ELFT HÍRADÓ

[Pal Karoly Ferenc <kfpal AT hal.atomki.hu>]

Tisztelt Lista!
     Kedves László!

Nem vettem észre, hogy Orosz László a levelemre való reagálását
a listának is elküldte, így én csak neki válaszoltam. Ebben
egyrészt elismerõen írtam a Bp-i Szkeptikus Konferencián
elhangzott Egely-kritikájával kapcsolatban, másrészt hasonló
dolgokat írtam, mint amiket a Rózsa Károly reagálására, így ezen
levelemet felesleges közzétenni.

A Hartlein Károly által hivatkozott Kovács Sándor-féle iromány
valóban felháborító. Úgy látszik, nekünk itt Debrecenben szerencsénk
volt, hogy nem volt GSZ-nak a levezetõ elnök személyében ilyesfajta
támogatója, és Végh Laci kollegánk, megakadályozni nem tudván
a rendezvényt, volt elég bátor elvállalni a levezetését, esélyt
adva a normális gondolkodásnak.

Orosz Lászlóval teljesen egyetértek, én is úgy gondolom, hogy a
természettudomány szemlélete (az általa falszifikációs
szemléletként említett gondolkodásmódot nem korlátoznám a fizikára)
nem igazán jön át a képzésben. A középiskola rangját az adja, hogy
a végzõsök hány százalékát veszik fel felsõoktatási intézménybe.
Ehhez nem célszerû rossz jegyeket adni azoknak, akiknek "úgysem lesz
szüksége" fizikára, akinek pedig a fizika számít (fõleg mûszaki pálya),
azok számára a cél rutinfeladatok megoldásának betanítása. Sok
középiskolai tanár azon anyagrészeket, amelyek nem közvetlenül
ezt a célt szolgálják, kifejezetten tehernek érzékelik. A legtöbb
egyetemen pedig, eltekintve a természettudományi karoktól, a
fizikaképzésben nem sok köszönet van. A finanszírozás milyensége
miatt minden karnak az az elemi érdeke, hogy a hozzá tartozó
értékes hallgatókat más karok oktatói minél kevesebbet oktassák.
Sõt, ez már akár tanszékcsoport szintjén is megvan. Hallottam
olyan törekvésekrõl is, hogy a fizikusképzésben csökkenteni a
matematikusok szerepét, feltehetõen hasonló megfontolásból.

Így a mérnökképzésben eleve kevés a fizika. Ráadásul
az is vagy úgy zajlik, hogy az oktató szembesülve az
érdektelenséggel és bizonyos intézményekben a tipikusan
elképesztõen gyenge alapokkal maga is a túlélésre játszik, vagy,
külünösen azon intézményekben, ahol értelmesebb gyerekek
vannak, megpróbál a nagyon kevés idõ alatt túl sok tényanyagot
elmondani. A szemlélet ott sem fog átmenni, sõt, nagyon sok
gyerek méginkább elfordul a fizikától. Az egyik fiam a BME
mûszaki informatikán végez lassan, és meg voltam lepve, hogy
csak elsõben van fizika, utána semmi, ami akár hasonlítana
hozzá. Dehát ugye a virtuális valóságban jól el lehet lenni
nélküle. Abban az elsõs fizikában viszont nagyon sokmindenrõl,
és sok olyan formalizmusról is szó esett, amit egy fizikus is
csak jóval késõbb, több alap birtokában tanul. A többség nem
szerette. Anélkül pedig, hogy szeretné és/vagy biztos lenne
benne, hogy szüksége van rá, nem lehet megtanítani rá.
Affelõl persze, hogy nem ért és érez át belõle semmit, még
akár jól le is vizsgázik belõle. Már középiskolában is
feladatmegoldásra idomították, ha nem teljesen hülye
vagy totál lusta (ezekbõl is sok van) a vizsgán kiadott
feladatok 30-40%-át megcsinálja valahogy. Viszont szóban
levizsgáztatni annyi hallgatót ki gyõzné, egyébként is
a szóbeli vizsga értékelése szubjektívebb, így a hallgató
gyakrabban menne panaszkodni. Elnézést, hogy így kívülállóként
kritizálok, bevallom, úgy kritizálom a tojás minõségét, hogy
magam nem tudok jobbat tojni. 

Üdvözlettel Pál Károly