Tanárok vitafóruma

["Va'las Pe'ter" <turtle AT alarmix.net>]

Joreg'

   Ez a kerdes a Toriforumon merult fel, de azt hiszem, a Tanforum
olvasoinak is erdekes lehet.

On 23 Feb 01, at 11:33, Miklosi Laszlo wrote:

> A Tanev rendje szerint februar 25-e a kommunista diktaturak
> aldozatainak emleknapja. Hol tartotok, tartottatok ilyen emleknapot?
> Milyenek az elso tapasztalatok?

   A Toldy Ferenc Gimnaziumban kedden Goncz Arpád volt a
vendeg egy oran keresztul. A rendezvenyre a 9-12. evfolyam volt
hivatalos, de a kisebbek kozul is sokan eljottek. Jelen volt a kiralyi
tv es a Nepszabadsag tudositoja (lehet, hogy mas is, roluk tudok).
Az ujsagirokat az iskola nem hivta kifejezetten, de Goncz Arpaddal
valo egyeztetes utan mindenkit fogadtak, aki magatol jott.

   Az ora elso feleben Goncz Arpad beszelt. Rovid
esemenytortenetet adott az orosz forradalomtol 56-ig, ez nem volt
annyira erdekes. Utana azonban arrol beszelt, hogy nem mindenki
aldozat, aki meghalt vagy bortonben volt. Nagyon eles kulonbseget
tett az aldozatok (akik maguk nem tettek semmit aktivan) es a
szabadsagharcosok kozott, mert ez utobbiak onkent, "nyitott
szemmel" (ezt a kifejezest sokszor hasznalta) mentek bele egy
olyan jatszmaba, ahol tudta'k, hogy lehet vesziteni is.
Termeszetesen mindenkit sajnalni kell, de nem szabad a
kategoriakat osszemosni. Sajat magat, bar a feje folott lebegett a
halalos itelet es sokat ult bortonben, sosem tekintette a
kommunizmus aldozatanak, es visszautasitana, hogy annak
tartsak ot, mert o is nyitott szemmel vett reszt az esemenyekben.
   A peldakat egyforman vette a Holocaustbol es az 56 utani
megtorlasokbol is. Beszelt Nagy Imrerol, es azt kerdezte: aldozat
volt-e, szabadsagharcos vagy kommunista? Beszelt egy
bortontarsarol is, aki kommunista tiszt volt, de 56-ban
felrobbantotta a sajat a'gyujat. Lecsuktak, es az agyu aranak
megfizetesere koteleztek (mast kivegeztek volna ezert). Soha egy
fillert nem tudott megtakaritani, mert mindent elvettek tole az agyu
fejeben. Vajon o melyik kategoriaba tartozik a fentiek kozul?

   Az egeszbol azt a konkluziot szurte le, hogy az emberek es az
esemenyek nem fekete-feherek, es nagyon kerte a gyerekeket,
hogy ok se tekintsek fekete-fehernek a vilagot. Mint mondta, elege
van belole, hogy az elmult ket napban az unnepsegek soran ezt a
fekete-feher gondolkodasmodot eroltettek.

   Beszelt Kovacs Belarol is, akinek az apropojan kituztek ezt az
emleknapot. Neki kozvetlen munkatarsa volt. Kovacs sokat volt
szovjet fogsagban (Vorkuta), es megtort oregemberkent tert vissza.
Kovacs nem akart harcolni a szovjetek ellen, csak azt a
fuggetlenseget akarta Magyarorszagnak, ami az akkori szabalyok
szerint jart neki. A letartoztatasa a nemzetkozi eroviszonyok
alakulasat es a szovjetek felbatorodasat jelezte.

   A masodik reszben a gyerekek kerdeztek, vegul alig lehetett
oket leallitani. Jellemzo a hangulatra, hogy mivel mikrofon sajnos
nem volt, es Goncz Arpad nagyon halkan beszelt, nagy csondet
kellett tartani, hogy hallani lehessen ot. A gyerekek a legkisebb
zajra lepisszegtek egymast, es maguk tartottak rendet, a
tanaroknak egyszer sem kellett raszolniuk senkire. Ebbol a
reszbol csak nehany erdekesebb dolgot irok le.

   Az egyik gyerek azt kerdezte, hogy milyen szemelyes emleket
oriz _aldozatokrol_ (tehat aki a sajat definicioja szerint aldozat).
Szamomra nagyon meglepo es szimpatikus modon Goncz Arpad
nem 56-bol vagy a sztalinista idokbol, hanem a Holocaustbol
hozott peldakat. Vagyis hiaba volt ez a kommunistak aldozatainak
az emleknapja, o folyamatosan parhuzamban tartotta a kulonbozo
diktaturakat, es nem volt hajlando kulonvalasztani ezeket. A
peldaiban azok a zsido ismerosei szerepeltek, akiknek segitettek
osszecsomagolni, mert tudtak, hogy elviszik oket, meg az a nev
szerint is emlitett Goldzieher Sandor (remelem, jol irtam a nevet,
egy ismert orientalista unokajarol van szo), akit G. A. ugy nevezett,
hogy "az egyetlen szent, akivel talalkoztam" -- neki szerezhettek
volna papirokat, es meg tudtak volna menteni, de o nem elt a
lehetoseggel, mert osztozni akart a tobbiek sorsaban. Goncz ot
ugy jellemezte, hogy nyitott szemmel ment ugyan a halalba, mert
tudta, mit vallal, es onkent dontott, de megis aldozat volt, mert o
maga aktivan nem tett semmit a rendszer ellen, csak a
zsidosagaert vitte'k el.

   Beszelt a bortoncellarol, ahol a '18 ota letezo osszes politikai
jelszo bele volt vesve a falba. ("Vilag proletarjai...", "Hazadnak
renduletlenul", "Nem, nem, soha", "Kitartas! Eljen Szalasi!" stb.)
Kar, hogy nem csinaltak muzeumot ebbol a bortonbol, mert az a
cella magaban is tortenelem. Az egyik legrosszabb dolog volt a
bortonben, hogy nem lattak szineket. Minden fekete, feher es
szurke volt. Vacott a viragokat is kiirtottak a setalobol.
Szabadulasakor az egyik legfurcsabb dolog a szines vilag volt.
Mint mondta, barmelyikuket meg is verhettek volna az utcan,
annyira nem ertettek es nem ismertek azt a vilagot, amelyikbe
kijottek. O peldaul nem ertette, miert karikas minden no" szeme,
es utobb jott ra, hogy festve vannak.
   Elete legboldogabb napjanak nevezte az eletfogytiglani itelet
kihirdeteset, mert elozoleg Biboval meg voltak gyozodve, hogy
kotelet kapnak es ket oran belul vegrehajtjak az iteletet. Utobb
tudta meg, hogy az indiai kormany intervenialt a szovjeteknel,
ennek koszonhettek az eletuket. Az eletfogytrol azt mondta:
"tudtuk, hogy az Kozep-Europaban atlagosan 5-6 ev". Azaz
tisztaban voltak vele, hogy nem lesznek bent orokke, csak ki kell
varni azt a par evet. Megjegyezte egyebkent, hogy az o peruk
(Bibo, Goncz, Regeczy, ha jol irom a harmadik nevet) volt az
egyetlen a Nagy Imre koruli perek kozul, ahol nem volt
kommunistak voltak a vadlottak.
   Az eletfogytiglan elso napjan nagyon jol erezte magat, mert
masfel ev ota eloszor tudott ugy aludni, hogy nem vilagitott 200 W
a szemebe, es nem rugdostak az orok az ajtot, ha a pokroc ala
tette a kezet. De maga az itelet titkos volt, a hozzatartozokkal sem
kozolte'k.

   Ha reggel kesobb kaptak enni, tudtak, hogy aznap kivegzes van.
Az itelet elott o maga is felkeszult a halalra. Mindenkinek megvolt
a terve, hogy megy a bito ala', mit fog majd kialtani, es egyetlen
emberrol sem tud, akit ugy kellett volna az akasztashoz kihurcolni,
es ne emelt fovel ment volna. A folyoson hallottak a kivegzesre
menok bucsuszavait, ahogy bekiabaltak a tobbiek cellajaba.
Valami modon megszereztek Angyal Istvan cellajabol egy konyvet.
Angyal egy tu"t csempeszett be valahogy, es a konyv lapjaiba
lyukasztott betukkel irta meg a bucsuuzenete't.

   Arra a kerdesre, hogy eljutottak-e hirek hozza a kulvilagbol a
bortonben, meglepo valaszt adott: foleg a nyugati hirek. Mivel a
bortonido egy reszeben forditokent alkalmaztak, Timest olvashatott,
de Szabad Nepet nem. Tehat a nyugati hirkozles szemuvegen at
latta a vilagot. Sot, a karibi valsag idejen titkosnak minositett
nyugati anyagokat forditott a felso vezetes szamara. (Az mar az en
megjegyzesem, hogy milyen erdekes, hogy nem a sajat bizalmi
embereikkel vegeztettek ezt a munkat, hanem a bortonbe zart
ellenseggel.) Konyveket is forditott, ezek kozul Churcillt jegyeztem
meg. A konyveik szamozott peldanyok voltak, ezekhez mashol
nem lehetett hozzajutni. Bar a cellaba tilos volt konyvet felvinni, o
sokszor kicsempeszte a konyvtarbol, es mohon olvasott,  mert
tudta, hogy egyszer ki fog szabadulni, es akkor nem juthat tobbe
ilyen forrasokhoz. :-)
   A beszelokon sem neveket, sem szamokat nem lehetett
emliteni, annyira vigyaztak, hogy a hirek ne hatoljanak at a borton
falan egyik iranyban sem.

   Megkerdeztek, hogy talalkozott-e olyan emberrel, aki a borton
hatasara teljesen atertekelte a korabbi eletet. G. A. erre ugy
valaszolt, hogy a szemelyisegtol fuggoen valahol 15 ev korul
kezdodik az az ido, amikor a borton mar visszafordithatatlan
valtozasokat idez elo az egyenben. Amikor ok az amnesztiaval
kiszabadultak, nagyon sok fiatalt, akit fegyveres tevekenysegert
iteltek el, napokon belul visszavittek koztorvenyeskent azzal az
uruggyel, hogy oket "meghatarozatlan szamu emberolesert" iteltek
el. Ezekre aztan mar a nemzetkozi kozvelemeny sem figyelt tobbe,
es jo sokaig bentmaradtak. Egy ilyen ember mar lehet, hogy nem
talalja meg a helyet a valodi vilagban, nem erti a jatekszabalyokat,
nem tud elni a szabadsaggal.

   Beszelt a politikai borton kulonos jatekszabalyairol. Ott nem volt
divat falcolni vagy kanalat nyelni. Bajtarsnak tekintettek egymast,
felretettek az etelt a masiknak, ha kellett, mindent megosztottak.
O:t emberre jutott egy gombos ing, amit mindig az vett fel, akinek
beszeloje volt. Az amnesztia utan o masodmagaval valamilyen
allamtitkar szemelyes dontese folytan (nem emlitett nevet) meg
nehany honapig bentmaradt. Ekkor a majdnem ures bortont kisstilu
koztorvenyesekkel toltottek fel. A jatekszabalyok egy pillanat alatt
megszuntek, es ok nagyon meglepodtek ezen. Megosztottak az
eteluket a tobbiekkel a regi szabalyok szerint, de nem kaptak
semmi viszonzast, sot elszabadultak a lopasok.

   Az egyik kerdes arra iranyul, hogy miert nem buntetik meg a
bunosoket. Goncz a birokrol es a kihallgatokrol beszelt. (A
sortuzugyekre egyaltalan nem tert ki.) Azt mondta, a tobbseguk
mar ugyis meghalt. De elmondott ket anekdotat a sajat eletebol.
Egyszer a buszon vele szemben ult a sajat biroja. O a szemebe
nezett es mosolygott, a biro lehajtotta a fejet, hogy ne kelljen allnia
a pillantast, aztan felallt, es elszaladt az ajtohoz. Mivel a megallo
meg messze volt, Goncz utanament, es ismet mosolygott ra. A
biro masodszor is szotlanul elmenekult. Goncz Arpad igy
kommentalta az esemenyt. "Ezzel az en nemes bosszumat
megalltam." Hasonloan humorosan adta elo azt az esetet, amikor
az egyik kihallgatojaval talalkozott. A tiszt megszolitotta:
"Szervusz, kerlek, nem talalkoztunk mar valahol?" Mire Goncz
valami ilyen szoveggel valaszolt: "Dehogynem, kerlek, te ott ultel az
asztal egyik oldalan, en meg a masikon, ketszaz wattos lampak
elott, tobb honapon keresztul." Erre a tiszt: "Megesik az ilyesmi,
megesik." -- es szinten elhuzta a csikot. Latszott az eloadasbol,
hogy o szemely szerint ennel nagyobb bosszura nem va'gyik.
   Az egesz eloadasnak es beszelgetesnek ez volt az alaphangja,
hogy emlekezni kell, frocsogni es bosszuert kialtani nem. Nekem
ez nagyon tetszett, es szerintem nagy nevelo ereje volt ennek a
talalkozasnak.

   Az egesz korabbi elete't iskolanak tekinti a koztarsasagi
elnokseghez. Elmondta, milyen allasokat toltott be a
segedmunkastol kezdve, tehat valoban "kijarta az elet iskolajat", az
o" sza'ma'ra az elet es a tarsadalom nem volt tankonyvizu".

   Remelem, nem hagytam ki es nem hamisitottam meg semmi
lenyegeset, mert emlekezetbol irtam.

   Egy szemfules gyerek behozta az egyik konyve't, amit Goncz
Arpad forditott, es a vegen dedikaltatta vele. Meg arra is volt gondja,
hogy lefenykepezzek oket egyutt. :-)

   Korabban egyszer Mecs Imre't hivtuk meg hasonloan egy
oktober 23-i megemlekezesre. Bennem mindket alkalommal
felidezodtek a regi uttorotaborok kotelezo veteranjai, de itt szo sem
volt ilyesmirol, a gyerekek mindket alkalommal jol ereztek magukat
es ertelmes kerdeseket tettek fel. Persze nincs annyi ezekbol a
"nagy emberekbol", hogy minden iskolaba oket hivjak, vagy egy
iskolaban minden evben ilyen talalkozot rendezzenek, de akkor is
erdemes szem elott tartani ezt a lehetoseget, mert mely nyomot
hagy a gyerekekben. Me'g akkor is, ha ez a mostani beszelgetes
nem igazodott mereven az eredeti tematikahoz.

VP