Skip to Content.

fizinfo - Re: [Fizinfo] ez az erkolcs fenntarthato-e

fizinfo AT lists.kfki.hu

Subject: ELFT HÍRADÓ

Text archives


Re: [Fizinfo] ez az erkolcs fenntarthato-e


Chronological Thread 
  • From: Schréter János <jschreter AT t-online.hu>
  • To: "Istvan Horvath" <Horvath.Istvan AT zmne.hu>, <Fizinfo AT lists.kfki.hu>
  • Cc: kbotos AT jak.ppke.hu
  • Subject: Re: [Fizinfo] ez az erkolcs fenntarthato-e
  • Date: Wed, 30 Jul 2008 22:37:53 +0200
  • List-archive: <http://mailman.kfki.hu/pipermail/fizinfo>
  • List-id: ELFT HÍRADÓ <fizinfo.lists.kfki.hu>

Kedves Pista és Valamennyien!

Szerencsémre Botos Katalinnal egy Egyetemen lenni van szerencsém (Ő egyetemi tanár, én portás) így aztán a cikket mentem tudom küldeni. :-) Ugye hozzájárul az 'ige' terjesztéséhez, kedves Katalin?

Ttel üdv.: Schréter J.


vajon ez az alapveto erkolcs fenntarthato-e egy kaptar-tarsadalomban?
Nos a kerdesre adando valasz egy szeletet is erinti
az alabbi egyebkent is kivalo cikk.
Elet es Tudomany, 2008/27, julius 4.
Botos Katalin:
Vilagvallasok es piacgazdasag
(az egyhazak gazdasagi tanitasai)
838. oldal.
sajnos az ET a neten nem elerheto,
de konyvtarakba talan meg jar ;-)
udvozlettel,
Horvath Pista


A világvallások gazdasági tanítása és a globális piacgazdaság

Botos Katalin

Összefoglaló
Avilággazdaság történelmét nézve világosan kirajzolódik a kapcsolat a vallásos világnézet és a gazdasági versenyképesség között. A kapcsolat természetesen közvetett, de elég erős ahhoz, hogy a piaci szereplők viselkedését befolyásolja. A kérdés azért lett mára aktuális, mert a zsidó-keresztény vallási gyökereken alapuló, napjainkra szekularizálódott nyugati kapitalista társadalmak vállalkozói az újraelosztás magas költségei miatt versenyhátrányba kerülnek azokkal a piacokkal szemben, ahol a közösségi értékeket, s az azokon alapuló összefogást nagyobb tiszteletben tartják. Tanulhatnánk tehát az ázsiai nagycsaládoktól és egyéb civil szerveződésektől szolidaritást és szubszidiaritást. A túlzott individualizmus sokba kerül, és határozottan csökkenti a csupán erre alapozó országok versenyképességét.
Bevezető
Az egész világ csodájára jár a távol-keleti országok gazdasági növekedésének. Úgy tűnik, a piacok megnyitása a második világháború után előbb Japánban teremtett virágzó gazdasági környezetet. Később az ún. "kis tigrisek, majd India és legfőképpen Kína produkált figyelemre méltó növekedést az 1990-es években, a világgazdasági globalizációnak köszönhetően. Vajon van-e annak szerepe a gazdasági eredményekben, hogy a különböző világrészeken különböző vallások váltak uralkodóvá az elmúlt évezredekben, s ezek világszemlélete, kozmológiai nézetei számos ponton eltérnek egymástól? Vajon szerepet játszanak-e az egyes országok, országcsoportok sikerességében a világvallások társadalmi-gazdasági tanításai? Hozzájárultak-e, és hogyan a gazdasági fejlődéshez a korábbi évszázadokban, és ami nem kevésbé fontos: napjainkban vajon ösztönzik-e, vagy inkább akadályozzák a globalizációt, s annak révén elérhető gazdasági előnyöket?
Mit tanulhatunk a történelemből?
Nézzük meg mindenekelőtt a gazdaságtörténet többé-kevésbé egzakt tényeit!
Angus Maddison szerint a világ egy főre jutó jövedelme az első évezredben stagnált, ám a második évezred végére 13-szorosára növekedett. A világ lakossága e kétezer év alatt 22-szeresére, míg a világ GDP-je 300-szorosára nőtt. Ez az adat azt sugallja, hogy a figyelemre méltó növekedés az első évezred után kezdődött, amikor a világgazdaság már nemcsak a népesség eltartására, hanem az életkörülmények javítására is képes volt.
A gazdasági hatékonyság szempontjából óriási különbségeket tapasztalhatunk a világ keleti (B országcsoport) és nyugati (A országcsoport) fele között. Angus Maddison szerint a Nyugat fogalma Nyugat-Európát, Észak-Amerikát, Ausztráliát - együttesen a Nyugati területek - és Japánt foglalja magába. Ezt nevezzük "A csoportnak. A "B csoporthoz tartozik Latin-Amerika, Kelet-Európa, a korábbi Szovjetúnió utódállamai, Ázsia - Japán kivételével -, és Afrika. Leegyszerűsítésnek tűnik ezeket az országcsoportokat Nyugatnak és Keletnek hívni, figyelembe véve, hogy a keleti országok közül főleg az indiai és kínai civilizációkról állnak rendelkezésre adatok, ezért inkább "A és "B országcsoportokról beszélünk, amikor a vallások gazdasági teljesítményre gyakorolt hatását vizsgáljuk.
A gazdasági hatékonyság szempontjából óriási különbségeket tapasztalhatunk a világ keleti (B országcsoport) és nyugati (A országcsoport) fele között.
Kétezer évvel ezelőtt az egy főre jutó átlagos jövedelem hasonló volt az "A és a "B csoport országaiban. Krisztus után 1000-ben az "A csoportban az egy főre jutó átlagjövedelem még alacsonyabb is volt, mint az ázsiai országokban, köszönhetően a Római Birodalom bukása utáni gazdasági összeomlásnak. A következő ezer évben azonban a nyugati országok sokkal gyorsabban nőttek, mint a "B csoport országai.
A második évezredben két szakaszt különíthetünk el. Az első szakasz 1000-től 1820-ig tartott, a második pedig 1820-tól napjainkig. (Az adatok Maddison hivatkozott munkájában 1998-ig állnak rendelkezésre.) 1820-ra az "A csoport országaiban a jövedelemszint kétszerese volt a "B csoport országaiénak. Ezen adatok különbsége 1998-ra már hétszeres volt! Az első szakaszban az "A csoport országainak egy főre jutó jövedelme négyszer gyorsabban nőtt, mint a világ többi részén. Ez az eltérés a második szakasz alatt is fennmaradt: az "A csoportban az egy főre jutó jövedelem 19-szeresére, a "B csoportban azonban csak 5,4-szeresére nőtt 1880-tól 1998-ig.
A különböző régiók gazdasági ereje - egyrészt a nagyobb termelékenység, másrészt a megnövekedett lélekszám miatt - jelentősen megváltozott az elmúlt kétezer évben. Krisztus után 1000-ben Ázsia - Japán nélkül - termelte a világ GDP-jének 2/3-át. Ez idő alatt Nyugat-Európa teljesítménye 9% alatt volt. 1820-ban Nyugat-Európa részesedése a GDP-ből 24%, Ázsiáé pedig 56% volt, míg 1998-ban Ázsia kb. a 30%-át, az "A csoport pedig - Japán nélkül - 46%-át állította elő a GDP-nek.
Úgy tűnik, a népesség gyors növekedése ellenére - amely nagymértékben hozzájárult a GDP abszolút összegének növekedéséhez - Ázsia lemarad. Vajon miért nem volt képes arra, hogy olyan hatékony gazdasági modellt alkalmazzon, mint Nyugat-Európa és a nyugati területek?
Egy inspiráló megközelítés: a ráció szerepe.
Ezt a kérdést Rodney Stark is feltette. A maja, az azték és az inka nemzeteknek nem volt esélyük az európai betolakodókkal való összecsapáskor. A Kelet csodált civilizációi (Kína, India, az iszlám országok) is elmaradtak a 15. századi Európával szemben. Hogyan történt mindez? A világ többi részével összehasonlítva miért bukkant fel a technológiai felsőbbrendűség Európában a Római Birodalom bukása után? Miért csak az európai civilizációnak voltak szemüvegei, kéményei, megbízható órái, nehéztüzérsége, vagy kottái, azaz írott zenei kultúrája?
Számos szerző a földrajzi helyzettel magyarázta e jelenséget. A földrajzi helyzet azonban korábban is adott volt, amikor még az európai kultúrák elmaradtak az ázsiai civilizációk mögött. Igaz ugyan, hogy Amerika felfedezése és a hajózási ismeretek megnövekedése átértékelt bizonyos korábbi adottságakat. Mások a mezőgazdaság nagyobb termelékenységében, a jobb fegyverekben, a már említett hajózási tapasztalatokban látták a magyarázatot. A kérdés azonban továbbra is fennáll: miért itt, Európában jön létre vagy kerül alkalmazásra az a sok iparszerűvé váló ismeret, amely a modern világ működésének alapja?
Miért voltak olyan jók az európaiak a kohászatban, a hajóépítésben vagy az állattenyésztésben? Rodney Stark szerint a válasz rövid és egyszerű: gazdasági modelljük miatt. A kapitalizmus miatt, amely a jövedelemtöbbletek rendszeres újrabefektetésén, illetve a vezetés és a dolgozók motiváltságán alapult, s így gyors növekedést eredményezett. Nyitva marad azonban továbbra is a kérdés: miért éppen Európában terjedt el először a kapitalizmus? Miért csak itt?
Max Weber a kapitalizmus gyökereit a protestáns reformációban látta. Már ő is rámutatott az ázsiai és az európai fejlődés eltéréseire. Rodney Stark szerint azonban a folyamat sokkal korábban kezdődött. A kérdésre adandó válasznak ezért a weberi magyarázatnál mélyebbre kell nyúlnia. Stark is egyetért azzal, hogy a választ a vallásos világnézetben találjuk meg, tehát a gazdasági teljesítmény és a vallásos világnézet összefügg egymással. Ez azonban régebbi keletű, mint a protestantizmus. Nem pusztán a protestantizmus puritanizmusa tette lehetővé az eredeti tőkefelhalmozást és serkentett gazdasági aktivitásra, a közösség szolgálatára. A pozitív értelemben vett kapitalista gazdálkodás alapja abban a spirituális háttérben keresendő, amelyre a keresztény vallási tanítás a kezdetek óta támaszkodik. A döntő tényező a kereszténység rendkívüli hite az értelemben.
Más vallásokat sokkal nagyobb mértékben jellemez a misztikum és a megérzések szerepének hangsúlyozása. A keresztény vallás azonban a hit alapjává teszi az értelmet és a logikát, s azt az elsődleges útnak tekinti a vallási igazság megismerése felé. Az európai világszemléletre kétségtelenül nagy hatással volt a görög filozófia is, amelyet ugyancsak az erős logika jellemez. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a görög filozófia csak kevéssé hatott a görög vallásra. Az - a római istenhitekhez hasonlóan - megmaradt misztikus kultuszok összességének. A keresztény tanítók viszont a kezdetektől fogva hangsúlyozták, hogy az értelem a legfőbb isteni ajándék és eszköz, amellyel a Szentírás és a kinyilatkozás egyre jobban megérthető.
Quintus Tertullianus a második évszázadban így ír: "Az értelem isteni dolog, minthogy nincs semmi, amit Isten, minden dolgok teremtője, ne rendelt volna el bizonyos célból - bármi, amit Ő nem akart volna, hogy az értelmen keresztül megérthető legyen.
Ez azt jelenti, hogy a katolikus hit és a kereszténység az ész szerepének erős védelmezője az emberi tevékenységben. Samuel Gregg az Ordered Liberty című, közelmúltban megjelent könyvében felidézi, hogy a felvilágosodás óta gyakran éri kritika az egyházat a tudatlanság és a babona "támogatása miatt. Valójában fordított a helyzet. A modern filozófiai gondolkodással szemben éppen az egyház handsúlyozza a fides és a ratio szoros kapcsolatát. Mint írja: "a 18. századi filozófus, Francoise Marie Arouet (közismert nevén Voltaire) forogna a sírjában, ha tudná, hogy a 20. század végén az értelem és igazságosság legfőbb védelmezője Róma püspöke. Ha elfogadjuk, hogy a logika és az értelem hozzájárul a tudomány fejlődéséhez, akkor kijelenthetjük, hogy a keresztény vallás sokat segített a tudás akkumulálódásában, amely a gazdasági növekedés legfontosabb tényezője.
Más oldalról, a GDP abszolút összege a polgárok számától is függ. Fontosak ezért a kereszténységnek a demográfia alakulását befolyásoló tanításai. A keresztény hit nem tűrte el a gyermekgyilkosságot, ami meglehetősen gyakori volt a pogányok körében (főleg a lánycsecsemők esetében). A kereszténység tiltja az abortuszt, ami bizonyos civilizációkban a nők halálozásának egyik legfőbb oka volt. Mindennek következtében a nemek aránya nem változott jelentősen, és a keresztények körében nem lépett fel olyan nőhiány, mint amilyen a Római Birodalom nem keresztény köreit jellemezte. A kereszténység tehát társadalmilag védelmezte a nőket. Mondhatjuk, hogy a keresztény nők sokkal emancipáltabbakká váltak, mint más nők. Volt szavuk a házasságkötésben is. Rodney Stark kutatásai szerint általánosságban csak 18 éves koruk körül mentek férjhez, míg a pogány nőknek szinte már a pubertáskorban férjhez kellett menniük, oly nagy volt a nőínség. A keresztények erkölcsi előírásai azt sem engedték meg, hogy a betegeket gondozás nélkül hagyják. A pogány gyakorlatban járványok idején a beteg embert némi élelemmel ugyan, de magára hagyták. Következésképpen azok is, akik legyőzték a betegséget, gyakran haltak éhen vagy szomjan. A keresztények gondozták betegeiket, akár a saját életüket is kockára téve. Ez végső soron javította az életképes egyedek túlélési esélyeit.
Végső soron úgy tűnik, hogy a morális hozzáállás nagyban elősegítette, hogy a népesség keresztény része számában gyarapodjék. Az ész tisztelete pedig a tudás felhalmozódásának alapjává vált.
Rodney Stark még messzebbre megy a következtetésekben. Rámutat, hogy magának a modern politikai rendnek gyökerei is a keresztény hitvilágban találhatók meg. Az embereket Isten egyenlőnek teremtette - ez a zsidó-keresztény tanítás központi eleme. S ez az első mondata az USA alkotmányának is, amely országot mint a legliberálisabb kapitalista társadalmat szokták idézni. A modern liberális társadalom tehát a Biblia szavain alapul. A demokrácia pedig a kapitalizmus, és ezáltal a gazdasági fejlődés fontos előfeltétele. Eszerint a keresztény világvallásnak, amelynek napjainkban mintegy egymilliárd követője van, tagadhatatlan szerepe volt és van a nyugati világ gazdasági sikereiben.
Még egy inspiráló megközelítés:egy hindu tudós nézetei
Deepak Lal, a kaliforniai Nemzetközi Fejlesztési Központ hindu vallású professzora is foglalkozott a keresztény vallás és a gazdaság kérdéseivel.
Lal a legelején kezdi. Véleménye szerint különbséget kell tenni az emberek anyagi és kozmológiai hite között. Az első azt mutatja meg, hogyan tudunk megélni - ez a materiális hitvilág -, a második pedig azt, hogyan kell élnünk. Ez a kozmológiai felfogás a világ és az ember viszonyáról. A közgazdasági gondolkodás története arról szól, hogy hogyan változott az emberek anyagi hite. Ugyanilyen fontos, hogy milyen fejlődésen ment keresztül a kozmológiai hit a világ különböző tájain.
Az emberré válás a kőkorszakban indult meg. A kőkor embere nem volt olyan tökéletes, mint Rousseau vélte, de nem is volt az az időszak olyan sötét, mint ahogy azt Hobbes bemutatja. A vadászó-gyűjtögető ember az akkori gazdasági viszonyok közepette - modern kifejezéssel élve - a fogolydilemma szerint szocializálódott. Ez a folyamat az ún. "reciprok altruizmus kialakulását eredményezte. Hiszen a közös vadászatokon ismétlődően bebizonyosodott, hogy a kooperáció a jó stratégia, s ma nekem, holnap neked van szerencséd. Az archeológusok azt is kimutatták, hogy a csere és a kereskedelem ösztöne szintén az őskortól az emberi természet alapvető eleme volt. Ám ezek a jellemvonások a letelepedett földművelő civilizációkban megváltoztak. Azáltal, hogy a mezőgazdasági termékek piacát egyre inkább kiszélesítették, mind több kívülálló kapcsolódott be az ügyletekbe, s így egyre több ún. "one-shot game-nek, egyszeri, és nem ismétlődő játszmának vagyunk tanúi. A saját profitjukat szem előtt tartó kereskedőkkel szemben gyanakvás alakult ki, a letelepedett földművelők a piacot szükségszerű rossznak tekintették. Ezekben a civilizációkban az együttműködés és a szabályokhoz való alkalmazkodás jutott kiemelt szerephez. A játékszabályok megsértését a közösség szigorúan büntette. A közerkölcs tehát a szégyenen és a bűntudaton alapult. Az emberek gyermekkoruktól kezdve e normák szerint szocializálódtak. Azt mondhatjuk, kozmológiai nézetük közösségi jellegű volt.
Deepak Lal szerint nagy fordulatot hozott a keresztény vallás elterjedése. Ez ugyanis megváltoztatta mind a a kozmológiai, mind az anyagi hitet. Mi több: a kereszténység egyenesen egyesítette e kettőt. Az új hit az individualizmuson nyugodott. A kereszténység új intézményrendszert alkotott a társadalmi és a gazdasági tevékenységek számára.
Ahogy nőtt a kereszténység és az egyház befolyása, egyre nagyobb jelentőséggel bírtak a mindenkori pápák megnyilatkozásai. Ki kell emelnünk ezek közül I. és VII. Gergely pápa tételeit, amelyek gyökeresen megváltoztatták azokat az erkölcsi normákat, amelyek a megzőgazdasági civilizációk gyakorlatában kialakultak.
Így mindenekelőtt meg kell említenünk a hatodik században I. Gergely pápa állásfoglalásait, amelyek sokat változtattak a családi kapcsolatokon. A pápa a neki feltett számos, szexuális és családi vonatkozású kérdésre oly módon válaszolt, hogy vallási szempontból elítélendőnek tartotta a közeli rokonok közötti házasságot, és nem helyeselte a nem vér szerinti leszármazottak adoptálását sem.
Korábban, a Közel-Keleten és a mediterrán térségben a gyermekek adoptálását és a közeli rokonok házasságkötését is engedélyezték, mivel fontosnak tartották, hogy a vagyon akkor is maradjon a családon belül, ha a tulajdonosának nem volt fiú utóda. A szokások és a jogszabályok radikális módosításait követően gyakran az egyházra szállt a fiú örökös nélkül elhunytak vagyona. Ez óriási vagyontömeget, főleg földet jelentett. A felhalmozódott termelőkapacitás lehetővé tette a kapitalista típusú evolúciót (habár azt nem lehet állítani, hogy ez az egyház kimondott céljai közé tartozott volna).
Ugyancsak fontos reformokat vezetett be a XI. században VII. Gergely pápa. Ezek olyan helyzetet hoztak létre, amelyben "az új egyházi állam megteremtette az adminisztratív és a jogi feltételeket, amelyek a modern államigazgatás előfutárai voltak. Ez biztosította a lényeges intézményi infrastruktúrát a Nyugat dinamikus, prométeuszi növekedéséhez. Érdekes, hogy Lal a "prometheuszi növekedés fogalmát használja. Annál is inkább, mert Angus Maddison tanulmánya szerint a nagyon gyors növekedés akkor kezdődik, mikor a fosszilis tüzelőanyagokat tömegesen kezdik használni 1820 után. Ezt hívja Lal "prometheuszi növekedés-nek. Itt emlékeztetni kell Nicolae Georgescou -Roegen elméleteire, aki a rendkívül felgyorsult növekedés motorjának a fosszilis energiahordozók használatát tartja.
Ha összehasonlítjuk a két történelmi megközelítést, azt találjuk, hogy mindkét szerző, Rodney Stark és Deepak Lal is úgy véli, az anyagi és szellemi tőke felhalmozása és a jogszabályi környezet egyaránt nagyon fontos a növekedés fokozásában. Szerény véleményem szerint azonban a döntő az emberi tudás tényezője. Ezért úgy vélem, helyes dolog a fejlődés motorját az értelemre alapozó ideológiában keresni. Az emberi tőke nélkül, a tudás akkumulálódása nélkül nincs technológiai forradalom, hiába a természetbeni vagyon koncentrációja, nem alakul ki kapitalista termelési mód sem smithi, sem "prometheuszi értelemben.
Az anyagi létre és kozmológiára vonatkozó nézetek egyesítése mindenesetre óriási lendületet adott a fejlődésnek. A kereszténység tehát, mint világvallás, jelentős mértékben hozzájárult a nemzetek jólétének megnövekedéséhez.
Új narratívák.
Az már más kérdés, hogy a felvilágosodást követően két sajátos narratíva is kialakult a zsidó-keresztény vallási szemlélet motívumaira alapozva.
Deepak Lal szerint maga a felvilágosodás olyan felfogással helyettesítette az ótestamentumbeli teremtéstörténet elemeit, amelyben a paradicsomi állapotokat a görög-római civilizáció kora jelentette, s amelynek bukását éppen a kereszténység eredményezte; de íme, itt voltak a felvilágosodott gondolkodók, a kiválasztottak, akik megváltják az emberiséget. A felilágosodás az istent holmi visszavonult órásmesternek tekintette, s puszta emberi erővel vélte megvalósíthatónak itt, e világban a földi paradicsomot.
Hasonlóképpen a marxizmus is előállt egy saját narratívával. E szerint az őskor vagyoni különbségeket nem ismerő korszaka volt a paradicsomi ártatlanság állapota, amelyet megrontott és bűnbe vitt a termelőeszközök magántulajdonának kialakulása. De itt vannak a kommunisták, akik ezt, mint kiválasztottak, ha kell, forradalmi úton megszüntetik. Istent a marxisták teljességgel kiküszöbölték a történelem menetéből, s a vallást mint a nép ópiumát tekintették. Tervszerű gazdálkodással, az individualizmus kiküszöbölésével azonban puszta emberi erőből megteremthetőnek vélték a Paradicsomot itt a földön.
Úgy tűnik, hogy ez az utóbbi nézet - és az erre alapozott gazdasági rendszer - mint alkalmatlan az emberi jólét társadalmának létrehozására - megbukott.
A modern globális kapitalizmus nagyon erőteljesen támaszkodik a felvilágosodás közgazdasági eszméire, a laissez-faire kapitalizmusra, az istenhitet azonban - a marxi tanokhoz hasonlóan - gyakorlatilag mellőzi gondolkodásából. Ugyanakkor gondolkodók sokasága érzékeli, hogy a modern globalizmus világának erkölcsi nézetei nem eléggé szilárdak, nem eléggé világosan megfogalmazhatóak, s ezért ez a világ számos feszültséggel terhes.
Távolról sem igaz, hogy a hatmilliárdnyi ember vallási meggyőződése közömbös a világ fejlődése szempontjából. Azt a nézetet sem oszthatjuk, hogy a fejlődést holmi istentől adott, természeti törvény erejével ható közgazdasági törvények vezérelnék. Szükségesnek látszik ezért kissé alaposabban megnézni, hogy mit tanítanak a különböző világvallások, hogyan, s miként viszonyulnak a gazdasági kérdésekhez, s azt is, hogy vajon hozzájárulnak-e egy igazságosabb és szolidárisabb világ létrejöttéhez.
Ha a világvallásokat aszerint csoportosítjuk, hogy azok a közösségi vagy az individualista ideológiához állnak-e közelebb, beláthatjuk, hogy a kínai (és annak japán, illetve koreai változatai) és a hindu vallás alapvetően közösségi jellegűnek tekinthető. A hindu civilizációnak van egy sajátos befelé forduló individualista vonása is. Az egyistenhívő vallásokat szokták az individualista jelzővel illetni. Ezek azonban nem alapulnak általánosan egy alapvetően befelé forduló individualizmuson, bár a kereszténységben is megtalálhatók bizonyos befelé forduló individualista vonások. A keresztény vallásban van számos közösségi jellegű tanítás is. Ha Szent Ágoston: De civitate Dei című művére gondolunk, a közösségi társadalom jól szervezett modelljét láthatjuk. Nem olyan könnyű tehát a vallásokat azok közösségi vagy individualista jellege szerint csoportosítani. Azt azonban bízvást állíthatjuk, hogy az egyén szerepének és felelősségének középpontba állítása következtében a monoteista vallásokon alapuló civilizációk alapvetően individualista jellegűek.
Határozottabb különbségtétel annak alapján tehető, hogy kozmológiai szempontból az adott vallás hívei hisznek-e vagy sem a túlvilági létezésben, s a személy alakját öltő istenben mint a világ teremtőjében, akinek minden emberi teremtmény személyes felelősséggel tartozik. Látni fogjuk, hogy ez a megközelítés is a fenti komplexitásában alapvetően a monoteista vallások sajátossága.
Foglaljuk tehát össze röviden, mi a különböző vallások ezirányú tanítása, a Maleing Globalisation Good című 2003-as szimpoziont követve, melynek szerzői vezető szaktekintélyek.
A keleti világvallások gazdasági tanítása
A buddhizmus ősi keleti vallás, amely Dél- és Délkelet-Ázsia felé terjeszkedett. A buddhizmus nem hisz egy személyt öltő istenben, de hisz a karmában és - az újjászületés révén - a halál utáni életben. A karma erkölcsi ok és hatás: amit teszünk másokkal, az történik velünk, magunkkal is (ugyanez megtalálható a keresztény tanításokban is).
Elutasítja a felelőtlen kapitalizmust, amely a mások kárára történő gazdálkodást hirdeti. Nem tanít aszkétizmusra, nem akarja megölni a vágyakat, csak azt akarja elérni, hogy ne a vágyaink irányítsák az életünket. A buddhizmus úgy tartja, hogy nem tekinti célnak a szegénységet. A szegénység a boldogtalanság forrása, így egyáltalán nem kívánatos, de ugyanakkor a vagyon felhalmozása sem lehet az élet legfőbb célja. Nem erkölcsös úton semmiképpen nem szabad meggazdagodni. Meg kell jegyezni, hogy a buddhista tanokban nincs akkora hangsúly a társadalmi igazságosságon, mint Ábrahám követőinél. A buddhizmus kiindulási pontja az, hogy ami most van, az a korábbi viselkedésünk logikus következménye, így javításra csak a következő életben van lehetőség. Nem lehet elkerülni a következményeket, így a jelenlegi életben nem érdemes a társadalmi igazságot keresni. Nem változtathatod meg az életedet, de jobbá teheted a következő életedet. A probléma megoldása a dana: a nagylelkűség. Tulajdonképpen itt is személyes üdvözülésről van szó, hiszen személyes cselekedeteiddel biztosítod jövőbeni, újraszületés utáni jobb létedet. A nagylelkűség, könyörület ezért a buddhista vallás legfontosabb jellemvonása. Ugyanakkor a dana, a buddista nagylelkűség holmi spirituális bankként működik, tulajdonképpen erkölcsi materializmus. A legnagyobb spirituális nyeremény, amit elérhetünk, nem más, mint adományaink érdemes embereknek történő átadása (például "bhikkhu-knak, vagyis szerzeteseknek). Előfordulhat, hogy egy "érdemes embernek kevésbé van rá szüksége, mint egy éhes laikusnak. A buddhista vallás szerint mégis az a helyes, ha őket segítjük, mert az adományozónak ez jár több érdemmel.
Érdemesebb ebbe a "spirituális bankba, mint más befektetési formába fektetni.
A buddhisták gazdasági élethez való viszonyulása a fentiek szerint nem igazán illik a modern kapitalizmusba.
A hinduizmus szintén elfogadja a karmát és a reinkarnációt. Az életben négy célt hangsúlyoz: karma (az érzékek kielégülése), artha (a prosperálás), dharma (vallási érdemek), moksha (spirituális felszabadulás).
A hinduizmus sem ellenzi az érvényesülést, a prosperálást és a gazdasági növekedést. Mivel azonban a hindu szemléletben a négy cél különböző kasztok felelőssége, a hindu társadalom szegmentált. A kasztok korlátozzák a mobilitást, ezáltal a vállalkozóvá válást, így a gazdálkodás szabadságát. Ezek tehát bizonyos mértékig akadályozzák a gazdasági növekedést Indiában.
A kunfucianizmus Kína domináns vallása, de Koreában, Japánban és a többi "kis tigris országban is jelentős. E vallás nem hisz a személyes Istenben, és nem hangsúlyozza az örök életet vagy a személyes üdvözülést. Ennek ellenére magas erkölcsi követelményeket támaszt (fegyelem, hűség, megbízhatóság, kölcsönösség). Hangsúlyozza a szenvedélyes emberi természetünk kontrollálásának fontosságát. A legfontosabb jellemzője talán mégis az, hogy hangsúlyozza az egyén társadalmi kötelezettségeit és a hagyományok fontosságát.
Politikai értelemben konzervatív jellegű vallásnak tekintették, mivel kiemeli a tekintélykülönbséget, de ugyanakkor progresszív eleme gazdasági szempontból, hogy támogatja a saját erőre támaszkodást és a vállalkozóvá válást, hogy magad és szélesen vett családod szükségleteit megfelelően kielégítsed. Ugyanakkor a konfuciánus etika elítéli a profithajhászást.
A kínai tanítások szerint az egyénnek nem szabad profitszerző céllal tevékenységet folytatnia. Mencius, a nagy konfuciánus tanító így írt erről: "Nem szabad, hogy a profit motiválja az egyén cselekedeteit, függetlenül attól, hogy neki, a családjának vagy az államnak származik-e haszna belőle. A profit hajhászása veszélyezteti az állam harmóniáját, ami a konfucianizmus legfontosabb ideálja. A konfucianizmus mindent megtesz annak érdekében, hogy harmonikus társadalmat hozzon létre.
A 20. század elején a kínai gondolkodók keményen kritizálták a konfucianizmust mondván, hogy akadályozza a társadalmi modernizációt, a tudomány és a demokrácia fejlődését. A modern értelmezés azonban egyre inkább hajlik afelé, hogy a konfuciánus értékek előnyösek a globális kapitalizmus számára. Ezért egyfajta újraéledését tapasztalhatjuk a konfucianizmusnak napjaink Kínájában. Vajon hogyan lehetséges ez, figyelembe véve a hagyományosan profitellenes konfuciánus tanítást?
Hogyan fér össze bármely profitszerző tevékenység a konfuciánus erkölccsel?
Lehet-e úgy racionális üzleti döntést hozni, hogy közben nem a profit motivál minket? Néhány kutató szerint az elmúlt évtizedekben nagy, mondhatni alapvető változások történtek a konfucianizmus történelmi alapjaiban. A modern konfuciánus gondolkodás szerint lehetséges, hogy az egyén előre látja tevékenysége eredményét anélkül, hogy döntései szándékoltan profitra irányulnának. Az üzlet célja, hogy javítson az emberek életkörülményein, de e tevékenység - mintegy melléktermékként - egyben profitot is hoz. A profit tehát előre látható eredmény, de nem alapvető motiváló erő. E megközelítés szerint lehet a kapitalizmus építését a konfucianizmussal harmonizálni. Egy új típusú konfucianizmus van ily módon kialakulóban, amely magába foglalja a tradicionális konfucianizmus értékeit. Néhány vezető üzletember úgy véli, a modern korban a kínai vállalatok kibővített családokként tekintenek magukra, s ez nagyon is összefér a konfucianista gondolatokkal, s komoly motivációt jelenthet az ott dolgozók számára.
Az új gondolkodási iskola a kínai társadalom megreformálására törekszik. A kínai modernizáció azonban nem akar átvenni minden korabeli nyugati értéket - ha ez a szó egyáltalán megfelelő kifejezés a nyugati kapitalizmus motiváló erőire. A kínaiak úgy akarnak modernizálni, hogy közben nem "nyugatosítanak.
Mindenesetre tény, hogy ma Kína a világ egyik legdinamikusabb gazdasági övezete. Ugyanakkor azt is megjegyezhetjük, hogy számos olyan feszültséggel terhes a kínai fejlődés, ami aligha kezelhető a fenti leszűkített családi cég érdekeltség alapján - lásd a környezetszennyezést. A kínai vallásideológia és a társadalmi-gazdasági fejlődés kapcsolata még további elemzést kíván.
Az egyistenhívő vallások társadalmi-gazdasági tanításai
A zsidó világnézet szerint a legnagyobb változást a történelemben az jelenti, hogy az embernek megnövekedett a mozgástere a világban. Az ókorban a természeti erők játékszerének érezték magukat, és úgy vélték, a világ vak és süket könyörgésükre. Az Ótestamentum azonban alapvetően megváltoztatja ezt a helyzetet. Jonathan Sacks így fogalmaz: A kinyilatkoztatás alapján "reményeink nem csupán álmok. nem vagyunk tehetetlenek a sorsunkkal szemben.
A zsidó társadalmi tanítás lényege, hogy felelősek vagyunk tetteinkért. Az a feladatunk, hogy maximálisan törekedjünk az emberi méltóság megőrzésére, és arra, hogy a következő generációknak egy jobb világot adjunk át. Ez aktivitást és kreativitást követel meg. A zsidó vallásos tanítás a nevelést elsődleges vallási kötelezettségként kezelte. Az olvasás és írás segített felhalmozni a tudást, és átadni azt utódainknak. A gazdaság, amely nagymértékben a felhalmozott szellemi tőkén alapul, egyenes arányban áll a népesség képzettségével. Emellett a zsidó tanítás nagy hangsúlyt helyez a kooperációra, melynek intézményei a legfontosabb civil szervezetek: a család, a zsinagóga és az iskolák. Ezek nélkül a szétszóratott zsidóság fent sem maradt volna. Ugyanakkor fontos részét képezi a zsidó társadalmi tanításnak a disztributív igazságosság fogalma. A teremtés könyvének 18:17-19-ig terjedő szakaszai úgy fogalmaznak, hogy az Úr népe hatalmassá válik, ha megtartja a helyes és az igazságos életvitel parancsát. A "helyes szó zsidó megfelelője: "tzedakah. Ez a szó magába foglalja, összekombinálja a jótékonyság és igazságosság római jogban különálló fogalmát. Egy jogállamban, ami jogos, az jár, és nem jótékonyság. A zsidó tanítás azonban a jótékonyságot kötelezővé teszi. Senki nem maradhat az alapvető szükségletek kielégítésének híján. Azok, akiknek többet adott az Úr, kötelesek segíteni a szükséget szenvedőkön. Ez az, amit mai nyelven szociális igazságosságnak nevezhetünk. Sacks megállapítja, hogy az igazságos eloszlás nem alakul ki magától a piaci működéstől, hanem tudatos beavatkozást kíván. Ezt fejezte ki a szombatév (hetedik év) fogalma, az ún. kürtölés éve, az a számtalan utalás, amelyet az Ószövetségben találunk, hogy miképp kell a szegényeknek otthagyni a gabonát, hogy összeszedhessék, vagy miként kell bánni az özvegyekkel és árvákkal. Meg kell azonban jegyezni, hogy Sacks így ír: "A judaizmus kettős etikát testesít meg. Az egyik általános, mely mindenkire vonatkozik, és egy sajátos életvitel előírás, amelyet csak a Mózest a sivatagba követők örököseitől követelnek meg.
A kereszténység mélyen gyökerezik az Ószövetség tanításaiban. Brian Griffiths szerint az a tény, hogy az Isten az embereket egyenlőnek teremtette, saját képmására, az alapja annak, hogy gondolkodni képesek vagyunk, morális öntudatunk van, felelősek vagyunk tetteinkért és a világért, s megismerhetjük az Istent.
A keresztény tanítás az egyén méltóságán és a magántulajdonon alapul. Nem korlátozza kreatív tevékenységünket, de figyelembe veszi, hogy esendőek vagyunk. A kereszténység tehát realista. Nehezen tudunk ellenállni az önzés kísértésének, ezért szükséges, hogy a magántulajdon fennmaradjon. Ennek híján nem lennénk eléggé gondos gazdái a ránk bízott világnak. Ugyanakkor, mivel Isten gyermekei vagyunk, részt kell vennünk Atyánk teremtő tevékenységében, de úgy, hogy megőrizzük a ránk bízott világot. Nem szabad elfelejtenünk, hgy csak bizományba kaptuk a földet. Sajnos tevékenységünk gyakran az univerzum ártalmára van.
A keresztény társadalmi tanítás legnagyobb kihívása a szeretet parancsa. Ez mindenekelőtt az Isten iránti szeretetet jelenti, de a felebaráti szeretetet is, akkor is, ha ez a felebarát az ellenséged. Azt hiszem, ezt a gazdaságetika nyelvezetére lefordítva a maximális kooperativitás elvének nevezhetjük. Griffiths is megerősíti, hogy istengyermeki mivoltunkból fakadóan különleges tulajdonságunk a logika, és az, hogy ezáltal a világ jelenségeit megismerhetjük. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a spontán gazdasági rendszer nem teremt társadalmi igazságosságot, ezért a jogállam feladata ennek előremozdítása. A katolikus egyház ezért szorgalmazta a 2000. jubileumi év alkalmából, összhangban az Ószövetségi gondolatokkal, az országok összefogását a nemzetközi adósságválság enyhítésére. Látnunk kell azonban, hogy a katolikus társadalmi tanítás által szorgalmazott állami beavatkozás a modern globalizmus világában megkérdőjeleződik. Maga az állam ma sokszor kevesebb hatalmat képvisel, mint egy-egy óriási multinacionális cég. Bizonyos, hogy a civil szervezetek erősítése segíthet e probléma megoldásában, és a nemzetközi egyezmények és szervezetek szerepe is fokozódhat. Azzal semmiképpen nem számolhatunk, hogy valamifajta világállam fogja rendezni a társadalmi igazságosság világméretű kérdéseit.
Az iszlám Európában és Amerikában a második legnagyobb vallási közösség, amely ma az emberiség mintegy kétötödét mondhatja hívének. Hittételeinek alapja az egyistenhit, a próféta tanítására való hagyatkozás, és a halál utáni lét meggyőződése. Az iszlám is az individuumot tekinti a társadalom alapkövének, és hangsúlyozza, hogy az ember személyes felelősséggel tartozik tetteiért isten előtt. Az elszámoltathatóság, mint utaltunk rá, a monoteista vallások jellegzetes tétele. Az iszlám úgy tekint a világra, mint kapcsolatok hálózatára. A változások, amelyek a gazdasági aktivitás következtében végbemennek, zavarólag hathatnak ezekre a kapcsolatokra. Ez a szemlélet némiképp gátolja a piaci rugalmasságot. Elfogadja ugyan az egyéni érdekek létét és a piaci mechnanizmust, de nem híve a piaci fundamentalizmusnak. A magántulajdon és a magánvállalkozás a muszlim emberek alapvető joga, de csakis a morális határokon belül. Az igazságosság a legalapvetőbb parancs, amelyet az iszlám hirdet, és ez független attól, hogy muszlimokról vagy nem muszlimokról van szó. Ibn Khaldun szerint (1400-as évek) a fejlődést nem lehet elérni, csak az igazságosságon keresztül. Így fogalmazott: "Az igazságosság az a kritérium, melynek alapján Isten meg fogja ítélni az emberiséget. Minden emberi tevékenységnek ezért egy morális szűrőn kell keresztülmennie. Vannak például tiltott tevékenységek. Ilyen az uzsora (a ryba, azaz a kamat). Az iszlám ugyanis ellenzi a fix és garantált tőkejövedelmet. Hasonlóan azonban ahhoz, hogy miként találja meg a modern konfucionizmus a "kiskapukat a piaci elemek működtetéséhez, itt is lehet álcázni a kamat tényét adásvételi művelettel.
Az iszlám paradigma egybeolvasztja a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás fogalmait, ami az iszlám tanítást rendkívül különlegessé teszi. Khursid Ahmad úgy véli, hogy az iszlám tanítás éppen a fentiek miatt aligha házasítható össze egyéb "izmusokkal, egyéb etikai nézetrendszerekkel. Szerinte nincs egységes globális etika, de mód van a különböző etikájú közössségek közötti együttműködésre, kooperációra az emberiség jobb jövője érdekében.
Záró gondolatok
Áttekintve a világvallások gazdasági tanításait, megállapíthatjuk, hogy szinte kivétel nélkül elutasítják a pusztán profit motiválta tevékenységeket. A legtöbb nézetrendszerben nagy hangsúlyt kap a felelősség és az igazságosság fogalma. A kooperáció, a kreativitás és az együttérző szolidaritás ugyancsak számos világvallás közös eleme. Ezért, ha nem is számolhatunk a globalizált világ egységes morális kódexével, a morális kérdések súlyának fokozódásával minden bizonnyal kalkulálhatunk a közeli jövőben. Hans Küng, akinek elméleteit a katolikus egyház korábban bírálat tárgyává tette, a globalizmus gazdaságetikai kérdéseit boncolgató tanulmánykötetben közölt munkájában kifejti, hogy lát lehetőséget bizonyos közös elemek megfogalmazására. (Figyelemre méltó, hogy XVI. Benedek már pápasága elején fogadta a teológust, és hosszan elbeszélgetett vele.)
Úgy vélem, hogy a legélesebb választóvonalat nem a vallások gazdasági tanításai közötti különbség, hanem a morális kérdéseket háttérbe szorító piaci fundamentalizmus és a morális szűrőt alkalmazó világnézetek közötti különbség jelenti. Nem építhető a jövő világ gazdasága és társadalma olyan módon, amely az etikai kérdéseket mellőzi.
Mindezt nem csupán emelkedett erkölcsi megfontolások mondatják velünk, hanem annak reális veszélye is, hogy a növekvő feszültségek világkatasztrófákba torkollhatnak. De van egy némiképp pozitívabb megközelítésünk is Ki kell mondanunk: a nem pusztán profit orientált tevékenység alapján szerveződött gazdaság hatékonyabb, versenyképesebb a modern világgazdaságban, mint ahol a szolgáltatás minden elemét pénzért adják-veszik. Korántsem véletlen, hogy a sikeres ázsiai gazdaságok nagyon erőteljesen támaszkodnak a kisközösségi, családi szolidarításra, és sok társadalmi problémát megoldanak annak keretein belül. A túlságosan is individualista alapokon épülő nyugati világ viszont mindent pénzért vásárol, s ezt vagy az állammal fizetteti meg, ami a közterhek emelését eredményezi, vagy a saját zsebéből teszi, de akkor erőteljes bérharcra kényszerül.
Bátran fogalmazhatunk így is: az erkölcs és a szolidaritás akár kifizetődő is lehet.
Felhasznált irodalom
Angus Maddison: World Economic History a Millennial Perspective. OECD, 2004.
A Double Take on Early Christianity an Interview with Rodney Stark. Source:http://www. jknirp. com/stark.htm
Rodney Stark: How Christianity (and Capitalism) Led to Science In: The Chronicle of Higher Education. The Chronicle Review, Dec. 2. 2005. 1. l.
Samuel Gregg: On Ordered Liberty. Lexington books, Oxford, 2003. 7. l.
Deepak Lal: Morality and Capitalism. Learning from the Past. In: John H. Dunning ed.: Making Globalisation Good. Oxford University Press, 2003.
David R. Loy: The Perspective of Eastern Religions. In: Making Globalisation Good. Oxford University Press, 2003.
Jonathan Chan: Confucian Business ethics and the Nature of Business Decisions. University of St Thomas, Center for Business Ethics, Houston.
Fang Songhua: The Modern Significance of Chinese Traditional Culture.
Jonathan Sacks: Global covenant: A Jewish Perspective on Globalization In: John H. Dunning ed.: Making Globalisation Good. Oxford University Press, 2003.
Brian Griffiths: The Challenge of Global Capitalism: A Christian Perspective In: Making Globalization Good. 161. l.
Khurshid Ahmad: An Islamic Perspective. In: J. H. Dunning: Making Globalisation Good. Oxford University Press, 2003 184. l.
Hans Küng: En Ethical Framework for Global Market Economy.








Archive powered by MHonArc 2.6.19+.

Top of Page