ELFT HÍRADÓ

[Frenkel Andor <frenkel AT rmki.kfki.hu>]

                      TISZA LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE

Tisza László, a Massachusetts Institute of Technology (MIT, Cambridge,
USA) professzor emeritusa idén július 7-én volt 100 éves. Ebből az
alkalomból az MIT Fizikai Tanszéke május 10-én tudományos szimpóziumot
rendezett a tiszteletére. A zsúfolásig megtelt előadóteremben lehettünk
vagy kétszázan, de sajnos maga Tisza nem jöhetett el, múló betegség
miatt csak videofelvételen láthatta az eseményeket. Az Eötvös Loránd
Fizikai Társulat Eötvös plakettel tüntette ki az ünnepeltet, a Társulat
elnökének, Patkós Andrásnak méltató levele a szimpóziumon felolvasásra
került.

Ki is hát Tisza László? A fizika történetébe 1938-39-ben irta be a
nevét, mikoris felállította a '38 januárjában felfedezett
szuperfolyékonyság Tisza-féle kétfolyadék elmeletét. Fordulatokban
bővelkedő út vezetett odáig. Gyermekkorában a számtan érdekelte,
csodagyerek hírében állott. 1925-ben holtversenyben Teller Edével és
Fuchs Rudolffal első lett a matematikai Eötvös versenyen. (Innét
datálódott a negyvenes évekig tartó szoros barátsága Tellerrel. A
mérnöki pályára lépő Fuchsszal a barátságot Tisza külföldre távozása
megszakította, és a háború utáni hazalátogatásakor az már nem
folytatódhatott, Fuchsot a nyilasok megölték.)

Az Eötvös versenyen elért siker ellenére Tisza úgy érezte, hogy ő nem való 
matematikusnak, mert szemben egy másik barátjával, a nála hat évvel fiatalabb 
Erdős Palival, aki ontotta az érdekesebbnél érdekesebb KöMaL feladatokat, neki 
ez nem ment, csak megoldani tudta ezeket.  Jobb híján mégis a Pázmány Péter 
egyetem matematika szakára iratkozott be, és el is végzett két évet. Ezután, 
1927-ben, Bonnba ment, hogy kitanulja a könyvkereskedést. Ugyanis édesapjának a 
Fő utcában nívós könyvesboltja volt, amelynek vezetését neki kellett volna 
átvennie. A terv azon bukott meg, hogy a bonni főnök csak raktározási és 
leltározási munkát bízhatott volna rá, ugyanis a vevői sajnos "nem lettek volna 
hajlandók egy zsidóval tárgyalni". Szülei tanácsára Tisza átment szerencsét 
próbálni Göttingenbe, a matematika akkori fellegvárába, ahol az egyetemre is 
beiratkozott. Hilbert, Courant, Noether tanítottak ott. Ennél is fontosabbnak 
bizonyult, hogy 1928-ban Born meghirdette a történelem első egyetemi 
kvantummechanika kurzusát, és Tisza örömmel látta, hogy ez egy olyan tudomány, 
amelyben a magas matematika szerephez jut a valóság leírásában. Ennek első 
alkalmazására 1930-ban a Lipcsei egyetemen, Heisenberg tanszékén nyilt 
lehetősége. Teller hívta át oda egy szemeszterre, és közösen írtak egy cikket, 
amelyben az infravörös molekuláris spektrum egy addig meg nem értett 
tulajdonságát értelmezték, tovább fejlesztve az elméletet. Tisza ebből a 
témakörből védte meg egyetemi doktori disszertációjat Pesten, Ortvay Rudolfnál. 
Ortvay felkérésére ő tartotta 1929-ben az első előadást azon az elméleti 
fizikai szeminárium-sorozaton, amely ma Ortvay kollokvium néven fut az ELTE-n.

1930-ban történt hazatérése után Tiszának jó esélye lett volna egyetemi
állásra, ha fiatalos könnyelműséggel nem segédkezik kommunista iratok
kézbesítésében. Azok, akik erre kérték, lebuktak, és bár Tisza nem volt
párttag, őt is elitelték több mint egy évre. Szabadulása után Teller
közbenjárására Landau hívta meg 1934-ben Harkovba, az Ukrán
Fizikai-Technikai Intézetbe. Tisza neve az ötödik azon a hosszú listán,
amely a híres "Landau-minimum" vizsgát letett fizikusok nevét őrzi.
Érdeklődése itt fordult a termodinamika felé; ezt a tudományágat Landau
megújította, összekapcsolván a kvantummechanikával.

Landau helyzete az ellene folyó és egyre erősödő politikai kampány
miatt Harkovban tarthatatlanná vált, és 1937-ben átment Moszkvába
Kapitza Intézetébe.  Tisza nagy nehezen megkapta a szovjet engedélyt a
hazautazásra, de itthon egyetemi vagy kutatói állást továbbra sem
remélhetett. Ismét Teller járt közben az érdekében, ezuttal Szilárd Leó
közvetítésével az éppen Parizsban dolgozó Londonnál, és éppen a kellő
pillanatban, a szuperfolyékonyság fent említett felfedezése előtt.

Tisza a Franciaországot megszálló hitleri seregek elől menekülve jutott
el Bostonba, és 1941-ben kapott állást az MIT-n. Fő oktatási területe a
termodinamika lett, "Generalized Thermodynamics" (Általánosított
termodinamika) című könyve mindmáig e tudományág egyik alapvető,
pedagógiailag is jelentős műve. Az oktatást és a kutatást 1974-ben
történt nyugdíjba vonulása után is folytatta, de témát váltott. A
kvantummechanika paradoxonoktól mentes, nem-kanonikus megalapozásának
lehetősége fiatal éveitől kezdve foglalkoztatta, és most ez került
érdeklődése előterébe.  Legutóbb tavaly tartott erről szemináriumot az
MIT-n, és a Fizikai szemle 1987-es, valamint a Physical Review 1989-es 
évfolyamában közölt cikke is ezzel foglalkozik.

Tisza 36 évi távollét után, 1973-ban látogatott haza először, Marx
Györgynek, az Eötvös Társulat akkori elnökének meghívására.  Magyarul
úgy beszél, mintha el sem ment volna innét, csak a modern fizikai
szaknyelv egyes szavai hiányoznak neki. '73 óta többször is járt
itthon.  1990-ben részt vett a veszprémi "Thermodynamics: History and
Philosophy" konferencián, egy évvel később pedig az Eötvös társulat
centenáriumi űlésén tartott előadásában visszaemlékezett a
szuperfolyékonyság felfedezésének és azt követő vizsgálatának izgalmas
éveire. A Társulat 90-ik születésnapja alkalmából is vendégül látta, és
egyik előadása utan finom tortával lepte meg.

Látogatásai során Tisza László itthoni tisztelőkre, barátokra talált.
Az ő nevükben is kivánok neki további tartalmas életet, jó egészséget.

Budapest, 2007 július                                 Frenkel Andor