ELFT HÍRADÓ

[Volgyes David <david AT elte.hu>]

Tisztelt listatagok!

Kicsit az az érzésem, hogy butaság és áltudomány az, ami
ezzel az egész semleges árammal történik.

Miért? Nem tagadom, hogy van egy csomó érdekes jelenség,
például az, hogy a víz alatt is tud működni elektromos gép.

Mi az, ami áltudomány és buutaság?
A fogalmak összemosása, pontatlansága, ...
Például maga az elnevezés. Mi az, hogy semleges áram?
Először is nem áramról van szó, hanem maximum feszültségről.

Másrészt mitől semleges? Lehet azt mondani, hogy
nem a földhöz rögzített az egyik vezeték,
szemben a hagyományos 230V-os hálózattal.
Vagy például azt, hogy élettani hatásai (valamilyen
értelemben) békésebbek. Meg még ezernyi dolgot állíthatunk,
de definiáljuk azt, hogy miért semleges.
(Akkor nem kell definiálni egy fogalmat, ha
a definició hiánya nem okoz félreértést. Itt félreértést okoz.)

Jelalak, frekvencia, ...
Közismert dolog, hogy a nagyfekvenciás jelek másként viselkednek,
mint a kisfrekvenciásak.
Ennek ezernyi összetevője van, például a skinhatás,
ami jó tud lenni, ha az embert nem csapja agyon,
s roppant bosszantó, hogy megnövekszik a vezeték ellenállása.

Első közelítésben Fourier sorba kell fejteni a jelalakot,
s máris lehet tippelni rengeteg tulajdonságot.

Na most a hivatkozott eszköz, ha nem szinuszos jelet produkál,
akkor tele van felharmonikussal.

Ez mint emlitettem nem feltétlenül baj, csak döntsük el, hogy
mit és milyen alapon tekintünk jónak.

Energiaátalakítási szempontból két fő alkalmazás van,
ez a világítás, hőtermelés, ..., s a villanymotorok.

Az előbbi esetben az egyenáram az ideális, mert nincs
skinhatás, tehát a sima fémvvezetőnek a lehető legkisebb az ellenállása.

Másrészt a villanykörte izzószála vékony, gyorsan követi a
hőmérséklete a feszültségjelet. Ergo villog. Ez rossz,
mert a szemnek fárasztó, másrészt a hideg izzószál ellenállása
kicsi, s ezért a falban haladó vezetékek jobban melegednek.

Ilyen szempontból ideális lenne az egyenáram.

A villanymotorok viszont az alapfekvenciájukon működnek ideálisan,
mindenképpen a szinuszos jelalak indokolt, sőt lehetőleg háromfázisú,
bár ez nem szigorú követelmény.
A felharmonikus csökkenti a hatásfokot (és a teljesítményt is),
ennek nem különösebben nehéz utánaszámolni.

A transzformátorok is közepes frekvencián működnek jól, vagyis ahol
a jel "rendes ütemben" változik, viszont a túl nagyfrekvenciás
jelnek ott vannak hátulütői, hogy a régi vasmagos transzformátorok
övényáram miatti veszteségei rohamosan nőnek a frekvenciával.
Erre egy jó kompromisszum az 50 Hz.

Na most mit tekintsünk hatásfoknak?
A motorokat? A villanykörtét? Vagy mit?
Vagy átlagoljunk aszerint, hogy az iparban
milyen arányban használják őket?

Egyszerűen nincs értelme a jelalakról, frekvenciáról
és ezek hatásfokkal való kapcsolatáról beszélni anélkül,
hogy meghatároznánk a körülményeket.

Visszatérve a bevezetőre. Az áltudomány illetve szenzációhajhászás
módszere az, hogy összevissza beszélünk mindenféléről, pongyolán,
de hangzatosan.

Az elektromosságtan (bővebben Maxwell egyenletek) nagyon sok
érdekességet takarnak. De semmi megmagyarázhatatlant, misztikusat.
Definiálni kell, hogy melyik kifejezésen mit értünk, mit hogyan
mérünk. Lehet trükkés, érdekes dolgokat tervezni, erre valók a
villamosmérnökök. De félrevezetni a laikusokat, még ha csak
úgy is, hogy nem hazudunk, csak ők értik félre, az szerintem
bűn.

(Természetesen ez magánvélemény, akinek nem inge ne vegye magára.)

Tisztelettel:
              Völgyes Dávid