Tanárok vitafóruma

[Tóth László <ltoth AT uze.net>]

Tisztelt Olvasók!

Nem tudom van-e önök között, akik láttak már "egyházi"-nak titulált iskolát, 
ahol a felső vezetés tevékenysége enyhén szólva még az átkozott 
szocializmusban is hatalmas botrányt kavart volna, most "csak" áldásukat 
adják rá a drága pénzen eltartott egyházfők. Hova tart ez a világ, amikor 
szándékosan odaültetik a vezetésbe a hozzá nem értő jó rokonokat, akiknek már 
úgysincs sok hátra a nyugdíjig, mit érdekli őket, mi lesz azután, addig 
akárhogy is kihúzzák, maguk köré ültetve a védelmi  (esetleg besúgó) 
bástyákat, nehogy valaki is bármit tudjon lépni.
Aki aztán akar, az fordulhat akárhova, mindenütt közönyös falakba ütközik, 
vagy legjobb esetben hova fordulhat,... hát föl. Ez így biztos nagyon 
kényelmes ás áldásos dolog, így legalább mindenki megutálja az egyházat, még 
ha volt is valami köze hozzá és soha többet be nem teszi lábát, de még a 
közelébe sem megy.
Igaz, mit várjunk akkor, amikor a Viktorkánk kijelenti, hogy olyan sok a 
felesleges munkahely széphazánkban, hogy már külföldről hozzák buszokon a 
munkaerőt. Nyilván elvette az eszét sok millió, amit odafent zsebre vágnak, 
biztos nincs idő gondolkodni, sok idő kell a nagy pénzek elköltéséhez.  
Hazudni azt már időben megtanultak minden illetékes helyen.
Biztos senki illetékes nem olvassa ezt a listát olyan, akinek még bármi kevés 
lelkiismerete lenne ahhoz, hogy valami keveset tehessen, vagy elgondolkozzon 
ezen, arról nem is merek álmodni sem, hogy netán magára ismerne, nem is 
merjük feltétételezni, hogy be tudna kapcsolni egy számítógépet, hiszen akkor 
nem lehetne oly magas vezető poszton.
Sajnálom, hogy ezzel kellett fárasztanom az olvasókat, he egyáltalán idáig 
eljutottak, de hát nehéz végignézni annyi ember éveken át tartó kilátástalan 
harcát, hogy bármilyen módon is elérjenek valamit, emiatt kikívánkozott 
belőlem.
Úgysem történik semmi, a rejtőzködő álszentek meg csak szépen irtsák a még 
mindig kitartó, becsületes (de h*) tanerőket, hajrá!
                
Ez kellett nekünk, megérdemeljük.