ELFT HÍRADÓ

[Lindeisz László <laszlo.lindeisz AT t-online.hu>]

Tisztelt Lista!

Hlavathy Zoltán és Válas György nyelvi észrevételeihez csatlakozom. A magyar 
szaknyelvben a jelzős szerkezetekkel egyéb bajok is vannak. Az 
egybeírás-különírás tekintetében romlik a nyelvhelyesség. Egyre gyakrabban 
találkozhatunk a nagyenergiás, magasfeszültség stb. szavak különírásával, 
így: nagy energiás, magas feszültség stb. Egy nagyenergájú nehézion-ütközés 
energiája egy szúnyog szárnycsapásának energiájával összemérhető nagyságrendű 
energival történik. Ez semmiképpen sem tekinthető nagy energiának, de a 
részecskefizika (és nem részecske fizika) világában ez egy nagyenergiás 
ütközés. 

Az különírás nem csak a jelzős szerkezetekben jön egyre inkább divatba, sőt a 
szaknyelvben és a népszerűsítő irodalomban is (sajnos az Élet és Tudományban 
és a Természet Világában is) terjed. Újabban megszokott kifejezések helyét 
újak veszik át. Pl. a temodinamika főtétételei helyett fő tételekről, illetve 
a termodinamika első, második törvényéről beszélnek, írnak. 

A Google az alábbi találatszámokat adta:

nagy energiás - 45
nagyenergiás  - 727

magas feszültségű - 1 030 
magasfeszültségű  - 15 700

relativitás elmélet - 18 900
relativitáselmélet  - 54 500

termodinamika főtételei  - 13
termodinamika fő tételei - 230

részecske fizika - 260
részecskefizika  - 23 000

A magyar nyelv egyik nagy előnye és szépsége a jelentésmódosulással járó 
szóösszevonás. Nem kell félni a többszörösen összetett szavaktól sem. Az 
utóbbi idők legszebb példáját a Magyar Nemzetben olvastam: 
megújulóenergia-felhasználás.

Lindeisz László