Skip to Content.

fizinfo - [Fizinfo] A keresztrejtvényekről - BÚÉK 2014

fizinfo AT lists.kfki.hu

Subject: ELFT HÍRADÓ

Text archives


[Fizinfo] A keresztrejtvényekről - BÚÉK 2014


Chronological Thread 
  • From: "Nagy, Denes Lajos" <nagy.denes AT wigner.mta.hu>
  • To: Fizinfo <fizinfo AT lists.kfki.hu>
  • Subject: [Fizinfo] A keresztrejtvényekről - BÚÉK 2014
  • Date: Tue, 31 Dec 2013 13:29:45 +0100 (CET)

Kedves Laci,

ez olyan tökéletes volt, hogy nem is lenne szabad folytatni. Mégis néhány gondolat.

Lehet egy óriási keresztrejtvényt úgy is megszerkeszteni, hogy az nagyon sok apró keresztrejtvényből álljon; ehhez persze az egyik feladványból a másikba átnyúló szavak miatt a rejtvényfejtőknek szervezett és hatékony módon kell tudniuk egymással kommunikálni: ez lenne a tudományos publikáció és a kutatásszervezés, illetve a kutatásirányítás, amit lehet jól és lehet akár nagyon rosszul is csinálni. Ha rosszul csináljuk, akkor az a régivágású rejtvényfejtőknél frusztrációhoz vezet, az újak pedig már azt sem fogják tudni, milyen örömöt tud okozni egy kisebb rejtvény megfejtése néhány ember által: fogalmuk sem lesz arról, mi is a tűz.

A tudományszervezők és a kiadók többsége ma egy még nagyobb gépezet kis csavarjának tekinti magát, akit csak ez a még nagyobb gép rángat, és azt hiszi, önálló gondolata, kezdeményezése már úgysem lehet; feladata mindössze annyi, hogy olajozottan illeszkedjék a nagy gépbe, míg egyszer mégis elkopik, és akkor majd kicserélik az új csavarra. Így aztán azt is természetesnek veszi, sőt elvárja, hogy a kutató is így viselkedjék: teljesítse mérföldkövenként a projektet, publikáljon elvárás szerint, miközben elfelejti, hogy ennél sokkal hatékonyabb mozgatórugó lehetne, ha a részrejtvények megfejtőinek biztosítaná a valódi sikerélményt, a kandallóban lobogó valódi tűz látványát azzal a büszke tudattal, hogy "ezt a tüzet én raktam". A kutató pedig lassan belefárad; megelégszik azzal, hogy megírja a projekt részjelentését, jobb esetben, hogy publikációja (akár nagyon jó lapokban is) megjelenik, de már nem tudja, mi az igazi felfedezés és megismerés öröme. Mert ő is csak csavar lett az óriási gépben, még ha fontos és jól működő csavar is.

Pedig emberközelibb, felelősebb és átláthatóbb kutatásirányítással meg lehetne teremteni ez utóbbi módszer feltételeit is; ehhez persze a kutatásirányítóknak is többnek kellene tekinteniük magukat, mint alattvalóknak, mint a nagy gépezet kis csavarjainak. Kezdeményezniük kellene, vízióval kellene rendelkezniük, még akkor is, ha ettől a nagy gép időnként recsegő hangokat adna ki.

Azt kívánom, hogy az új évben ebbe az irányba mozduljon el a kutatásirányítás. Mindenütt a világon, de legfőképpen Magyarországon.

A Fizinfó valamennyi olvasójának nagyon boldog új évet kívánok.

Nagy Dénes Lajos



 ***** 2014 *****

MERRY CHRISTMAS AND A HAPPY NEW YEAR!

SEASON'S GREETINGS!

JOYEUX NOËL ET UNE TRES BONNE NOUVELLE ANNÉE!

*

* *
* /\
0 / \ 0 *
I/ \I
/ \ *
* / \
0 / \ 0
I/ \I
* / \ *
/ \
0 / \ 0
I/ \I *
/ \
* .........||......... *
|| *
||
||


FROHE WEIHNACHTEN UND EIN GLÜKLICHES NEUES JAHR!

FELIZ NAVIDAD Y PRÓSPERO ANO NUEVO!

S NOVYM GODOM I ROZHDESTVOM!

KELLEMES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN:

Nagy Dénes Lajos




On Tue, 31 Dec 2013, Bottyán László wrote:

Kedves fehérhajú prométeuszok, mi,

akik - úgy vélem - még elkapták a végét annak a korszaknak, amikor a tűz lopható és a tűzlopás (szaklapokban elolvasható) látótávolságban volt, nem lehet-e, hogy egyszerűen csak - ahogy Darvas Gyuri feszegeti - még valami mást neveztek/nevezünk TŰZnek (tudománynak) mint ami ma egyáltalán lehetséges?

Nem lehet-e, hogy a keresztrejtvény a Higgsék 1964-es publiációja és a Nobel-díj között eltelt időben (és nem csak a részecskefizikában!) olyan méretes lett, hogy halandónak végigolvasni sincs esélye, ezért ki-ki pár oszlop- vagy sorrészletet kitöltvén távozik és nem éri meg, míg a "mondás" kijöjjön? Akiknek a "mondás" örökre ismeretlen marad? Vajon hányan közülünk nem is tudják, hogy egyáltalán van "mondás"? Igaz is, van "mondás"?

Válasz előtt javaslom:

http://www.youtube.com/watch?v=DNzo_ZOlIvA
(http://mek.oszk.hu/02700/02774/02774.htm#3)

De él a remény, mert:

"A jövőnek sok neve van: a gyenge úgy hívja, elérhetetlen, a gyáva úgy,
ismeretlen, a bátor úgy, hogy lehetőség."

Boldog Újévet kívánok Mindannyiotoknak

és bocsánat az év végi off-topic-ért, ha ez az.

Bottyán László

On Mon, 30 Dec 2013, Diosi Lajos wrote:

Kedves Gyuri!
Kérdezem, az elmúlt időkben volt-e arra példa, hogy "új
fizikát" nem a hagyományos szaklapok közöltek, hanem a
szerző egyéb fórumokra szorult? Az 1934-1983 közötti
ötven évre vonatkozzon kérdésem, harminc év lauf elég
belátni, mi nem volt shit, hanem "új fizika".
Üdvözlettel:
Diósi Lajos

2013-12-30 16:32 időpontban Gyorgy Darvas ezt írta:
Kedves Miska!

 

Ki mondja meg manapság, mi számít ?tudományos fórumnak??

 

Átalakult a publikálás infrastruktúrája, intézményrendszere,
motivációi. Igazad van, ma kis lépésekkel könnyebb elérni a
publikálást, majd könnyebb bezsebelni a piros pontokat. Aki
optimalizálva, egy keresztrejtvény minden második vízszintes
sorát megfejti, a legnagyobb eséllyel számíthat arra, hogy a
függőleges sorok kitöltői felhasználják az általa már beírt
betűket. Sokkal több jópont jár érte, mintha az egész táblát
kitöltötte volna.

 

Hivatkozzam most arra az elcsépelt klasszikus érvre, hogy a
rejtvényfejtő tudomány csak a ?kis tudomány?? A ?nagy
tudományt? azok testesítik meg, akik egy új típusú rejtvényt
dolgoznak ki. Mennyi esélyük van arra, hogy egyáltalán közöljék
a ?rangos?-sá minősített szakmai folyóiratok?

 

Száz éve még nem ismerték a referáltatás intézményét, nem
számolták a hivatkozásokat. Érdem volt olyan újjal előrukkolni,
amivel más még nem foglalkozott. Hivatkozást viszont azoktól
várhatsz, akik már ezen a szakterületen dolgoznak. Einstein és
Hilbert kéthetente küldték be az általános relativitáselméletre
vonatkozó dolgozataikat, mindegyikben javítva maguk és a másik
előző cikkének hibáit. Mire az új kézirat beérkezett, az
előző már meg is jelent, referáltatás nélkül. Kivel
referáltatták volna, ha még maguk az úttörők is bizonytalanok
voltak, s előtte jártak mindenkinek akit a téma megérintett? A mai
bírálati és elfogadási döntési rendszerben eljutottak volna ezek
a cikkek a publikálásig, vagy akár addig, hogy a szerkesztő
kiküldi bírálatra? Aligha. A hatvanas években már volt
referáltatás, de a mai szerkesztői attitüdökkel ?
megkockáztatom ? Higgs 1964-es cikke (vagy méginkább Englerté,
akire Higgs hivatkozott) sem jelenne meg olyan könnyen és mindössze
6 hét alatt.

 

A folyóirat-szerkesztők ma nem arra büszkék, ha közölhetnek egy
eredetien új gondolatot, hanem beálltak a ?citation hunting?
sorba. Nem kockáztatnak. Akkor számíthat egy cikk jó eséllyel
publikálásra, egyrészt, ha várhatóan ?hozza a
hivatkozásokat?, mégpedig a kritikus 2 éven belül, másrészt,
ha maga is hivatkozik több viszonylag friss cikkre az adott
folyóiratból. Ellenkező esetben sokszor a szerkesztő akár
referáltatás nélkül elutasítja. Nem érheti őket szemrehányás,
a folyóiratnak is meg kell élnie, és ma ilyenek az elvárások.

 

Ennek megfelelően, megnőtt a valószínűsége annak, hogy egy
?új fizika? alapvető cikkeit nem a hagyományos (bevett,
legnagyobb presztizsű, legimpaktabb ? használja ki-ki a neki
legszimpatikusabb kifejezést ízlése szerint) szaklapokban fogjuk
olvasni. (Az új fizika kifejezés nem új, nem tőlem származik, jó
másfél évtizede benne van a szakirodalomban és jól
körülhatárolt fizikai tartalommal bír.) A ?citation hunting?
átalakítja a közlési szokásokat, vagy talán máris múlt időt
kellene használnom, és átrendezi a folyóiratok rangsorát. (Az
átrendezést nem feltétlenül a ma mért impact faktor szerint
értve.)

 

Miután a még nem ismert természetű ?új fizika? terrénumán
nem sokan dolgoznak (vagy pontosabban, egy-egy alternatív elméletén
még kevesebben, akik ráadásul vetélkednek egymással kié fog
üdvözülni, hisz ez az érdem csak egyiküknek juthat) még jó
ideig kevés idézetre számíthatnak. Aki ezeket közli nem
feltétlenül a várható ?high impact faktor? miatt teszi. Ez az
attitüd megfelel a tudomány klasszikus céljainak, de nem a mai
folyóirat-kiadás elüzletiesedett szellemének. Rekesszük ki őket
a ?tudományos fórumok" közül? Zárjuk ki a ?szakmai
folyóiratok? köréből? Lehet, hogy ezeken a fórumokon sok olyan
írás is megjelenik, amelyek hosszabb távon nem fogják kiállni az
empirikus igazolhatóság kritériumát, de nem feltétlenül
butaságok, tudománytalanok, hibásak. Gondoljunk arra, ?az?
Einstein egyenletet tartalmazó általános relativitáselmélet cikk
megjelenését megelőzően ugyanaz a folyóirat legalább négy,
Einstein és Hilbert tollából származó, szakmaiatlannak nem
mondható, de maguk a szerzők által később hibásnak talált
cikket közölt (akkor a szerkesztők csak kb. 20 százalékban
végezték jól a dolgukat?), és akkor nem is említettem legalább
tucatnyi cikket az 1911-15 közötti időszakból más szerzőktől,
akik ugyanerre tettek kísérletet, eredménytelenül. Nem lett volna
szabad közölni őket? Lehet, hogy nélkülük még sokáig nem
született volna meg az ?üdvözült? megoldás.

 

Miska! Nagyon jó a javaslatod, hogy szélesítsük ki a bírálók
körét! Azt írod ?miért nem tart fenn minden tudományos
folyóirat egy olyan oldalt, ahol a benyújtott kéziratról bárki
elmondhatja a véleményét. Ez persze kizárná a packázást, a
nézetek ütkötetésének elkerülését, a tekintélyelv
érvényesülését. A vita után a szerkesztő eldöntheti közli-e a
kéziratot.? Remek ötlet. Ha viszont a cikk egy ?oldalon? ?
gondolom weben szabadon hozzáférhető oldalra gondolsz ?
megjelenik, mindenki olvashatja, véleményt írhat róla, ez nem
előpublikálás, hanem maga a közzététel. Olyan ArXiv-féleség.
Mi szükség ezek után a ?közlésre?? Hiszen már közölték! A
szerkesztő számára annyi szabadság maradt, hogy nyomtatásban is
megjeleníti-e. Ez a gyakorlat ellentmond a folyóiratok kiadói
érdekeinek (sok el sem fogad olyan kéziratot, amit már
?közzétettek?, pl. ArXiváltak), rontja a ?közlés?
(tulajdonképpen már utánközlés) eladhatóságát. Másrészt, a
mai gyakorlatban, referáltatás után amúgy is előbb megjelenik a
cikk az online kiadásban, mint nyomtatásban, igaz online is
pénzért.

 

Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb a te javaslatodé a jövő. De
ehhez át kell alakulnia a mai kutatói értékfelfogásnak (amely
szerint csak az az értékesnek tekintendő publikáció, ami
referálás után került nyilvánosságra, nem pedig az, amit a
szakma azután ?használ? is), és a mai publikálási üzlet- és
érdekrendszernek (amely szerint valaki fizesse meg a ?közlés?
költségét, ha nem lehet az olvasóval megfizetteni, akkor fizessen
a szerző ? ez a Open Access business filozófiája. Bevallom, én a
mai formájában ezt a fajta üzletet sem kedvelem.)

 

Az általad javasolt rendszer valósítaná meg azt, hogy legyen
közkincs a tudományos gondolat, amint az a múltban is volt,
(főleg, ha közpénzből jött létre), és valóban a széles
tudományos közvélemény döntse el annak az értékét (ne 2-3
lektor). Úgy sejtem ez az átalakulás valahol a ma bevettnek
számító tudományos fórumokon kívül fog végbemenni és azután
épül be a tudományosan elfogadott értékrendbe.

 

Üdvözlettel:

Darvas Gyuri

*
*
*

-------------------------

[1]

Ez a levél vírus, és rosszindulatú-kód mentes, mert az avast!
Antivirus [2] védelem aktív.



Links:
------
[1] http://www.avast.com/
[2] http://www.avast.com/



Archive powered by MHonArc 2.6.19+.

Top of Page