ELFT HÍRADÓ

[Mészáros "mpeter" Péter <mpszakkor AT gmail.com>]

> - kő-kövek, tő-tövek, de nő-nők-nejek, vő-vők-vejek
>
> Nagyon érdekes a bő (nemzetségfő) szó, török eredetű, ami jól érezhető
> a bő-bők-bejek sorból,


Újabb ősi kincsre (szabályra) leltünk a közösségi-webkettes aranyásásban:
Az -ej végű szavak -ő helyettesítéssel is életképesek a magyar nyelvben. Nem
sok van belőlük.
A már említett
nej-nő
vej-vő
bej-bő

aztán

fej-fő
tej-tő-tőgy(!) [a tehén "tövében lévő szerv"]
hej-hő (mint indulatszó, főleg állatok irányítására)


Mielőtt valaki bemondja a "pej" szót (ló színmegnevezése), annak nem párja a
"pő", habár könnyen beugrik, mivel pár perccel vagyok a Karinthy-film után.
Így beidézem nagyszerű halandzsa-versét:


A pő, ha engemély kimár,
De mindegegy, ha vildagár,
Mert engemély minder vagul,
Mint vélgaban a bégahúr.

A biztonság kedvéért rákerestem a versre és megnyugodtam:
Ha valakinek kétségei lennének, hogy komoly tudósokhoz és egzakt
tudományokhoz illően érdemes-e hosszasan bölcsésznyelvészkedni, különösen
Fizinfo-listán, annak ajánlom megtekintésre az alábbi linket:
http://www.math.bme.hu/~sereny/alapfogalmak.pdf


:-)


              mpeter
                 :-)

             MOBILIS
Interaktív Kiállítási Központ
                Győr