ELFT HÍRADÓ

["Válas György" <g.valas AT freemail.hu>]

   Végiggondoltam ezt a vízbontási ügyet, és nem vagyok biztos benne, hogy Härtlein Karcsinak igaza van ezzel a megkövetéssel.  Most én is úgy látom, hogy Jéki Laci ebben az ügyben nem volt elég szkeptikus, kritikus, óvatos.

   Azt írta Laci, hogy a "felfedezők" többször megismételték a kísérletet, és mindig ugyanaz a frekvencia adódott.  Igen, de ugyanazzal a berendezéssel ismételték meg, vagy több különböző berendezéssel, több különböző elrendezésben?  Ez kardinális kérdés.  Újnak látszó, eddig ismeretlen effektus vizsgálatakor elengedhetetlen a második megoldás, a több különböző berendezés, elrendezés.  Erre azonban nincs semmi utalás, ami azt sejteti, hogy csak egyetlen berendezéssel próbálkoztak, ami ilyen helyzetben megengedhetetlen hiba, egyszerűen otromba dilettantizmus.  Így ugyanis nem zárható ki a készülékeffektus.

   Konkréten arra gondolok, hogy rezonancia, állóhullám jött létre a berendezésben, és abban egyenáramú komponens.

   Félre alig magyarázhatóan utal egyenáramú komponens hatására az, hogy a hidrogén és az oxigén egymástól helyileg elkülönülten vált ki, így a hidrogén robbanás veszélye nélkül meg volt gyújtható.  Ilyet az egyenáram tesz.  (A sárga lánghoz extra lángfestés nem kell, elég az üveg fúvóka.  Van abban nátrium elég.)

   Ugyancsak egyenáramú komponens meghatározó szerepére utal az, hogy a jelenséget nem desztillált vízben  (dielektrikumban),  hanem sós vízben  (vezető közegben)  találták.

   Aki erre a két körülményre tud más magyarázatot, mint az egyenáramú komponens, az szóljon.

     Válaas György