ELFT HÍRADÓ

[Pál Hidas <hidas AT rmki.kfki.hu>]

Kedves Kollégák!

A História legutóbbi, a reformációról szóló száma érdekes
felismerést hozott számomra.

Már korábban is gondoltam arra, hogy egy fizikussal a
szentháromság dogmát úgy lehet legjobban megértetni,
hogy a részecskefizika-kvantummechanika nyelvén Istennek,
mint a részecskének három reprezentációjaként mutatjuk
be az Atya-, Fiú- és Szentlélek(Szentszellem)-reprezentációt.

Most viszont egy történésznek sikerült tökéletesen 
megmagyaráznia a fizika nyelvének használata nélkül. hogy
ehhez képest az unitáriusok hogyan "tagadják" a szentháromságot.
Vagy legalábbis Szervét Mihály hogyan gondolta ezt. Lefordítva
fizikus nyelvre Isten egy és oszthatatlan részecske, de kétféle
módon tud kölcsönhatásba lépni az emberrel. A tudás-logosz
útján, ez Krisztus, és a hit útján, ez a Szentlélek. Itt tehát
nem három reprezentációról, hanem hanem egy részecskéről és
annak két - emberek felé irányuló - kölcsönhatásáról van szó.

Így érthető az is, miért tud Krisztus még egy ateistára is
hatni, hiszen ő a logosz, a tudás. Az vesse az ateistára az első
követ, aki ugye bűntelen. :-) A Szentlélek vonatkozásában
pedig az ateista egy neutrinó.

A hit és a tudás szétválasztása markánsan Aquinói Szent Tamásnál
jelenik meg először. Érdekes, hogy a skolasztikát, humanistákat
a reformáció fő áramlata (Kálvin, Luther) elítélte, Szervétet
megégette. Nagyon érdekes kérdéskör, amit egy irányzaton belülről
nem is lehet talán igazán feltárni.

Hidas Pál