ELFT HÍRADÓ

[Szepesi Tamás <szepesi AT rmki.kfki.hu>]

Kedves Härtlein Károly!

Én is gondolkodtam az Ön által írtakon, de nem sikerült meggyőznie. 
Számomra "kapóra jött" a listán a fizika érettségiről folyó levelezés, 
mert jól tudok rá hivatkozni:


> Szerintem ezek a rosszul válaszolók nem valók az egyetemre, de 
> főiskolára sem, sőt még a középszintű érettségire sem méltóak.
> *Nem szabad őket mentegetni. Mert a kérdés meg nem értése is hiba!*

Ebben egyetértek, ha az érettségiről van szó. Ahol az embernek 
rendelkezésére áll egy óra (vagy nem tudom mennyi), hogy jól megrágaja a 
kérdést, körüljárja, többször is elolvassa, odafigyeljen az egyes szavakra.
Ezzel szemben - tartom a korábbi véleményemet - az utcán leszólított 
emberen nem kérhető számon a kérdés pontos és részletes megértése. Mert 
ott nincs az ember előtt leírva, nem fogható kézzel a dokumentum, hanem 
egy dadogós riporter belebakizgatva nekiszegezi a kérdést az embernek 
kb. 10 másodperccel a találkozásuk után, és azonnali választ vár. Nincs 
gondolkodási idő, nincs elemzés, csak kérdés és válasz van.

És még valami, a videót néző emberek előnye: a néző ugyanis az első 
megkérdezettel együtt szembesül a kérdéssel (ha korábban már nem tudta, 
mi lesz az), együtt vacilál vele, míg végül vagy rájön a jó válaszra, 
vagy megmondják a videón. Innentől kezdve viszont minden megkérdezettet 
már úgy néz, hogy előre tudja a választ, és csodálkozik (esetleg 
véleményt alkot és gyúnolódik is magában) azon, akinek épp nekiszegezték 
a kérdést - csak azt felejti el könnyedén, hogy 2 perccel ezelőtt még ő 
is ugyanúgy analizált, gondolkodott és "habogott" (magában). Ez ringatja 
a nézőt abba a tévhitbe, hogy ő okosabb, mert ő tudja, a megkérdezett 
meg nem.


> Gondolkodjunk el, ha a Holdra szállás előtt tettük volna fel a kérdést 
> az akkori egyetemi hallgatóknak. Ők akkor tudták volna a helyes választ?
> Szerintem nem akadt volna hibázó, még akkor sem, ha mindenkit 
> végigkérdeztek volna!

Ha már gondolatkísérlet, akkor azon is gondolkodjunk el, hogy ha a 
Holdra szállás előtt azt a kérdést is feltették volna, hogy "Mi történik 
egy űrhajóval, ha kifogy belőle az üzemanyag, vagy "lelövik" a hajtóművét?"
Szerintem erre az emberek többsége azt mondta volna, amit minden 
"tudományos-fantasztikus" filmben láttunk: hogy az űrhajó lezuhan. Mert 
abban az időben rendszerint ez történt a filmekben. És nem csak úgy 
befogta egy bolygó a lelőtt űrhajót, hanem az szabályosan zuhanni 
kezdett, a képernyőm _lefelé_, közben olyan hangot adva, mint a 
katasztrófafilmekben zuhanó utasszállító repülők.
A holdraszállás előtt csak azért tudták volna a tollas kérdésre a 
választ többen, mert akkor mindenki azzal foglalkozott. Felkapott téma volt.

Abban azonban egyetértek, hogy az oktatási rendszer nem megfelelő, és 
javítani kell rajta. Itt szeretnék visszatérni a fizikaérettségi 
témájához. Nagy László véleménéyvel ellentétben én támogatnám, hogy 
hasonló, "beugratós" kérdések is legyenek, és nem csak az érettségin, 
hanem az órákon is, mert ezekkel lehet felkelteni a diákok figyelmét, az 
ilyen problémák (talán ez a jobb szó, és nem a "kérdés") világítanak rá 
arra, hogy a fizikában sem minden fekete-fehér - bár a középiskolai 
fizikában épp ez a szép, hogy minden egyértelmű, és pl. a fajhő sem függ 
a hőmérséklettől.
Éppen ezért én úgy gondolom, hogy az érettségin való megfelelésnek jó 
próbája a kérdés megértése - mint ahogy azt korábban is mondtam. Itt a 
"beugrató" is része a feladatnak. Persze ez csak akkor fair a 
vizsgázókkal szemben, ha a tanórákon fel is készítik őket az ilyesmire. 
Különben a vizsga nem lesz más, mint erőfitogtatás, mint amikor a tanár 
a következő óra anyagából felelteti egyesre a rendetlenkedő diákot. 
Ekkor elvész a bizalom, nagyon messzire száll a "magadnak tanulsz és nem 
az iskolának" magasztos jelentése, és megerősítést nyer a gyerekek azon 
vélekedése, hogy nekik azért kell iskolába járniuk, hogy szekálja őket 
valaki.

Az oktatással kapcsolatban még szeretném leírni, hogy Lakatos Gergő 
véleményével is vitatkoznék. Persze sokmindenben igaza van, hogy a 
tanítás módszertana sem a legmegfelelőbb, ugyanakkor nem hiszem, hogy a 
tanórák csökkentése nem megy a tanulás rovására. Ugyanis szerintem a 
diákok által elsajátított anyag mennyisége és annak mélysége 
nagymértékben függ az órák számától, különben miért tanítanak pl. az 
egyetemeken bizonyos tárgyakat nagyobb óraszámban? Mi a lényege akkor a 
fakultációnak a gimnáziumban? Minek a több óraszám?
Jelenleg ugyanis az egyik véglet felé tartunk: a természettudományos 
órák száma a nulla felé tart! Akármilyen jó tanítási metódussal sem 
lehet nulla óra alatt tudást átadni. És nézzük, mi a helyzet a másik 
véglettel: nagyon sok óra. Én kéttannyelvű gimnáziumba jártam, és az 
első ("nulladik") évben heti 20 (azaz húsz) angolórám volt. Nem volt 
sok. Sőt, kellett. Egyik óra sem sikkadt el, nem votl lazsálás, minden 
órán tanultunk. Egy éven át. Utána, a következő négy évben már "csak" 
heti 4-5 angolóránk volt. És keveseltük. Nagyon nehéz tehát elhinnem, 
hogy ha mondjuk megdupláznák vagy megtripláznák a jelenlegi fizikaórák 
számát, akkor a diákok nem tudnának többet.

Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy nem kell a módszereken javítani. 
Mi például sokat kísérleteztünk fizikaórán, és az ismerőseim, akik 
máshová jártak mindig is irigyeltek emiatt. Még azok is, akiknek nem a 
fizika a területük, hanem mondjuk a közgazdaságtan.
De az óraszámok egy kritikus szint alá csökkentése (már megtörtént) 
súlyosan csökkenti a leadható anyag mennyiségét. Ha egy témát nincs elég 
idő átvenni, annak részleteit feltárni, akkor az olyan, mitnha nem is 
tanították volna. Ki is lehet hagyni.

Üdvözlettel,
Szepesi Tamás


--
-------------------------------------------------------
Tamas Szepesi
KFKI - Research Institute for Particle and Nuclear Physics
EURATOM Association
Letters: P.O. Box 49, H-1525, Budapest-114, Hungary
Phone: (36 1) 3922222 / 1467
Cellular: +36203867679
Fax: (36 1) 3922598, 3959151
E-mail: 
szepesi AT rmki.kfki.hu,
 
szepesi.tamas AT gmail.com
-------------------------------------------------------