ELFT HÍRADÓ

[Bottyán László <bottyan.laszlo AT wigner.mta.hu>]

Kedves fehérhajú prométeuszok, mi,

akik - úgy vélem - még elkapták a végét annak a korszaknak, amikor a tűz 
lopható és a tűzlopás (szaklapokban elolvasható) látótávolságban 
volt, nem lehet-e, hogy egyszerűen csak - ahogy Darvas Gyuri feszegeti - 
még valami mást neveztek/nevezünk TŰZnek (tudománynak) mint ami ma 
egyáltalán lehetséges?

Nem lehet-e, hogy a keresztrejtvény a Higgsék 1964-es publiációja és a 
Nobel-díj között eltelt időben (és nem csak a részecskefizikában!) olyan 
méretes lett, hogy halandónak végigolvasni sincs esélye, ezért ki-ki pár 
oszlop- vagy sorrészletet kitöltvén távozik és nem éri meg, míg a "mondás" 
kijöjjön? Akiknek a "mondás" örökre ismeretlen marad? Vajon hányan 
közülünk nem is tudják, hogy egyáltalán van "mondás"? Igaz is, van "mondás"?

Válasz előtt javaslom:

http://www.youtube.com/watch?v=DNzo_ZOlIvA
(http://mek.oszk.hu/02700/02774/02774.htm#3)

De él a remény, mert:

"A jövőnek sok neve van: a gyenge úgy hívja, elérhetetlen, a gyáva úgy,
ismeretlen, a bátor úgy, hogy lehetőség."

Boldog Újévet kívánok Mindannyiotoknak

és bocsánat az év végi off-topic-ért, ha ez az.

Bottyán László

On Mon, 30 Dec 2013, Diosi Lajos wrote:

> Kedves Gyuri!
> Kérdezem, az elmúlt időkben volt-e arra példa, hogy "új
> fizikát" nem a hagyományos szaklapok közöltek, hanem a
> szerző egyéb fórumokra szorult? Az 1934-1983 közötti
> ötven évre vonatkozzon kérdésem, harminc év lauf elég
> belátni, mi nem volt shit, hanem "új fizika".
> Üdvözlettel:
> Diósi Lajos
>
> 2013-12-30 16:32 időpontban Gyorgy Darvas ezt írta:
> > Kedves Miska!
> >
> >  
> >
> > Ki mondja meg manapság, mi számít ?tudományos fórumnak??
> >
> >  
> >
> > Átalakult a publikálás infrastruktúrája, intézményrendszere,
> > motivációi. Igazad van, ma kis lépésekkel könnyebb elérni a
> > publikálást, majd könnyebb bezsebelni a piros pontokat. Aki
> > optimalizálva, egy keresztrejtvény minden második vízszintes
> > sorát megfejti, a legnagyobb eséllyel számíthat arra, hogy a
> > függőleges sorok kitöltői felhasználják az általa már beírt
> > betűket. Sokkal több jópont jár érte, mintha az egész táblát
> > kitöltötte volna.
> >
> >  
> >
> > Hivatkozzam most arra az elcsépelt klasszikus érvre, hogy a
> > rejtvényfejtő tudomány csak a ?kis tudomány?? A ?nagy
> > tudományt? azok testesítik meg, akik egy új típusú rejtvényt
> > dolgoznak ki. Mennyi esélyük van arra, hogy egyáltalán közöljék
> > a ?rangos?-sá minősített szakmai folyóiratok?
> >
> >  
> >
> > Száz éve még nem ismerték a referáltatás intézményét, nem
> > számolták a hivatkozásokat. Érdem volt olyan újjal előrukkolni,
> > amivel más még nem foglalkozott. Hivatkozást viszont azoktól
> > várhatsz, akik már ezen a szakterületen dolgoznak. Einstein és
> > Hilbert kéthetente küldték be az általános relativitáselméletre
> > vonatkozó dolgozataikat, mindegyikben javítva maguk és a másik
> > előző cikkének hibáit. Mire az új kézirat beérkezett, az
> > előző már meg is jelent, referáltatás nélkül. Kivel
> > referáltatták volna, ha még maguk az úttörők is bizonytalanok
> > voltak, s előtte jártak mindenkinek akit a téma megérintett? A mai
> > bírálati és elfogadási döntési rendszerben eljutottak volna ezek
> > a cikkek a publikálásig, vagy akár addig, hogy a szerkesztő
> > kiküldi bírálatra? Aligha. A hatvanas években már volt
> > referáltatás, de a mai szerkesztői attitüdökkel ?
> > megkockáztatom ? Higgs 1964-es cikke (vagy méginkább Englerté,
> > akire Higgs hivatkozott) sem jelenne meg olyan könnyen és mindössze
> > 6 hét alatt.
> >
> >  
> >
> > A folyóirat-szerkesztők ma nem arra büszkék, ha közölhetnek egy
> > eredetien új gondolatot, hanem beálltak a ?citation hunting?
> > sorba. Nem kockáztatnak. Akkor számíthat egy cikk jó eséllyel
> > publikálásra, egyrészt, ha várhatóan ?hozza a
> > hivatkozásokat?, mégpedig a kritikus 2 éven belül, másrészt,
> > ha maga is hivatkozik több viszonylag friss cikkre az adott
> > folyóiratból. Ellenkező esetben sokszor a szerkesztő akár
> > referáltatás nélkül elutasítja. Nem érheti őket szemrehányás,
> > a folyóiratnak is meg kell élnie, és ma ilyenek az elvárások.
> >
> >  
> >
> > Ennek megfelelően, megnőtt a valószínűsége annak, hogy egy
> > ?új fizika? alapvető cikkeit nem a hagyományos (bevett,
> > legnagyobb presztizsű, legimpaktabb ? használja ki-ki a neki
> > legszimpatikusabb kifejezést ízlése szerint) szaklapokban fogjuk
> > olvasni. (Az új fizika kifejezés nem új, nem tőlem származik, jó
> > másfél évtizede benne van a szakirodalomban és jól
> > körülhatárolt fizikai tartalommal bír.) A ?citation hunting?
> > átalakítja a közlési szokásokat, vagy talán máris múlt időt
> > kellene használnom, és átrendezi a folyóiratok rangsorát. (Az
> > átrendezést nem feltétlenül a ma mért impact faktor szerint
> > értve.)
> >
> >  
> >
> > Miután a még nem ismert természetű ?új fizika? terrénumán
> > nem sokan dolgoznak (vagy pontosabban, egy-egy alternatív elméletén
> > még kevesebben, akik ráadásul vetélkednek egymással kié fog
> > üdvözülni, hisz ez az érdem csak egyiküknek juthat) még jó
> > ideig kevés idézetre számíthatnak. Aki ezeket közli nem
> > feltétlenül a várható ?high impact faktor? miatt teszi. Ez az
> > attitüd megfelel a tudomány klasszikus céljainak, de nem a mai
> > folyóirat-kiadás elüzletiesedett szellemének. Rekesszük ki őket
> > a ?tudományos fórumok" közül? Zárjuk ki a ?szakmai
> > folyóiratok? köréből? Lehet, hogy ezeken a fórumokon sok olyan
> > írás is megjelenik, amelyek hosszabb távon nem fogják kiállni az
> > empirikus igazolhatóság kritériumát, de nem feltétlenül
> > butaságok, tudománytalanok, hibásak. Gondoljunk arra, ?az?
> > Einstein egyenletet tartalmazó általános relativitáselmélet cikk
> > megjelenését megelőzően ugyanaz a folyóirat legalább négy,
> > Einstein és Hilbert tollából származó, szakmaiatlannak nem
> > mondható, de maguk a szerzők által később hibásnak talált
> > cikket közölt (akkor a szerkesztők csak kb. 20 százalékban
> > végezték jól a dolgukat?), és akkor nem is említettem legalább
> > tucatnyi cikket az 1911-15 közötti időszakból más szerzőktől,
> > akik ugyanerre tettek kísérletet, eredménytelenül. Nem lett volna
> > szabad közölni őket? Lehet, hogy nélkülük még sokáig nem
> > született volna meg az ?üdvözült? megoldás.
> >
> >  
> >
> > Miska! Nagyon jó a javaslatod, hogy szélesítsük ki a bírálók
> > körét! Azt írod ?miért nem tart fenn minden tudományos
> > folyóirat egy olyan oldalt, ahol a benyújtott kéziratról bárki
> > elmondhatja a véleményét. Ez persze kizárná a packázást, a
> > nézetek ütkötetésének elkerülését, a tekintélyelv
> > érvényesülését. A vita után a szerkesztő eldöntheti közli-e a
> > kéziratot.? Remek ötlet. Ha viszont a cikk egy ?oldalon? ?
> > gondolom weben szabadon hozzáférhető oldalra gondolsz ?
> > megjelenik, mindenki olvashatja, véleményt írhat róla, ez nem
> > előpublikálás, hanem maga a közzététel. Olyan ArXiv-féleség.
> > Mi szükség ezek után a ?közlésre?? Hiszen már közölték! A
> > szerkesztő számára annyi szabadság maradt, hogy nyomtatásban is
> > megjeleníti-e. Ez a gyakorlat ellentmond a folyóiratok kiadói
> > érdekeinek (sok el sem fogad olyan kéziratot, amit már
> > ?közzétettek?, pl. ArXiváltak), rontja a ?közlés?
> > (tulajdonképpen már utánközlés) eladhatóságát. Másrészt, a
> > mai gyakorlatban, referáltatás után amúgy is előbb megjelenik a
> > cikk az online kiadásban, mint nyomtatásban, igaz online is
> > pénzért.
> >
> >  
> >
> > Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb a te javaslatodé a jövő. De
> > ehhez át kell alakulnia a mai kutatói értékfelfogásnak (amely
> > szerint csak az az értékesnek tekintendő publikáció, ami
> > referálás után került nyilvánosságra, nem pedig az, amit a
> > szakma azután ?használ? is), és a mai publikálási üzlet- és
> > érdekrendszernek (amely szerint valaki fizesse meg a ?közlés?
> > költségét, ha nem lehet az olvasóval megfizetteni, akkor fizessen
> > a szerző ? ez a Open Access business filozófiája. Bevallom, én a
> > mai formájában ezt a fajta üzletet sem kedvelem.)
> >
> >  
> >
> > Az általad javasolt rendszer valósítaná meg azt, hogy legyen
> > közkincs a tudományos gondolat, amint az a múltban is volt,
> > (főleg, ha közpénzből jött létre), és valóban a széles
> > tudományos közvélemény döntse el annak az értékét (ne 2-3
> > lektor). Úgy sejtem ez az átalakulás valahol a ma bevettnek
> > számító tudományos fórumokon kívül fog végbemenni és azután
> > épül be a tudományosan elfogadott értékrendbe.
> >
> >  
> >
> > Üdvözlettel:
> >
> > Darvas Gyuri
> >
> >         *
> >         *
> >         *
> >
> > -------------------------
> >
> >                  [1]
> >
> >  Ez a levél vírus, és rosszindulatú-kód mentes, mert az avast!
> > Antivirus [2] védelem aktív.
> >
> >
> >
> > Links:
> > ------
> > [1] http://www.avast.com/
> > [2] http://www.avast.com/