ELFT HÍRADÓ

[Imre Pazsit <imre AT chalmers.se>]

Kedves kollégák,

Remélem nem visszaélés a Fizinfót igénybevenni egy kéréssel, egy régi 
publikáció azonosítását illetoen. Szeretnék hivatkozni egy humoros 
kijelentésre egy cikkben, amit valamikor a 70-es évek végén, vagy a 
80-as évek elején olvastam a KFKI könyvtárában. A mondásra emlékszem 
annyira, hogy idézni tudjam, de egyrészt szeretném megadni a forrást, 
másrészt ellenőrizni, hogy helyesen idézem-e.

A cikket a "Report on Progress in Physics" vagy valamilyen hasonló 
review újságban olvastam (mintha a "Theoretical" is benne lett volna a 
cimben), és az elméleti fizika akkori helyzetét elemezte. Az (eléggé 
megbizhatatlan) emlékeim szerint Hadamard volt a szerző, de itt már 
"nagyon vékony jégen járok". Arra viszont jól emlékszem, hogy az egyik 
mottója az volt a cikknek, hogy az elméleti fizikai kutatás természete 
olyanná vált, hogy - a század elejei helyzettel ellentétben - már nincs 
esélye egy egyedi nagy gondolkodónak áttörő ötlettel nagy ugrást 
csinálni, hanem rengeteg kutató közös erőfeszítésével is csak 
inkrementális fejlődést lehet elérni. (A cikk szerzője szerint akkor kb. 
10.000 elméleti fizikus dolgozott világszerte (vagy csak Európában?)).

A helyzetet érzékelendő, Churchill híres mondását a Royal Air Force-ról 
formálta át kb így (természetesen az én amatőr fordításomban):

"Soha az emberiség történetében nem produkált ennyi fényes elme ilyen 
sok erőfeszítéssel ilyen keveset" .

Ha valaki felismeri a mondást, és közölni tudná velem a forrást, azt 
nagyon megköszönném.

Mivel jómagam több évtized óta elvesztettem az aktív kapcsolatot az 
elméleti ér részecskefizikával, nem tudhatom, hogy ez egy a szakmában 
mindenki által ismert dolog, vagy teljesen feledésbe merült. De azt 
mindenképpen remélem, hogy lesz valaki, aki szintén olvasta ezt a cikket 
és azonosítani tudja.

Előre is köszönettel
Pázsit Imre