ELFT HÍRADÓ

[Kádár György <kadargy AT mfa.kfki.hu>]

-------- Továbbított üzenet --------

-
*Takács János

*(1925 – 2015)*

****

Ismét elment egy régi KFKI-s. Röviddel 90. születésnapja után elhunyt
Takács János, aki 45 éven keresztül volt a KFKI, és a Szilárdtestfizikai
Kutatóintézet (ma Wigner Fizikai Kutatóközpont) munkatársa.A KFKI
hőskorában, 1955-ben lépett be az intézetbe. Akkoriban alakultak ki a
korszakra jellemző fontosabb kutatási területek és jött létre a
kutatásokat szolgáló műszaki háttér.

Takács János a technológia iránti érdeklődését, kiváló műszaki készségét
a csongrádi szülői házból, édesapja géplakatos műhelyéből hozta magával.
A jó hírű budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd a
Műegyetem gépész karán tanult tovább. Egyetemi tanulmányait azonban
kettétörte a második világháború. 1949-től a Hubert és Sigmund NV Acél
és Fémgyárában (a későbbi KÖVAC-ban) dolgozott. Itt szerzett gazdag
tapasztalatot mind az egyedi gépek tervezésében, mind különleges anyagok
(pl. keményfém-lapkák) gyártásában is.

1955-ben vették fel a KFKI akkor alakuló Ferromágneses Anyagok
laboratóriumába. Feladata különleges kutatási anyagok előállítása volt.
A kutatások tárgyát kezdetben ferritek (oxidkerámiák), majd 1960-től
kezdve elsősorban fémek és ötvözetek alkották. Magának kellett
megterveznie az olvasztáshoz és megmunkáláshoz szükséges berendezések
nagy részét. Mindez úttörő munkát jelentett, hiszen ezen a területen
csak nagyon kevés hazai tapasztalat volt, különösen amagas olvadáspontú
fémek vonatkozásában. Évek során felépített egy kis metallurgia
laboratóriumot, melyben, - laboratóriumi méretekben, - a legkülönbözőbb
ötvözetek százait állította elő. Ebben a laborban a periódusos rendszer
fémeinek zöme megfordult, olyan fémek is, melyek nevével egy átlagember
legfeljebb csak a keresztrejtvényekben találkozik. Számos tudományos
publikációban szerepelt társszerzőként, vagy mondtak neki köszönetet
kísérleti anyagminták előállításáért.

A technológiai berendezések és eljárások közül kiemelést érdemel a fém
egykristályok növesztésére szolgáló kályha (1962), számos
magashőmérsékletű olvasztó és hőkezelő berendezés, továbbá a
fémolvadékok extrém gyors megszilárdítására szolgáló berendezések sora
(1976-tól). A fémüvegek technológiájának megvalósításáért megosztott
Intézeti Díjat kapott.

Részt vett több ipari megbízás sikeres megvalósításában is. A Csepel
Fémmű kísérleti részlege számára mágnesteres kőkezelő kályhát
fejlesztett ki. A Vasipari Kutató és Fejlesztő kft. részére felépített
félüzemi gyorshűtő berendezésben fogászati amalgám ötvözetet állítottak
elő. A technológiát kidolgozó csoport tagjaként minisztériumi
elismerésben részesült. Labor méretű gyorshűtő berendezést fejlesztett
ki és helyezett üzembe a Hanoi Műszaki Egyetemen, Vietnamban.

Az intézetben eltöltött 45 év alatt tevékenysége nem korlátozódott
egyetlen szűk csoport munkájára, tevékenysége azintézet több részlegére
hatott. A különleges fémek megmunkálásával kapcsolatban a KFKI számos
részlegéből keresték fel, tanácsot vagy tényleges segítséget kérve.

Az évek folyamán a különleges laboratóriumi kemencék és megmunkáló
eszközök tervezésének elismert hazai szaktekintélyévé vált. Számos hazai
intézmény kérte fel külső szakértőnek,pl. az MTA Izotóp intézete, a
Debreceni Egyetem Fizikai Intézete, az ELTE és a BME számos tanszéke.
Nagyon büszke volt arra, hogy a Szilikátipari Kutató Intézetben részt
vett a nagynyomású nátriumgőz lámpákban használt, áttetsző alumíniumoxid
cső félüzemű technológiájának kifejlesztésében. Ő tervezte meg a
szintereléshez szükséges különleges kemencét.

Emberileg számos olyan tulajdonsága volt, melyek példamutatók. Önzetlen
segítőkészsége, ami kiterjedt szakmai kapcsolatrendszerrel párosult,
sokak számára volt hasznos. Szakmai érdeklődését szinte halála napjáig
megőrizte. Magánjellegű külföldi útjait is felhasználta szakmai
ismereteinek gyarapítására. A berendezések tervezésénél messzemenően
figyelembe vett gazdaságossági szempontokat. A gondjára bízott
eszközöket nagy gonddal ápolta, nem egy közülük – több évtized múltán is
- ma is használható.

Gyökereire mindvégig büszke volt. Nagyon sok volt gyerekkori barátjával
tartott kapcsolatot itthon és külföldön. Az utóbbi években csongrádi
kis- és közepes vállalatokat segített szakmailag.

Takács Jánosra hálás szívvel emlékeznek vissza technológus kollégái,
akik nagyon sok olyan szakmai ismeretet tanultak meg tőle, amit
tankönyvekből nem lehet elsajátítani, továbbáazok a fizikus és vegyész
kutatók, akik számára jelentős segítséget jelentett egy-egy különleges
anyagminta elkészítése vagy egyedi technológia alkalmazása.

Kérésének megfelelően a csongrádi temetőbenhelyezik örök nyugalomba,
szülei mellé.

Nyugodjék békében! Emlékét megőrizzük!

Budapest, 2015. április

Konczos Géza