanem, ekkor vagy akkor, de végül
> sorsszerüen mindenkit aki eddig Nobel díjat nyert és bármi köze volt
> Magyarországhoz.
>
> Kivéve, milyen ironikus, Kertész Imrét.
>
> Ez az évszázados múltra visszatekintő aktív elvesztés amit passzívan
> nézünk, ha így jobban tetszik, a mai napig folytatódik.
>
> Mi több, az utóbbi évtizedben erősen fokozódik!
>
> A külföldi "jobb körülmények" ma már (megint) nem csak tudományosak és
> egzisztenciálisak, bár mindkét tekintetben fokozdtak. Nem csak arról van
> szó, hogy mennyit keres ma egy szlovák vagy cseh doktorandusz vagy
> adjunktus egy magyarhoz képest (többszörösét, az osztrák több mint az
> ötszörösét). Még csak nem is arról, hogy melyik tud európai pályázatokon
> indulni.
>
> Arról van szó, hogy ki hajlandó eltürni a jelen rendszert ami, többek
> között, a tudományosságot is tudatosan megfolytja.
>
> (Nem részletezem, de lsd. pl. itt https://www.lendulet2019.info.)
>
> Összeségében tehát, úgy érze, aggodalmad célt tévesztett. Nem Nyári
> Krisztián véleménye az amivel itt a probléma van.
>
> Gergely
>
>
> On 2023. Oct 3., at 19:10, Patkós András <bandisanyi.patkos AT gmail.com>
> wrote:
>
> Tisztelt Lista!
>
> Nyáry Krisztián drámai táblázatot tett közzé a 18 magyar gyökerű Nobel-
> díjasról, amelynek utolsó sorában
> szerepel az a szám, amely megadja azokat közülük,  akikre
> "Hazájuk végig büszke volt rájuk, és nem próbálták meg őket elüldözni
> Magyarországról".
> Erre Nyáry válasza: 0 (nulla).
>
> Biztosat Krausz Ferencről állíthatok. Közte és a magyar fizikusok
> (elsősorban
> lézerfizikusok) között mindig szoros kollegiális kapcsolat volt és
> semmiféle
> kiszorítást nem kellett elszenvednie. Egyszerűen a jobb kutatási
> lehetőségek
> vonzották külföldre (Bécsbe), mint a rendszerváltás környékén és azóta
> jónéhány fiatal kollégánkat.
> Magam az 1990-es évtizedben többször találkoztam vele Marx György
> irodájában,
> majd az ELFT tisztségviselőjeként meg az ELTE Bolyai Kollégiumának
> igazgatójaként többször kezdeményezhettem meghívását.
>
> A magyar fizikus közösség becsületére érzékeny tagjaként szeretném, ha
> valaki,
> aki közösségi fórumokra (ez esetben a Facebook-ra) bejáratos, Nyáry
> Krisztiánt
> felkérné, hogy Krausz esetében felületes ismereteivel alkotott véleményét
> módosítsa.
>
> Köszönettel és üdvözlettel,
> Patkós András (egykor K.F. gyakorlatvezetője kvantummechanika tárgyból)
>
>