ELFT HÍRADÓ

[Horvath Zoltan <horvath AT szfki.hu>]

Tisztelt Kollégák!

Elnézést az off-topic-ért, de finoman szólva is felkaptam a vizet, mikor 
megtudtam, hogy az Artisjus nevû cégnek 2003-an 2.4 milliárd forint 
bevétele volt csak(!) az “üres adattárolókból”. Az idén nyilván már 
lényegesen több lesz.

Ez a díj törvény szerint “jár”(!) nekik, mert: “ … nem lehet kizárni, hogy 
azokon filmeket, de fõleg zenéket tárolnak … el nem tudják képzelni, hány 
zeneszám fér el egy ilyen memórián!” … ecseteli  az indokot a cég jogásza 
egy interjúban. (No itt pöccentem be …)

El nem tudja képzelni a fõjogász úr (és a törvényalkotók), hogy ugyanezeken 
a memóriákon hány mérési adat, cikk, ábra, elõadás stb. anyaga fér el.

A befolyt díjakból “kompenzálják”  meghatározott algoritmus szerint  a 
hazai zeneszerzõket és elõadókat, akiknek súlyos bevételkiesést okoznak az 
illegális kalózmásolatok.

És a mi jogdíjainkkal mi lesz? Minket ugyan kevéssé “kalózmásolnak” 
(sajnos), de az azért már túlzás, hogy még fizessünk is!

Kis munkával pontosítható, de valószínû, hogy a hivatalos hazai 
memóriafogyasztás nem elhanyagolható hányadát a kutatók és oktatók 
produkálják. Mivel szerte Európában nálunk a legmagasabbak ezek a 
“jogdíjak” (!!! .. amiket egy magáncég határoz meg, most épp “kisérleti 
jelleggel”?! 
http://www.artisjus.hu/felhasznaloknak/aktualis_jogdijkozlemeny_U.html), a 
profi hazai kalózmásolók amúgy sem itthon vásárolnak adathordozókat, fõleg 
nem számlára. Így még nagyobb lehet a súlyunk a hazai legális (nem 
feketepiaci) fogyasztásban, mint az statisztikailag  becsülhetõ lenne.

Nagyon óvatos becsléssel (pl. max. 3-4%?)  az MTA és az OM kutatói, oktatói 
csak 2003-ban 60 - 80 Millió Ft feletti összeggel “támogatták”, a 
kutatásra, oktatásra szánt pénzekbõl egyesek csillogó autócsodáit, villáit 
(esetenként talán tényleg csak kenyerét, kalácsát) no és az említett cég 
csodapalotáját, alkalmazottainak álomfizetését. Mi adjuk kis témapénzeinket 
a fenti nemes célra, holott az általunk beszerzett memóriákon biztosan csak 
a mi munkánk eredményei szerepelnek.

Fura, de az Unió eltûri, hogy - hibás törvénnyel szentesített módon - a 
kutatásra szánt pénzek egy magáncégnél (egyesületnél), majd a szórakoztató 
iparban landoljanak . Itt pedig, bizonyíthatóan ez történik.

Azonnal meg kell szüntenti ezt  a gyalázatos gyakorlatot (EU szerte, hisz 
Németországban még a PC-k után is fizetni kell)! Ha másképp nem megy, a 
“nekünk járó” jogdíjat kérjük. (Itt szoktak a jogászok hangosan felröhögni.)

Szerény “jogdíjunkról”, - gondolom - mind lemondanánk pl. a szükséges 
folyóiratok, adatbázisok elõfizetésének javára, már csak azért is, hogy 
nyugodtan dolgozhassunk (és újabb memóriákat vehessünk).

Szeretném kérni, hogy az Akadémia és a Minisztérium illetékesei próbáljanak 
eljárni, hogy ez, a tõlünk jogtalanul elvont (s könnyen számszerûsíthetõ) 
összeg haladéktalanul és az utolsó fillérig visszakerüljön a kutatásba, pl. 
mint a fenti intézmények alkalmazottait megilletõ kollektiv jogdíj.

Remélem, hogy az Artisjus parlamenti lobbyereje nem hatékonyabb, jogászai 
nem dörzsöltebbek, mint az oktatási-kutatási szféra csatarendbe állítható 
hasonló szakmai háttere, … de ha mégis, … akkor dalolva fizetünk, … s e 
dalokat rakjuk a memóriákra saját tudományos eredményeink helyett … akkor 
ugyanis már nekünk is jár valami aprópénz. Lsd: 
(http://www.artisjus.hu/szerzoknek/legyen_artisjus_tag.html)

Horváth Zoltán
MTA SZFKI