Tanárok vitafóruma

[MOLNAR Hajnalka <ruut AT chiara.elte.hu>]

Szervusztok!

Osszeszorult szivvel meselek el most egy szep tortenetet, ami tegnap
tortent meg velunk. Sajnos nem eloszor fordult ez elo.

Hol volt, hol nem volt, volt egy gimnazium a varos kozepen. Tortent
egyszer, hogy a vilag legbájosabb szamitastechnika tanarnoje egy masik
orszagba koltozott, es a gimnazium igazgatoja hirdetest adott fel, hogy a
meguresedett allast betoltse valaki. Termeszetesen csak ugy ozonlottek a
hirdetesre az emberek, hiszen nagyon kecsegeto dolog tanarnak lenni. :(

Egyszercsak (hogy, hogynem) besetalt az iskola kapujan egy kedves,
szimpatikus ember, aki szeretett volna visszavonulni a vilag csuf zajatol.
Elhatarozta, hogy barmily meglepo, a tovabbi eletet egy valoban szep
dolog, a tanitas szent celjanak fogja szentelni. Nagyon megorult az
igazgato, a tobbi tanar, es nagyon orultek a diakok is, hogy vege a nagy
szomorusagnak, a nagy buslakodasnak, es kesergesnek. Vegre ujra rend lesz
az iskolaban, ujra lesznek szamitastechnika orak es ujra mosoly koltozik
az arcokra.

Az ifju lovag bebizonyitotta batorsagat es ratermettseget, kiallta a
probat, es boldogan szentelte tovabbi eletet a tanitas szent celjanak.
Masokat oktatni nagyon szep, nemes es lelket melengeto dolog [ezt minden
ironia nelkul irtam most ide].

Eddig tartott a mese, itt a vege, fuss el vele!
---

Sajnos a valosag kicsit mashogy alakult. Az ifju, meglatvan a
bertablazatot, hanyatt-homlok menekulni kezdett. Nem a penzert akart
tanitni (komoly ceget vezetett regebben, tudta o, hogy mi a dorges) de
megis a minimalbernel egy picivel tobbet remelt. Ennek az embernek nem
volt diplomaja, sot szamitastechnika vegzettsege sem.

Utcaseprok, hajlektalanok, barki, aki hallja a szavam! Jo itt a hangulat,
kedvesek a kollegak, van csapatszellem, fejlodesi lehetoseg es sok-sok
kreativitas. Gyertek hozzank szamitastechnikat tanitani!

Hajni