ELFT HÍRADÓ

[Ván Péter <van.peter AT wigner.hun-ren.hu>]

Kedves Kollégák!

A Koch tanulmány 
(https://www.science-climat-energie.be/2024/09/27/the-net-zero-holy-grail-expected-benefits-and-scientific-foundations/) 
termodinamikai fejtegetéseihez lenne egy megjegyzésem. Vegyük észre, 
hogy a cikk egyrészt folyamatosan használja az átlaghőmérséklet 
fogalmát, másrészt felhívja figyelmet arra, hogy különféle nemegyensúlyi 
feltételek mellett elég nehéz definiálni és értelmesen beszélni róla 
(lásd például a 6. ábra hiányzó időskáláját). Vagyis itt egy 
fundamentális elméleti hiányosságról van szó, amelyet szerintem lehet a 
cikkben tárgyaltnál tisztábban is látni. A dolog lényege a különféle 
szintű effektív modellek közötti viszony.

Világos, hogy ha az 5. ábra rendszerén rögzítjük a peremfeltételeket, 
tehát például megadjuk a két homogén rendszer közötti hőátadási 
tényezőt, akkor pontosan megadható az időskála és a relaxációs idő. Az 
is világos, hogy ez akkor értelmes, ha a vas és a műanyag nagyjából 
homogén hőmérsékletűnek tekinthető, tehát a két anyag elég jó hővezető, 
illetve elég kis méretű, hogy a hőátadási időskála nagyobb legyen, mint 
a kiegyenlítődési (hővezetési). Ez a két feltétel - bizonyos értelemben 
és végső soron a lokális egyensúly hipotézisének feltételei az 5. ábrára 
- természetesen nem teljesülnek a Földre, mint egészre többek között a 
cikkben is említett sugárzási hőátadás miatt. Arra viszont remélhetőleg 
rávilágítanak, hogyan lehet egy effektív modellt megadni (homogén és 
időfüggő hőmérsékletváltozás két vagy több belső időskálával) akár az 5. 
ábrán látható rendszerre is, illetve annak miféle érvényességi 
feltételei vannak.

A fő megjegyzésem pedig az, hogy a (nemegyensúlyi) termodinamika 
többféle más egyensúlytalanságot is képes kezelni lokális egyensúlyon 
kívül és alkalmas elméletileg megalapozott effektív modellek 
kidolgozására, akár anélkül, hogy nagyon részletes ismereteink lennének 
a folyamatokról (pl. egy Bénárd cellarendszer felületi átlaghőmérséklete 
is értelmes lehet és effektív modell dolgozható ki rá.)

Ennyi talán elég lehet a termodinamika becsületének megvédéshez.

Üdvözlettel,

Ván Péter,
mint termodinamikus

u.i. A cikket mindettől függetlenül nagyon jónak tartom, elsősorban 
azért, mert ismételten, részletesen és elég szórakoztatóan felhívja a 
figyelmet arra, hogy a klímaviták mennyire nem tudományosak és hogy 
mennyire nehéz is érvekkel véleményeket befolyásolni.