ELFT HÍRADÓ

[dr Zana János <Janos.Zana AT uni-corvinus.hu>]

2011.03.15. 4:34 keltezéssel, Pál Hidas írta:
> Lehetséges lenne pl. mélyen a föld alá telepíteni a reaktorokat,
> hogy egy rájuk zuhanó repülőgép ne okozhasson kárt bennük. Mindennek
> gazdaságossági vonzata is van, amit persze van, akinek
> végiggondolni nem olyan egyszerű, de esetleg meg lehet próbálni.

Olvastam Aszódi Attila cikkét. Egy tényező ragadta meg a figyelmemet. Az 
erőmű a leállítása után még tizenkét órával is eléggé nagy hőáramot 
termel. Ezt el is viszi a hűtővíz. Ha van.
Ha nincs, akkor a megtermelt hő elkezd integrálódni. Az ábrán az 
időfüggvény szerepel; nem az integrálja, és az is konstans hűtésnél.

Eszembe jutott, hogyan dolgoztak a tüzérek 1849-ben. Először a puskapor, 
aztán a lövedék, és legutoljára a fojtás. Ez jó erősen meg kellett 
nyomkodni a dörkölőrúddal. Miért?
Amikor a puskapor berobban, állandó térfogatú hőbevezetés jön létre, 
amelytől hirtelen elkezd növekedni a nyomás. Akkorára, hogy minél 
nagyobb sebességgel lője ki az ágyúgolyót.

Más. A kazánbiztosi szabályzat szerint meg kell tervezni, hogy az 
esetleges üzemzavar (robbanás) _melyik_ falat repessze szét. Azt, 
amelynek törése a lehetséges legkisebb kárt okozza.

Ha tehát az atomerőművet a föld alá építjük, annál nagyobb a rombolás, 
minél hermetikusabban zárjuk el. Még akkor is, ha megtervezzük az 
esetleges rombolás irányát. A föld alatti kísérleti atomrobbantásnál ez 
eléggé mindegy. De az erőműben emberek dolgoznak!

Annak kockázatát összemérni, hogy földrengés, vagy terrorcselekmény 
valószínűbb-e, nem vállalom.          Üdvözlettel  ZJ