ELFT HÍRADÓ

["Válas György" <g.valas AT freemail.hu>]

   Ginzburgról szólván, nem hagyhatjuk említés nélkül tudományos
munkássága mellett emberi tartását sem.
   Egy Harkovban tanult kollégám mesélte, hogy a Ribbentrop-Molotov
paktum megkötése után Ginzburg egy helyi lapban olvasói levélben
tiltakozott a paktum ellen. Kollégám úgy mesélte, hogy õ látta is a
könyvtárban abban a régi újságszámban a megjelent levelet. A
hihetetlenség határát súroló történet, úgye? Ne feledjük, ez alig pár
évvel a sztálini önkény legvéresebb, 1936-37-es korszaka után történt.
Ha igaz, lehetett dolga az ilyen ügyekben Landau érdekében is
többször eljáró Kapicának, hogy kieszközölje Sztálinnál a "bûnös"
büntetlenségét.
   Hogy minden hihetetlensége dacára hajlamos vagyok elhinni a
történetet, az egy késõbbi esetnek köszönhetõ, amelynek majdnem
hogy közeli tanúja voltam.
   1971. november elején három hónapos kiküldetésem utolsó hetét a
FIAN-ban töltöttem. Akkor mesélték ottani kollégáim, hogy alig néhány
napja köröztek egy nyilatkozatot az intézetben, amelyben az intézet
dolgozói elítélik Andrej Szaharov politikai tevékenységét. A
nyilatkozatot gyakorletilag kötelezõ volt aláírni. A sok ezer dolgozót,
köztük több ezer kutatót foglalkoztató hatalmas intézetben mindössze
hárman vették maguknak a bátorságot, hogy megtagadják az aláírást.
A három közül kettõrõl nem mondták a kollégák, hogy kicsoda. Az is
lehet, hogy olyanok voltak, akiket biztosan nem ismerhettem. Egy
nevet azonban mondtak: Vitalij Lazarevics Ginzburg volt az aláírást
megtagadó három bátor egyike. Ennek pedig az adott különös
jelentõséget, hogy akkor fõosztályvezetõként Ginzburg közvetlen
felettese volt a fõosztályán osztályvezetõként dolgozó Szaharovnak.
Ginzburg aláírása tehát mintegy legitimálta volna Szaharov eltávolítását
az intézetbõl. Nos, ezt a kegyet nem adta meg Vitalij Lazarevics a
Szaharov elleni politikai hajszát elindító politikusoknak.

   Még sok gyümölcsözõ évet kívánok Vitalij Lazarevicsnek.


                                        Válas György