ELFT HÍRADÓ

[Volgyes David <vj7x83 AT ludens.elte.hu>]

Elég sok szó esett a fentiekről, megpróbálom összefoglalni,
hogy szerintem mi a baj mindezzel, s esetleg mit lehetne tenni ellene.
Ez egy meglehetősen hosszú levél lesz, előre is elnézést kérek érte.
A szerkesztésért úgyszintén, a témákban kicsit csapongó leszek.

Úgy április elején szóba került egy népszerű magyar áltudós, akit nem kívánok 
néven nevezni, de abból biztos felismerhető, hogy ő akart a BME-n, majd az 
ELTE-
n előadást tartani, s ez szerencsére nem sikerült neki. Ekkor rengeteg minden 
felmerült, kezdve az aktívabb ismerettterjesztéstől, nyilvános vitázástól a 
büntethetőségig minden.

Én úgy látom, hogy ez mind félmegoldás. Egyrészt a büntethetőség egy kétélű 
fegyver, jelenleg (tudtommal) az USA 7 államában az evolúcióval foglalkozó 
középiskolai biológiakönyvek borítójára rá kell írni, hogy 'Egyes tudósok 
elmélete az élet fejlődéséről, mely még nem kellőképen bizonyított.' (Az 
idézet 
nem szó szerinti, de tartalmilag pontos.) Én sajnos elég nagy esélyt látok 
arra, 
hogy ha egy bíróság elé kerülne mondjuk a nullponti energia ügye, akkor azt 
az 
áltudományok javára döntené. Lássuk be, elég szerencsétlen a helyzet. 
Nullponti 
energia létezik, ilyen a kvantummechanika. Arról viszont nehéz lenne 
meggyőzni 
egy bírót, hogy ezt elvileg lehetetlen kinyerni, ez megint a kvantummechanika 
következménye. Mit tehet a bíró? Felkér szakértőket, hogy mondjanak 
véleményt. 
Meggyőződésem, hogy a vád és a védelem is találna a bíró szemében kiváló 
szakértőket, s jó esetben egy olyan döntés születne, hogy jelen ismeretek 
alapján nem eldönthető. (Ami igaz is lenne, mivel a bíró ismeretei alapján 
tényleg nem eldönthető.) Rosszabb esetben olyan döntés születne, hogy nem 
zárható ki a nullponti energia kinyerése, vagy elképzelhető, de jelenleg még 
nem 
megoldott, ...

A bírósági eljárásnak van még néhány komoly hátulütője: egyrészt sokba kerül 
mind pénzben, mind időben. Másrészt ebből rögtön az jönne ki, hogy a gonosz 
fizikusok el akarják rakni láb alól a konkurenciát, mivel féltik az állásukat.
Ezt nyilván épeszű ember nem hiszi el, de nem is ők a célközönség, hanem 
azok, 
akik bioenergia mérő eszközöket vesznek tizenezer forintért, akiktől végig 
kell 
hallgatnom, hogy az atlantiszi kultúra hogyan vívott háborút, s hogyan 
pusztult 
el eközben a Mars és a Jupiter közötti bolygó, ... Ők egy rendes bírósági 
perben 
azt látnák, hogy az olajlobbi meg akar szabadulni a vízzel hajtott autótól, 
.... 
(De azért lehet, hogy tévedek, s mégis érdemes lenne megpróbálni végigvinni 
egy 
pert.)

Ennél még egy kicsit rosszabb a helyzet olyan esetekben, mint a Vasárnapi 
Újság, 
ahol meggyőződésem szerint a szimpla tudatlanságot politikai okokból 
rosszindulattal keverik. Bizonyos szempontból megtisztelő, hogy feltételezi a 
média képviselője: amivel több (az USA régebbi megfogalmazásai szerint) 
'haramiaállam' éveken át próbálkozik, azt a paksi szakemberek spontán órák 
alatt 
megcsinálták. Tehát  Magyarország rendelkezik egy atombombával. (Hurrá, 
atomnagyhatolom lettünk, csak nehéz repülőre rakni a bombát.)
Azt hiszem mindenki tisztában van azzal, hogy egy rendes atomrobbanást 
véghezvinni szakmailag is komoly kihívás. Meg lehet olvasztani a reaktor 
magját, 
lehet kémiai robbanást előidézni, s ezek során sok radioaktív anyag kerülhet 
a 
környezetbe. De ez minőségileg más, mint egy atomrobbanás. S ezek egyikéről 
sincs szó Pakson.

Ha jól emlékszem Einstein mondott valami ilyesmit:
'Csak Univerzum és az emberi hülyeség végtelen. Bár az előbbiben nem is 
vagyok 
olyan biztos.' (Ez sem pontos idézet, de lényeget tükrözi.)
Amíg az általános műveltségbe nem épülnek be az atomenergia alapjai, addig 
lehet 
riogatni vele az embereket, s mindig lesznek, akik elhiszik. Tágabb 
értelemben 
ez igaz az áltudományokra is. Egyetlen módszer van a felszámolásukra, ez 
pedig 
az általános műveltség emelése. Jelenleg a tendencia épp ezzel ellentétes, s 
szép lassan mind anyagmennyiségben, mind óraszámban csökken a közoktatásban a 
természettudományok mennyisége. Ebben az összes rendszerváltás utáni kormány 
bűnös véleményem szerint. (A korábbiak is, de valahol csak meg kell állni.) 
Sokszor elhangzik, hogy nem a lexikális tudást kell növelni, hanem a 
problémamegoldást, a szövegértést, ... Ez erősen féligazság. Ezzel az erővel 
nem 
kellene matekot tanulni középiskolában, mivel a függgvénytáblában minden 
benne 
van. Csakhogy amiről nem tudja az ember, hogy létezik, azt keresni sem fogja. 
Nem elég tudni, hogy mit hol kell keresni. 

Rengeteg egymásnak ellentmondó hírforrás van, az internet elterjedése óta 
különösen. (De sajnos tudományos művekben is sokszor előfordulnak nyomdai 
hibák 
(vagy tévedések), amik aztán félreérthetővé, vagy egyenesen hibássá teszik a 
szöveget.) Az kell, hogy a középiskolai fizika (kémia, biológia) lefedje a 
természettudományos ismeretek azon területét, ami a mindennapi életben 
előfordul, így az atomerőműveket is részletesen kellene tanítani, s ezt 
igenis 
értse meg a diák. Én híve vagyok annak, hogy legyen kötelező fizika 
érettségi. 
(Sőt kémia és biológia is.) Ne lehessen valaki úgy "érett", hogy nem tudja mi 
az 
elve a paksi reaktornak, vagy nem ért az elektromossághoz annyit sem, hogy a 
védőföldelés működését és fontosságát nem látja. S ne attól függjön, hogy 
retteg-e Pakstól, hogy milyen rádióműsort hallgatott legutóbb. Mellesleg: ki 
az, 
aki egy atomrobbanásról hall, s utána elmegy könyvtárba átlapozgatni egy 
könyvet, hogy neki most menekülnie kell-e? Andrew Groves (Gróf András) az 
Intel 
egyik (magyar származású) alapítója írt egy könyvet "Csak a paranoiások élnek 
túl" címmel. A címben sok igazság van: a paranoia az elmúlt úgy 50 ezer évben 
túlési előnyt jelentett. Ehhez képest a tényeken és ismereteken alapuló 
logikus 
emberi gondolkodás egy vadonatúj találmány, amit az átlagember rögtön kidob, 
ha 
(a saját megítélése szerint) kritikus helyzetbe kerül. Ezért kell "beleverni" 
az 
emberekbe a fizikát, mert ugyan lehetősége volna könyvtárban utánajárni Paks 
felépítésének, az elveinek, de ha meghallja, hogy baj van, akkor nem ezt 
teszi, 
hanem pánikba esik. (Jellemző: a paksiak szinte sztoikus nyugalommal viselték 
a 
rémhíreket, mivel ők már sok éve utánaolvastak mindennek. A budapestiek 
viszont 
hajlamosak voltak a pánikra, holott Budapestet a távolság, a széljárás is 
védi.)

Annak idején a 1960-1980 közötti időszakban olyan szempontból könnyebb volt a 
helyzet világszerte, hogy az űrverseny miatt mind a szocialista, mind a 
kapitalista világban nagy volt az érdeklődés a csillagászat iránt, s ennek 
kapcsán sok egyéb érdekes dolgot is el lehetett mesélni. Carl Sagan Cosmos 
című 
sorozata hihetetlenül népszerű volt, s ennek megvolt az oka: egy roppant 
színvonalas műsor volt, kiváló háttérzenével (Vangelis írta), s kiváló 
műsorvezetővel. Nem akarom a magyar tévéket különösebben szidni, mert ez 
általános jelenség a világon: ma hol vannak ilyen műsorok? Van néhány satnya 
próbálkozás, például a Magellán az egyik kereskedelmi adón. Őszintén szólva 
nem 
csodálkozom, hogy ettől nem lesznek műveltebbek az emberek. Egész egyszerűen 
ez 
is, s általában a mai tudományos ismeretterjesztő műsorok egyszerűen 
szenzáció-
hajhászok, s a műsorvezetőnek fogalma sincs arról, hogy mit mutat be. Ő 
érdekesség szerint választ, és saját tudása gyakorlatilag nincs a témáról.

A világban rengeteg szép és érdekes dolog van. Ezeket kellő anyagi fedezet 
mellett fel lehetne használni a tudomány népszerűsítésére. S ez roppant 
fontos 
volna, különösen a gyerekek (14 év alatt)  körében, hogy mire megtanulja a 
fizikai hátteret, addig ne süllyedjen teljes érdektelenségbe.

Űrvilág honlapján (www.urvilag.hu) található pár nagyfelbontású kép a 
világűrben 
keringő Columbiáról, amit az USAF munkatársai készítettek optikai és 
infravörös 
tartományban. (Tényleg megdöbbentően részletes képek, érdemes megnézni őket.) 
Ezt félamatőrök fotózták. Vagyis az US Air Force munkatársai, de nem a 
hivatal 
eszközeivel, hanem saját távcsővel, laptoppal, ... Egy anyagilag tőkeerősebb 
szervezet, például egy UFO-kutató társaság véleményem szerint megengedhet 
magának hasonló eszközöket, mégsem láttam még egyetlen ilyen szintű fotót 
egyetlen feltételezett földönkívüli űrhajóról sem. Almár Ivánnak volt egy 
számomra roppant meggyőző érve ebben a témában. Történetesen az, hogy az UFO 
észleléseket igyekeznek kinyomozni. Egy részéről kiderül, hogy meterológiai 
ballon volt, másik része légköri jelenség, katonai repülőgép, ... S marad 
néhány 
eset, amire nem találnak magyarázatot. Az észlelések száma igen változó. 
Egyik 
évben csak néhány ezer észlelés történik, más években tízezres nagyságrendben 
fordulnak elő. De a megmagyarázatlan esetek mindig nagyjából 7% körüliek. Ez 
szerintem nagyon meggyőző statisztikai érv amellett, hogy tévedésről van szó. 
Ha 
tényleg lenne földönkívüli űrhajó (vagy valami hasonló) a jelenségek mögött, 
akkor ezek feltűnése nem korrelálhatnának az emberi eredetű, illetve 
természeti 
jelenségekkel. Szerencsétlen marslakónak egyfolytában figyelnie kellene a 
napkitöréseket, katonai akciókat, műholdakat, ..., hogy hol sűrűbben tűnjön 
fel, 
hol ritkábban. Ugyanakkor ha ezt egy tévéműsorban mondanám el az UFOk ellen, 
akkor hány laikust lehetne meggyőzni ezzel az érveléssel? Gyakorlatilag 
semennyit. Nem tanultak statisztikát, hibaszámítást, ..., nagy részük meg sem 
értené, hogy miért érv ez egyáltalán. 

Az UFO-k, és egyéb parajelenségek, örökmozgók, s az erre fogékony emberi 
hülyeség sosem fog eltűnni. Egyedül abban lehet bízni, hogy a részarányuk 
csökkenthető. Ehhez alapvetően az az út, hogy az általános műveltséget kell 
növelni, aminek az alapvető formája a közoktatás. Ez önmagában kevés, ezért 
ezt 
színvonalas ismeretterjesztő újságokkal, tévéműsorokkal és előadásokkal kell 
támogatni. (A Mindentudás Egyetemének és a National Geographic magyar 
kiadásának 
sikere jelzi, hogy azért van érdeklődés, de lehetne pozitív példaként a 
Csodák 
Palotáját is említeni.) Azonban roppant módon vigyázni kell arra, hogy az 
ismeretterjesztés az színvonalas legyen. Nem tartalmi, hanem formai 
értelemben. 
Az embereknek kell a show. Ez mindig is így volt, s így is lesz. Ezt 
tudományos 
területen is meg lehet teremteni, de általában nem szokás. Ellenben az 
áltudományos szerzők ebben kiválóak. Nem elég tudni és elmondani a tudomány 
legfrissebb eredményeit, ezt szépen csomagolni kell. El kell adni a terméket, 
hiszen ez is csak olyan termék, mint bármi más.

Nem lehet defenzíven győzni. Én legalábbis védekezésnek minősítem azt, ha 
cáfoljuk az áltudományokat. Persze ez is fontos néhány kirívó esetben, de 
általánosságban mind türelemben, mind létszámban az áltudósok jobban állnak. 
Az 
összeset sosem lehet megcáfolni. Olyan komoly és jólszervezett társaság tudja 
csak felvenni a harcot, akik látványos programokat szerveznek, szép fotókat 
és 
ábrákat mutatnak a közönségnek, érdekes kísérleteket mutatnak be, ...

A csillagászat előnyös helyzetben van, a Hubble-ről kiváló fotókat lehet 
letölteni, de azért máshol is van lehetőség demonstrálásra. Szerintem egy 
ködkamra is elég látványos, vagy épp a kémiában vannak olyan ciklikus 
reakció, 
ahol egy lötty folyamatosan változtatja a színét. De a kémiai hullámok is 
igen 
látványosak. A szemléltetésnek ezernyi eszköze van, a lényeg az, hogy 
valahogy 
meg kell nyerni a közönség figyelmét, s ez sokkal inkább médiatechnikai 
kérdés, 
mint szakmai kérdés.

(De például az is sokat jelentene, ha klasszikus könyvek elérhetők lennének 
digitális formában, hogy bárki ingyenesen hozzájusson,  elolvashassa. Például 
a 
Feynman, a Landau vagy a Budó sorozat igencsak jó lenne. (Ezek egyetlen része 
semmilyen nyelven sincs digitalizálva tudtommal.) Ez már csak azért is jó 
lenne, 
mert Landau-t venni elég reménytelen vállalkozás: sehol sincs meg, még 
antikváriumban sem. De általában is annak a híve vagyok, hogy a tankönyveket 
ingyenesen le lehessen tölteni internetről. A Campus program keretében évente 
durván 1 milliárdot fordítanak jogtiszta szoftverre a kormányok. Ennyi 
pénzből 
egy év alatt az összes egyetemi tankönyv publikálható lenne interneten. Az 
MEK-n 
(www.mek.iif.hu) van némi próbálkozás, de elég kevés a természettudományos 
könyv. Félreértés ne essék: Az is egy jó dolog (bár a linuxot is lehetne 
népszerűsíteni...), de ezt legalább annyira fontosnak érzem. )


A rémhírekről annyit, hogy ezt a törvény bünteti. Azonban elég felemásan. Ha 
egy 
politikus terjeszt rémhírt, vagy legalábbis politikával kapcsolatos, az 
teljesen 
más megítélés alá szokott esni, mintha "hétköznapi rémhírről" lenne szó. (Nem 
jogilag, hanem gyakorlatilag.) A politikai rémhírek különösen választások 
előtt 
olyan gyakoriak, hogy ha mindenkit leültetnének emiatt, akkor már vagy 10 éve 
üres lenne a parlament. A 'hétköznapi rémhíreknél', mint ez a paksi eset is 
az 
óvónővel, a gyerekekkel és az újságíróval, kicsit más formájú. Kicsit talán 
szigorú vagyok, de szerintem az nem normális, aki egy 3-6 éves korosztály 
beszélgetését elhiszi ilyen témában. Különösen akkor nem, amikor egymást közt 
beszélgetnek. Más az, ha a gyerek odamegy az óvónőhöz, hogy látott egy 
karambolt, vagy az egyik gyereket látta leesni a mászókáról, vagy az, hogy az 
apukája látta a gombafelhőt Paks felett. A másik gyerek erre úgyis azt 
mondja, 
hogy az ő apukája két gombafelhőt is látott. Mindenesetre ebben az esetben is 
a 
jelek szerint nem az óvónő lesz keményen felelősségre vonva, hanem az 
újságíró, 
aki nem járt utána a hír forrásának. Egy Fizinfo szintű levelezőlistán 
véleményem szerint semmilyen szakmai kérdés nem számít rémhírnek. (Jogilag. 
Platón óta tudjuk, hogy kérdéssel igencsak lehet irányítani az embereket. Ő 
ugye 
az Akadémián kérdések feltevésével irányította a hallgatóit, akik így maguk 
ébredtek rá arra, amit Platón akart mondani.) A válaszok már nehezebb 
probléma. 
Nyilván egy szakmailag korrekt válasz nem rémhír, akár bíróság előtt is 
megállná 
a helyét. Gyakorlatilag ennél sokkal kevésbé szigorú követelményeknek kell 
eleget tenni. Nem szabad nyilvánvalóan hamis híreket terjeszteni, illetve az 
olyan hírek esetében, ami egy átlagos állampolgárban rémületet kelthet, azt 
le 
kell ellenőrizni. (Tudom, ez elég homályos megfogalmazás, de mit tegyek.) 
Tehát 
nagyjából, ha valaki gondosan kezeli a híreket, s nem továbbít mindent 
gondolkodás nélkül, akkor az nem hiszem, hogy az bajba kerülhet.

A Fizinfo mégiscsak alapvetően fizikához értő emberekből áll, itt különösen 
kicsi a valószínűsége egy bírósági értelemben vett rémhír felmerülésének. 
Ráadásul csak a terjesztés számít bűnténynek, tehát ha nem is könnyen, de egy 
igazi rémhír Fizinfo-ra való megírása sem jelent börtönt. Ugyanis, s ezt 
azért 
figyelembe szokta venni a bíróság, a jogalkotó szándéka szerint a felesleges 
pánikot akarta elkerülni. Egy rémhír a Fizinfo-n pillanatokon belül cáfolatot 
kapna, így nem lenne pánik. Ezért egy világvége bejelentés (legalább 5 
világvégéről maradtam le az elmúlt pár év során) nem rémhír, mert alapvetően 
senki nem veszi komolyan. Egy paksi robbanás rémhír, mert sokan komolyan 
veszik.

Azon kitartóak, akik eljutottak idáig a levélben remélem nem nagyon 
unatkoztak.

Üdvözlettel:
             Völgyes Dávid