ELFT HÍRADÓ

[Orosz László <orosz AT phy.bme.hu>]

Tisztelt  Elmélkedő Barátaim! 
  
Horváth Pista tőlem idézett mondata talán nem érthető. Így e levelem 
végére  másolom a (pár nappal ezelőtt)  neki írt gondolataimat.  Nem 
akartam már tovább szaporítani a szót, ezért csak neki írtam. Most 
azonban úgy gondolom, hogy közkinccsé teszem, bizonyítandó, hogy kb. 
mindnyájan ugyanúgy gondolkozunk.

   Van Péter "Heisenberg" példája nem szerencsés, mert H. fizikus volt, 
csak a témában volt az elején kezdő (ezt én nem nevezném amatőrnek). 
Feynman  (amúgy elfogadható) véleménye (miszerint a témában való 
szakértelem beszűkíti az ember gondolkodásmódját) sem jó példa ebben a 
vitában.  Mlodinov ugyanis a fiatal (kezdő, vagy még hallgató) 
fizikusokról beszél Feynman is) akik a szakma  alapjaival már tisztában 
vannak és akiket egy témában abszolut profi elindít, hogy milyen irányba 
menjen de a többi már az ifjú dolga. (Mellesleg az egész könyv -- 
Feynman szívárványa-- pontosan az ifjú fizikusok témakeresési 
problémájáról szól. Átérezzük ezt, hiszen mi is átestünk ezen.).  
Feynman állítás amúgy  triviális, hiszen az új dolgokat mindíg az 
újonnan érkezett fiatalok alkotják meg. Ez biológiai  evidencia. Így 
halad az emberi gondolkodás (tudomány) előre  már több százezer év óta.

   Engem amúgy az egész kérdéskör (kognitív) pszichológiája érdekel. 
Nevezetesen: van-e arra reális esély, hogy valaki minden fizikai 
előképzettség nélkül  megoldja a fizikában minket izgató alapvető 
problémáinkat ? Az erre való kísérletekkel tele vannak a könyvesboltok 
polcai (Egely Györgytől - Korom Gyuláig). A fizika nem matematika, nem 
zene  és nem képző művészet. (Csak átvitt lírai értelemben szoktuk rá 
mondani.)  

   
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

      Ime hát Horváth Pistának írt levelem:

                                                       Kedve Pista! 
   Pontosan ez az én véleményem is. 
   A hozzászólásom végén bedobott (talán kissé frivol) "nőgyógyász 
problémával"  éppen ennek a kimondását (szakember vagy műkedvelő) 
akartam kiprovokálni az esetleges olvasókból..   
                                                                       
Azaz:
 
1.) Az, hogy ki kinek nevezi magát tulajdonképpen magánügy. Mondhatnám 
magamról  (Rejtő J. szellemében) pl., hogy : "Orosz László, 
pillangószelep és kondorkeselyű". A dolognak semmi jelentősége nincsen, 
mindaddig, amíg nem kell repülnöm (akár a keselyű) vagy 
pillangószelepelni (itt nem kellene repülnöm szerencsére) ! Nem láttam, 
hogy pl. Feynman azt írta volna a cikke alá, hogy "fizikus". Ha egy 
felfedezés jó, akkor teljesen mindegy, hogy ki írta. Persze fordítva is 
igaz. Ha valami butaság, az akkor is az, ha pl. Einstein írta (lásd 
"tűsugárzás elmélet", bár ez csak utólag derült  ki).
 
2.) A megnevezésnek akkor van jelentősége, ha egyéb információ híján 
valamit közölni szeretne az illetőről. Ha pl. nyilvánosan nyilatkozik 
valaki (újság, TV, vagy rádió) egy tudományos kérdésről, akkor ott 
nincsen idő a részletek kifejtésére. Ekkor a nyilatkozó  "titulusa"  a 
tömör véleményét hitelesítheti (ha az korrelál a szakmai kompetenciája 
szintjével).
Nem véletlen, hogy jeles áltudósunk gyakran mutatkozik be:  "E.Gy. 
fizikus"-ként. Azt már e jelenség paródiájának is tekinthetnénk, amikor  
"magamutogató" sarlatánok előszeretettel aggatnak magukra  jól hangzó 
címeket mint pl. "időfizikus".
Hiába no, az Ember szereti a  "szómágiát", azaz  azt hiszi (ez már 
mélylélektan) , hogy ha valamit megnevez, akkor azt már "birtokolja" is. 
Ilyenek vagyunk:  "homo vocalis magicus"! Nagyon valószínű, hogy ez is 
egy "amatőr latin" kifejezés!  

3.) Ezek után arra kellene rájönni, hogy valaki  miért érzi fontosnak 
egy "öndefiniáló" cím használatát? Ez pedig lehet, hogy "pszichológiai" 
kérdés ("elvegyültem és kiváltam" ala József Attila).
     Maradjunk az "amatőr" jelzőnél!
     Ifjú koromban divat volt (én is jártam oda) "amatőr rádiós" klubba 
menni, "amatőr csillagász" - szakkörbe járni. Ez valóban azt jelentette, 
hogy az embert érdekelte a dolog és szívesen foglalkozott vele az "adott 
színvonalon".  Így azután azt hiszem hogy értem, mit jelent "amatőr 
csillagásznak" lenni. Legalább is nem gondolnám, hogy az illető pl. az 
űrtávcsöves megfigyelések tervezésével és azok adatainak a  
kiértékelésével foglakozna, vagy a fekete lyukak elméletében érne el 
fontos sikereket. Ha ugyanis itt valódi jó eredményei vannak, akkor már 
"nem amatőr". A hozzászólásomban arról szerettem volna elmélkedni, hogy 
vajon van-e reális esélye valakinek arra, hogy napi 8 órai más jellegű 
munka mellett a fizikában áttörően újat alkosson (pl. kvantummechanika 
és az általános  relativitáselmélet "egyesítése"). Ebben én kételkedem 
(bár nem tartom abszolute lehetetlennek).

4.) Természetesen felmerül a kérdés: "Miként kell (és kell-e egyáltalán) 
definiálni az "amatőr fizikus"- címet?" Ha  pl. egy középiskolai fizika 
tanár, aki (nem tanít, hanem) napi 10 órán át kísérletezik egy átlagosan 
felszerelt fizika szertárban (ez már behatárolja a kísérleteket) 
mondhatja-e magáról, hogy ő "amatőr fizikus". Mondhatja, de minek?!
   Vagy esetleg van a társadalmi munkamegosztásnak (vagy közbeszédnek) 
egy olyan kívánalma, hogy bevezessük ezt az "új"  fogalmat?  Lehet, hogy 
talán van. De én (most úgy látom), hogy ez fölösleges. Szójátéknak jó, 
de semmi egyéb. Hiszen a fizika bárkit érdekelhet. Foglalkozhat is vele 
minden nap. Miért kellene ezért magát "amatőr fizikusnak" neveznie.  Más 
a helyzet, ha indítanék egy középiskolai "amatőr fizikus" szakkört. Itt 
már el tudom képzelni a megnevezés indokoltságát, amennyiben 
"tájékoztat" a szakkör színvonaláról és témájáról.  De akkor, ha valaki 
odajár az joggal mondhatja, hogy ő "amatőr fizikus"?!  Van ennek  
egyáltalában valami értelme?!.

Lehet, hogy tévedek?

                                                               
Ismeretlenül is üdvözöllek   Laci