ELFT HÍRADÓ

[Máté Zoltán <mate AT atomki.mta.hu>]

Az MTA Atommagkutató Intézet előadótermében
(Debrecen, Bem tér 18/c. 12. ép. III. em.)
2015. november 10-én, kedden 11:00-kor


                    PAPP Tibor
                     (Atomki)

    Van-e olyan, hogy “SQRT(N)” félvezető detektorokkal történő méréseknél,
        és lehet-e ennél lényegesen kisebb bizonytalansággal mérni?

   
          
címmel előadást tart.
Az előadás előtt 10:30-kor tea. Vendégeket szívesen látunk.


                                                Máté Zoltán



Kivonat: 
Az utóbbi időben közlemények sora foglalkozik a problémakörrel, hogy van-e 
egyes atommagok bomlásállandójának évszakonkénti változása. Metrológiai 
intézetekben mért, erre utaló adatok analízisét végeztek el repülő és 
űrrepülő pilóták (http://arxiv.org/abs/1007.0924v1).
Érdekesnek találtuk megvizsgálni, hogy itt a Bem téren a Kísérleti Fizikai 
Intézetben milyen pontosan tudunk germánium detektorokkal felezési időt 
mérni. Általános a mért spektrumra Poisson eloszlást feltételezni, és ezt 
kihasználva származtatni a valós beütésszámot (N), és annak statisztikus 
bizonytalanságára pedig SQRT(N)-t. Mivel általában a mérőrendszer a 
holtidejével és diszkriminátorok alkalmazásával elrontja az események 
véletlenszerűségét, továbbá elektronikus zajok, zavarok is vannak, ezért a 
mért spektrumra nem érvényes a Poisson eloszlás feltevése. Két új 
megközelítést próbáltunk ki, amelynél nem kell feltételezni a Poisson 
eloszlást. Három közepes minőségű Ge detektorral mértük 68Ga (T1/2≈68 min) 
felezési idejét. Az egyik módszer, a holtidő és diszkriminátor mentes 
időintervallum hisztogram analízis, a mérések több mint felénél, a mérést 
értékelhetetlennek minősítette, bár az energia eloszlás spektrum analíziséből 
szisztematikus effektusokra, vagy a detektor nem determinisztikus 
viselkedésére nem találtunk utalást. Igen kis statisztikus bizonytalansággal 
(10-4) tudtunk volna (hibás) felezési időt meghatározni. Arra a 
méréssorozatra, ahol a mérést részleteiben rögzítő adathalmaz (második 
módszer) és az időintervallum hisztogram sem utalt más járulékok jelenlétére, 
vagy a detektor nem determinisztikus viselkedésére, az időintervallum 
hisztogram analízis a statisztikus bizonytalanságra SQRT(N)-nél 
nagyságrenddel kisebb értéket adott. Bár a lehetőség, hogy SQRT(N)-nél 
nagyságrenddel is lehet kisebb statisztikus bizonytalansággal mérni nem 
elhanyagolható, a szisztematikus effektusok észlelése szerintünk még 
fontosabb. Az exponenciális analízis egy ”ill-posed” probléma. Míg a 
”well-posed” problémáknál a mérési pontok számának növelése a görbe 
illesztést pontosabbá teszi, addig az ”ill-posed” problémánál a szükségesnél 
több pont mérése az inverziót kevéssé teszi stabillá.  Az itt tanultak 
alapján arra következtetünk, hogy a röntgenfizikai adatbázis ellentmondásának 
feloldása a helyes statisztikus bizonytalanság használata lehet (nem SQRT(N)).