ELFT HÍRADÓ

[Hajnal Zoltan <hajnal AT mfa.kfki.hu>]

Tisztelt Kollégák!

(akinek már a könyökén jön ki az E.Gy. téma, bocsánat, alapvetően másról 
szeretnék itt szólni...)

Kis aggodalommal olvastam Földes Istvánnak a Millenáris Park sajtósához 
intézett levelét. Azóta Hidas Pál is írt a Népszavának. Persze 
mindkettőjüknek igaza van.

Igyekeztem tegnap éjjel szabatosan leírni, de eszerint nem sikerült
eléggé érthetően kifejeznem magam, hogy az MTA, sokunk munkaadója, többek 
között azért hozta létre a Kommunikációs Titkárságot, hogy a Tudomány 
ügyeiben a közvélemény támogatását hatékonyabban állítsuk oldalunkra.
Tudomásul vesszük vagy nem: szaporodnak a jelek, amelyek arra mutatnak, 
hogy az intézetek léte lehet a tét!
Szakemberek vállalták ennek a rendkívül komplex, egyben igen érzékeny 
feladatnak a folyamatos stresszel járó terhét. Teszik a dolgukat, 
számomra is meglepő gyorsasággal! Erről Fábri György (MTA Kommunikációs 
Igazgató) ma 14:17 perckor kelt levele tanúskodik, amit mindannyian 
megkaptunk.

Most egy pillanatig olyan ez, mint egy közepes krimi, ugyanis az idő sokat 
számít. Ezért hívnám fel a figyelmet, hogy mivel ő válaszát a listára 
küldte, van aki azonnal megkapta, van aki csak holnap (péntek) délben a 
gyűjteménnyel (digest) olvassa. Feltételezem, hogy Földes István is 
ez utóbbi csoportba tartozik. Ezért érezhette úgy, még 14:40-kor is, hogy 
feltétlenül kapcsolatba kell lépnie a Millenáris szervezőivel.

Rohanó világunkban sokminden történik néhány óra leforgása alatt is, 
különösen ha ilyen érzelmeket felkavaró, potenciálisan a médiát is 
érdeklő eseményről van szó. Önmagában az Egely ügy kapcsán talán nem baj, 
ha az Akadémia hivatalos állásfoglalása után is érkezik még néhány 
személyes visszhang az érintettekhez, ehhez mindenkinek joga is van, 
természetesen. Ugyanúgy mint a sajtóban reagálni bármire (különösen a 
szakterületén).

FONTOS azonban:
tudnunk kell, hogy a kommunikációs stratégiák működésének is sok 
feltétele van. Sem képzettségem, sem gyakorlatom nincs ezekben, leginkább 
csak "áldozata" vagyok a kampányoknak, mint legtöbbünk.
Sejtem csak, hogy ilyen horderejű ügyekben (mint a tudomány megítélése) az 
egyéni kezdeményezések nem mindig érnek célt. Annak ellenére mondom ezt, 
hogy Földes István minden szavát elfogadom! Ahol a veszélyt látom, az a 
nagyobb feladat, amit a Kommunkációs Titkárság vállalt, és amiben az 
ilyen egyéni akciók zavart kelthetnek.
Tanárok, kutatók számára egyértelmű, és ezért ritkán mondatik ki, de a 
tudomány épülete, bár sok egyéni géniusz is alapozza, az egyének _felett_ 
álló alkotmány.
Az MTA a tudomány tekintélyének, egyben felelősségének is
hordozója a magyar társadalomban. És ennek a testületnek immár VAN 
"szája". Olyan szája, amely célul tűzte ki, hogy értő fülekre találjon.
Ha sikerül elérnünk, hogy úgy a közvetítők (média), mint rajtuk keresztül 
a teljes érdeklődő közvélemény arra figyeljen, amit ez a száj mond, azzal
sokat nyerhetünk.
Ebben a folyamatban kelthet zavart, terelheti el a fülek figyelmét, ha 
több kisebb száj egyszerre szólal meg.

Nem építek természetesen utópisztikus légvárakat magamban sem, tudom, 
nincs jól meghatározott recept, vagy garantált eljárás, de a 
média-fellépés szerepét megkérdőjelezni botorság volna.

A közéletnek persze kis része az akadémiai, a tudománynak kis része a 
fizika, és még boncolhatnánk tovább... Most az is mellékes, vajon hány 
kollégával egyeztette Földes István a konkrétan ugyan ki nem mondott, de 
implicite közösségi állásfoglalását.

Úgy tűnik Härtlein Károllyal sem, aki, mint az ELFT tisztségviselője 
amellett, hogy tegnap este riadót fújt, ma hivatalból is hallatta hangját, 
de oly módon, hogy pozitív, építő javaslatot, alternatívát is kínált 
egyben. Ezt nagyon köszönjük neki!
(többes számban köszönöm, mindenki egyetértését feltételezve)

Érdekes az érvek, indulatok ilyen hirtelen hulláma. Ez a közvélemény 
tanácstalanságának egyik oka is talán! Kire figyeljenek? A tudós 
közösségi felháborodásról szóló, mégis egyszemélyben aláírt levelére? 
Vagy számolják meg, még hányan csatlakoztak hozzá? (miért csak ketten, 
hárman? talán a többiek nem értenek egyet? vagy nem fontos nekik?)
Vagy mégis inkább az érdekes sztorikkal előjövő, talán hóbortos, de 
önkonzisztensen kommunikáló Don Quijotét vegyék elő? - azt mégis 
sokszáz éve élvezi mindenféle publikum...

Ilyen és hasonló problémákon is segíthet a Kommunikációs Titkárság 
átlépni. Az MTA megnyilatkozása "ab ovo" a tudomány megnyilatkozása, és 
mindazon művelőié, akik bármelyik diszciplinához tartozzanak, valamilyen 
formában ennek a páratlan építménynek építői és építőkövei is egyszerre. 
Semmi sem tökéletes persze, de az összevisszaságnál (pánik?) akár egy-egy 
hibás lépés árán is jobb a szakszerű, összefogott reakció. És ismerjük 
el, erre nincs a fizikus közösségnek magában sem energiája, sem módja, még 
a korszerű e-mail fórumok segítségével sem.

Bízzuk a szakemberekre a szakmunkát: nekünk is könnyebb lesz, és talán 
megkíméljük magunkat néhány kellemetlen tapasztalattól is (mert bizony 
veszélyeket is rejt a média-dzsungel)! Mivel segíthetünk? Talán úgy, 
hogyha netán valamiféle küzdelemről volna szó akkor munícióval, ha gondos 
szántó-vető munkáról, akkor vetőmaggal, szóval használható információval 
látjuk el őket.

Tisztelt Kollégák, elnézést, ha túl hosszan vettem igénybe figyelmüket.

Talán most sikerült kicsit jobban megvilágítanom, hogy az Egely eset 
(sajnos nem először) csak a tűzjelző a tudomány épületében, és nem 
volna ésszerű minden kapacitásunkat a jelzőcsengő fülsértő hangjának 
csillapítására koncentrálni.

Üdvözlettel,
        Hajnal Zoltán