ELFT HÍRADÓ

[Pál Hidas <hidas AT rmki.kfki.hu>]

Szerintem az ilyen eltérésekből szoktak a nyelvészek arra következtetni,
mikor került egy-egy szó a magyar nyelvbe. Ezek szerint a szén és a kén
különböző időben.

Hasonlóan érdekes különbségek:
- hó-havak, jó-javak, (só-savak), tó-tavak, de ló-lovak
- kő-kövek, tő-tövek, de nő-nők-nejek, vő-vők-vejek

Ezekre a szavakra az értelmező szótár kivétel nélkül egyszerűen azt mondja,
hogy finnugor eredetűek.

Nagyon érdekes a bő (nemzetségfő) szó, török eredetű, ami jól érezhető
a bő-bők-bejek sorból, másrészt nagyon korai átvételre utal, ha nem
a vitatott altáj-uráli ősnyelvre. A bojla méltóságnév is ennek lehet
egy változata, amiből a Béla keresztnév is származik valószínűleg:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bojla

A fent kilogó lovakról Harmatta János azt állapította meg, hogy
ugor-kori közös szóátvétel egy kelet-iráni nyelvből, közelebbről
a hotáni szakából. Az óiráni báraka alakból velaga, majd vlage lett,
és lage-ként vette át az ugor nyelv.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_%C5%91st%C3%B6rt%C3%A9net#Ir.C3.A1ni_j.C3.B6vev.C3.A9nyszavak

A manysiban a ló ma lau alakban szerepel. A diftongusra végződő tövek
az ún (nyelvészeti) korai ómagyar kor elejéig voltak jellemzőek a
magyar nyelvre (lou "ló", háborou "háború", birou "bíró", boreu
"borjú"). (ld. A magyar nyelv történeti nyelvtana - Akadémiai Kiadó)

A nyelvi forráshiány miatt nagyon sok a vita a nyelvészetben
természetesen. Én alázattal olvasom a nyelvészek vitáit.

A ló szó fentebbi egyik iráni alakjából származhat talán a lóhoz
érő egyik testrészünk egyik neve is? De ez lehet, hogy már népi
etimológia. :-)

Hidas Pál

> ha már a grafén ragozásánál tartunk, és a grafén végülis szénből van, hadd 
> kérdezzem meg: annak mi a magyarázata, hogy a szén tárgyesete "szenet", a kén 
> tárgyesete meg "ként"?