ELFT HÍRADÓ

[Tamas Biro <birot AT nytud.hu>]

Kedves Róbert!

> Olyan élményeik vannak, amik nekünk, férfiaknak nem adatott meg, és soha 
> nem is fog. A n?k és férfiak egyenl?ségének értékelésekor ezeket a
> tényeket mindig elfelejtik megemlíteni, kizárólag a szakmai életbeli 
> helyzetet értékelik. A n?k és férfiak között akkor lehetne teljes 
> egyenl?ség,
> ha mi, férfiak is tudnánk szülni.

> Nem beszélve a fiúmagzatok magasabb vetélési arányáról, a fiúgyermekek 
> magasabb halálozási arányáról és a férfiak alacsonyabb várható
> élettartamáról.

Nem értem, hogy abból, hogy a fiúgyermekeknek magasabb a halálozási 
aránya, hogy a férfiaknak alacsonyabb a várható élettartama, és még szûlni 
se vagyunk képesek, miért következne az, hogy a nõknek azonos munkáért 
alacsonyabb fizetést kellene adni, vagy hogy azonos tudásért rosszabb 
osztályzatot érdemelnének. A biológiai különbségekbõl (sex) nem 
következik a társadalmi különbségek (gender) többsége, éppen ez a (nem 
extrém, nem szélsõséges) feminizmus lényege. Pontosabban fogalmazva: 
sokkal kevesebb következik, mint ahogy azt hagyományosan hisszük. Hogy 
mennyi, az nem derül ki addig, amíg ki nem próbáljuk.

Kérdés persze, hogy helyes-e az ellenkezõ véglet. Amikor a hollandiai 
egyetemek összehasonlítása során a tudományos publikációk száma vagy a 
hallgatói megelégedettség mellett a nõk aránya is egy fontos 
összehasonlítási faktor volt. Amikor bizonyos ösztöndíjakat csak nõknek 
írnak ki, vagy explicite kimondják, hogy azonos kvalitású jelentkezõk 
esetén a nõket fogják elõnyben részesíteni.

De azt elfogadom, hogy talán a mi generációnkban szükség van erre az 
ellenkenzõ irányú kilengésre annak érdekében, hogy a következõ 
generációban tényleg ne legyen szexizmus. Hogy a következõ generáció 
lányai ne úgy nõjenek fel, hogy nekik a konyhában van a helyük, és 
a szoptatás mellett fennmaradó idõben csinálhatnak esetleg karriert.
(Szerencsére ez a megfogalmazás ma már túlzás, de két generációval ezelõtt 
nem lett volna az.)

A megoldást abban látom, amit egy hollandiai ösztöndíj kiírása során 
láttam: megpályázható a phd megszerzését követõ három évbe, és ebbe a 
három évbe nem számít bele a szülés, a betegápolás és a tartós betegség. 
Vagyis azok (tipikusan, de nem kizárólag a nõk), akik gyermeknevelés miatt 
kihagytak éveket a szakmai életükbõl, nem kerülnek hátrányba.

A kvótát amúgy én is szerencsétlen megoldásnak tartom. Arra viszont jó, 
hogy a felvetés társadalmi vitát indít el, mint ahogy a listán is tesszük, 
és ezáltal lassan megváltozik az emberek mentalitása. Amelynek 
következtében több nõ dönt úgy, hogy politizál, több nõ vállal a pártokon 
belül is magasabb funkciót, a férfiak nem gáncsolják el õket azért, mert 
nõk, és következésképpen több nõ lesz a Parlamentben is. A nõi kvóta 
önmagában viszont csak tüneti kezelés lenne. Arra jó, hogy bizonyos nõket 
ne gáncsoljanak el, mert kellenek a kvótához.

Üdv,

                                                Tamás


___________________________________
*  Biro Tamas: 
birot AT nytud.hu
*              
birot AT birot.hu
*        http://www.birot.hu