ELFT HÍRADÓ

[Fórizs István <forizs AT geokemia.hu>]

Kedves Kollégák!

Lehet, hogy a mostani hozzászólásom nem okoz osztatlan elismerést, 
azonban mégis leírom. Nem fizikáról, hanem inkább nyelvről, azon belül 
is szóhasználatról van szó.
Az én fülemet zavarják az olyan kifejezések, mint pl. a "magasan 
alacsony nyugdíjak". Manapság szinte minden vagy magas, vagy lacsony. A 
kicsi és a nagy, ami a magyar gondolkodásra, nyelvhasználatra oly 
jellemző volt, szinte teljesen eltűnik. Amikor én jártam egyetemre, 
akkor még "nagy hőmérsékletek fizikájáról" beszéltek. Ebből mára "magas 
hőmérséklet" lett, s még sok ilyen példát lehetne említeni.

A legújabb, ami egy picit meghökkentett, az a legutóbbi FIZINFO-ban 
megjelent mondat:

"Feladat: Részvétel lézerfizikai, hullám és kvantumoptikai, extra mély 
hőmérsékletű atomokkal végzett kísérletekben beosztott kutatóként."

Úgy 25 évvel ezelőtt még "kis hőmérséklet"-ről beszéltek, majd lett 
belőle "alacsony hőmérséklet", most pedig "extra mély hőmérséklet".

A szóhasználat mögött természetesen szemléletmód húzódik meg. Aki azt 
mondja, hogy "kis" hőmérséklet, az arra gondol, hogy a hőmérséklet 
értéke Kelvin fokban nagyon kicsi. Aki azt mondja, hogy "alacsony", az 
maga elé egy függőlegesen álló hőmérőt, skálát képzel, ahol a kis 
hőmérsékletek alacsonyan találhatóak. A "mély" hőmérsékletnél pedig, 
gondolom, hogy a földfelszínt vagy padlószintet tekintik 0 Celsius 
foknak, ezért az abszolút nulla közeli hőmérsékletek mélyek.

Kérdésem, hogy szükségszerű dolog az, hogy a tudomány, ezen belül a 
fizika, ilyen egyszerű dologban, mint a hőmérsékletek jellemzése, 
állandóan szemléletmódot váltson? Fokozatosan közelítsen az egyre 
vizuálisabb megközelítéshez?

Üdvözlettel: Fórizs István