Tanárok vitafóruma

["Demeter Viktor" <demeter.viktor AT chello.hu>]

Talán nem helyes e listán közzétenni az alábbi felhívást, viszont úgy érzem, 
kötelességem!
2005. szeptember 11-én indítottam egy levelezőlistát, ismerkedés céljával.
Ez a cél nem csupán azt jelenti számomra, hogy egymással, kötetlenül 
ismerkedhetnek a tagok, sokkalinkább azt, hogy mindenféle információt, 
gondolatot,
véleményt megoszthatunk egymással e listán, kortól, nemtől, faji 
hovatartozástól, testi adottságoktól függetlenül.
Egyenlőre kevesen vagyunk, túl nyomó részt vakok.
Ez a tény sarkallt e levél megírására, hiszen ti, akik tanítotok, akik 
szerettek tanítani, akik nap mint nap információkat adtok át és szereztek, ti 
segíthetnétek mindazoknak, akik e listán tagokká válnak.
Emellett persze lehetőségetek nyilna különböző emberek megismerésére, 
függetlenül attól, hogy ezek az említett emberek milyen adottságokkal 
rendelkeznek vagy épp nem rendelkeznek. Azt hiszem mindenki szolgálhatna a 
másiknak tapasztalatokkal az élet bármely területét illetően!
Kérlek hát titeket, ha van olyan, akit érdekelne a fentemlített lista, az 
írjon egy levelet a
kapcsolodj-ki-feliratkozas AT primlista.hu
címre, mely levélnek tartalma lényegtelen.
Ígérem, mihamarább engedélyezek minden jelentkezőt!
        Ne haragudjatok, hogy ezzel zaklattalak benneteket!
És akkor most egy régi, talán kissé ideillő versike!
                            Üdvözlettel:
                            Demeter Viktor, avagy:
                            Hekibácsi (A Kapcsolodj-ki lista gazdája)
   A másságról a másoknak

Te nyomorék vagy: nem tudsz járni,
Midőn itt szavalsz, nem tudsz állni;
Te meg látni szeretnél, látni,
S tenni akarsz, nem pedig várni.
Múlik az idő, olvad a jég,
Nem mondod mostmár: ebből elég.
Tűrsz, viselsz ,s magadban reszketsz:
Közel állsz mostmár az emberhez.
Most sajnálod magad:
Kezed arcodhoz tapad,
Egy könnycsepp hull alá;
Hiszed, nem lát a világ,
Mert ha te már vak vagy,
A többi mást nem kaphat!
Ne élj így soha, kérlek társam!
(Társ lennék, veled szemben állva?)
Életed éld, formáld, viseld el,
Kérlek, ne búcsúzz örökre el!
A világnak szüksége van rád,
Megvéd a bajtól, óv a hazád.
Lehet csupán álmodom s nincs így,
De egy élted van, hogy kiderítsd.
Félsz tán a világtól:
Lehet egyszer kigáncsol,
Elpusztít, elsodor,
S szemétként odébb kotor?
Óh, csak jósolsz nem élsz,
Mindig bókolsz, rettegsz, félsz:
Embert nem látsz soha, te árva,
Nem nézel föl soha az ágra,
Te nem rakod a földre lábad.
Ugyan már, magad ne álltasd!
Egy képzelt világban létezel,
állítólag sosem vétkezel;
Pedig életed maga a bűn:
Te vagy az, aki mindent eltűr.
Az ember rád léphet,
te azt sem érzed;
arcát meg sem nézed,
s tovatűnnek az évek.
Életed semmi lesz,
s annyit mondasz: "Mi volt ez?"!
Budapest, 2000. június 28.