Tanárok vitafóruma

[Turóczi Ferenc <blathy AT matavnet.hu>]

Üdv Mindenkinek!

A mondandóm kapcsolódik a "tanárhiány" levéláradathoz, de alapvetően a DIXI
által leirtakra reflektálnék, ezért váltottam témát.

Kaptunk egy fricskát. Nem viseljük túl jól. A gond azzal van, hogy 
tapasztalataim
szerint ez a vélemény nem pedagógus körben általános és még a finoman
megfogalmazottak közé tartozik. Úgy gondolom, az ilyen vélemények támasztják 
alá
a mindenkori hatalom hozzánk való viszonyát is.

Csak néhány adalék a DIXI által mondottakhoz, hogy teljesebb legyen a kép.

Én egy szakközépiskolában tanitok mérnöktanárként. Minket is számos
fullánkos megjegyzés ér: pl. aki tudja csinálja, aki nem, tanitja ... és még 
sorolhatnám.

Vannak időszakok, amikor képtelenek vagyunk iskolán belül megoldani a szakmai
órák ellátását, igy óraadókat foglalkoztatunk. Dolgozott óraadóként nálunk az
ÉMÁSZ főmérnöke is (nem a jelenlegi, nem is igy nevezik most a státuszt), aki 
az itt folyó munkát
úgy kommentálta: minden tisztelete a miénk, és a világ minden kincséért sem 
csinálná
ezt főállásban.

Vettünk föl főállásba az iparból átruccant mérnököket. Az egyik harmincas 
évei végét taposta,
a másik az ötveneseket kezdte. Az egyik három hónap elteltével már ittasan 
járt be órákra, 
mert a gyerekek semmire sem becsülték, majd tartós táppénzre ment, és félév 
munkaviszony
után visszahúzott a versenyszférába. A másik tovább birta, de a második 
félévre órákat kellet 
elvenni tőle, tanév vége előtt idegösszeroppanást kapott és ő is elhagyott 
minket.

Két olyan kolléga van, aki jelentősebb ideig dolgozott az iparban, és 
megmaradt nálunk.
50-50%.

Egy kicsit más. Miért van az, hogy évről évre azt kell tapasztalnom, hogy a 
vállalkozók
bevallott átlagos éves jövedelme kevesebb, mint a munkabérem után fizetett 
adó?
Vagy én keresek túl sokat, vagy .......
Ugyanakkor azt látom, hogy nem tudok versenyezni többségük életszinvonalával.

Vannak vállalkozók, akik nem felejtik el, hogy valaha, valahol ők is 
tanultak, nem minden
tudás a saját tapasztalatuk eredménye, hálásak egykori iskolájuknak, 
tanáraiknak, amit
szakképzési támogatással igyekeznek viszonozni (bérre nem forditható!!!).

Végül ez a 12%-os haszon egy kicsit irreálisnak tűnik. Ki sem váltottam volna 
a vállalkozói
igazolványt, ha ennyivel kellene beérnem. Persze, ha az autóra, ruházkodásra, 
reprezentálásra,
a "tanulmányutakra" és még ki tudja mire forditott összegek is mind a 
költségkategóriába esnek,
akkor talán reális.

Maradok tisztelettel: Turóczi Ferenc