ELFT HÍRADÓ

[László Dr. Kovács <kovacs31415laszlo AT gmail.com>]

Tisztelt Kollégák!

 Szomorúan, fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Abonyi Iván, az ELTE Elméleti
Fizikai Tanszékének egykori munkatársa, fizikus, plazmafizikus,
tudománytörténész életének 92. évében, 2022. augusztus 4-én elhunyt.
Családja mellett mélyen gyászolják tanítványai, kollégái, barátai,
ismerősei. Temetése novemberben lesz, szűk családi körben.

Méltóságteljes megjelenése, mély embersége, kedves mosolya, figyelmessége
életünk végig emlékezetünkben marad. Munkabírása, a vállalt feladatok
iránti elkötelezettsége példaként áll előttünk. Nem feledjük előadásainak
lendületét, szuggesztivitását. A hatalmas tudással, nagy gonddal
szerkesztett írásaiból továbbra is tanulunk.

Abonyi Iván 1931. március harmadikán született Budapesten.

Egyetemi tanulmányait fizikus szakon 1950-ben, abban az évben kezdte meg,
amikor a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem felvette Eötvös
Loránd nevét. 1954-től 1957-ig az ELTE Elméleti Fizikai Tanszékének
aspiránsa volt. Aspiránsvezetője, *Marx György* hatalmas önállóságot adott
doktoranduszainak, mind az anyaggyűjtés, mind pedig a dolgozat megírása
során. Abonyi Iván *A relativisztikus* *kinetikus gázelmélet egyes
problémái* c. értekezésével lett a fizikai tudományok kandidátusa
 1962-ben. Előtte azonban 1955-ben fizikus oklevelet szerzett, és 1957-től
az Elméleti Fizikai Tanszéken dolgozott akadémiai állásban tudományos
segédmunkatársaként 1959-ig, ekkor tudományos munkatárs, majd a tanszék
docense lett. Néhány oktatott tárgya: elméleti fizika, elektrodinamika,
fizikatörténet. Nekünk, mat-fizes tanárjelölteknek fizikatörténetet
tanított. Ennek nagy szerepe van abban, hogy fizikatörténész lett belőlem. 
*Tél
Tamás*, az MTA Elméleti Fizikai Tanszéki Kutatócsoport vezetője, így
emlékezik első találkozásukra: „1975-ben kerültem a tanszékre, és első
gyakorlatomra Ivánhoz osztottak be szeptemberben a mat-fizesek elméleti
fizika, elektrodinamika előadásaihoz. Igazán sohasem találkoztunk

előtte, mégis kollégaként fogadott. Ez a kedvesség mindenki mással való
kapcsolatára is jellemző. Nagyfokú tanítási szabadságot adott.” *Berke
József* fizikus, főiskolai tanár így emlékezik: "Lebilincselő előadásai
koreográfiai módon, rendkívüli alapossággal kerültek megtervezésre és
kivitelezésre, bemutatva a fizika egy-egy részletének szépségét és az ahhoz
kapcsolódó tudósok szakmai munkáját, melyeken keresztül bepillanthattunk a
fizika nagyjainak gondolataiba."

1996. évi nyugdíjazása után is, 2017-ig, rendszeresen bejárt egykori
tanszékére.

1983 és 1986 között a Miskolci Műszaki Egyetem Fizikai Tanszékének oktató
munkáját is segítette: bányász, kohász és általános mérnök hallgatóinak
tanította a fizika tantárgyat.

*Theo Kahan* professzor meghívására 1964 és 1972 között

több féléven át kutatóként és oktatóként tevékenykedett

a párizsi Henri Poincaré Intézetben.

Szakterülete a plazmafizika, hidrodinamika és a relativitáselmélet.

Kutatási témái: a magyarországi fizika története, örvényes áramlások a
magnetohidrodinamikában, relativisztikus hidrodinamika és
magnetohidrodinamika. Rendkívül gazdag publikációs tevékenységéről az MTA
köztestületi tagjainak honlapjáról tájékozódhatunk. Itt 202 tétel
található. Nem szerepel a felsorolásban a valószínűleg utolsó nyomtatásban
megjelent írása:

Találkozás Wigner Jenővel 1972-ben Ericében és 1976-ban az Eötvös
Társulatban (Hazalátogatott Wigner Jenő, Bp. 2021.)

Nem volt számítógépe. Nagy betűivel, kézzel írta leveleit, tanulmányait. Az
utóbbi években néhányszor engem kért meg, hogy tegyem gépbe a szövegeit.
Öröm volt látni, hogy szinte javításnélküliek voltak a kéziratok.

Könyvei közül kiemeljük: Elméleti fizika, egyetemi tankönyv (Nagy Tiborral,
Bp., 1968), A negyedik halmazállapot. Bevezető a plazmafizikába (Bp.,
1971.), A kozmikus dinamótól a reaktorok hűtéséig (Szombathely, 1997),
Szilárd Leó 1898 - 1964 (Szombathely, 2000.). Kiemelkedő fejezetek a 17-18.
század fizikájából és Kiemelkedő fejezetek a 20. század fizikájából (Bp.
2008, 2009). Számos fordítással is gazdagította a hazai könyvkiadást.
Minden bizonnyal közülük legkedvesebb lehetett számára az ő kutatási
témáihoz kapcsolódó E. F. Taylor és J. A. Wheeler nagyhatású könyve, a
Téridő-fizika (Gondolat, 1974) és a szellemes képregény, J-P Petit: Minden
relatív (Gondolat, 1991).

Angolul, németül és franciául is publikált. Hamarosan felsorolunk néhány
folyóiratot, ahol szakcikkei jelentek meg. Előbb azonban kiemelünk két
magyar szaklapot, amelyeket munkájával jelentősen gazdagított. A Természet
Világa száznál több cikkét közölte. 1959 januárjában jelent meg első írása „A
mesterséges holdak az általános relativitáselmélet szolgálatában” címmel.
2009-ben *Vizi E*. *Szilvesztertől* vehette át *Dudás Sándor*
szobrászművész egyedi alkotását, a Szily Kálmán-emlékérmet, amellyel a
folyóiratért fél évszázada munkálkodó szerzőket jutalmazzák.

A Fizikai Szemlének is az egyik legaktívabb szerzője volt: ugyancsak
1959-től kezdve 41 cikkét olvashattuk a lapban. „A mesterséges holdak és az
általános relativitáselmélet.” című első írását Abonyi Iván 90.
születésnapja tiszteletére a Szemle újraközölte. Fizikatörténeti
tanulmányait gazdag bélyeg-gyűjteményének a témába vágó bélyegjeivel is
illusztrálta.

Elsősorban a következő folyóiratok számára írt még szakcikkeket:
 Zeitschrift für angewandte Mathematik und Physik, Népszerű Technika
(1959),  Il Nuovo Cimentó (1960),  Magyar Fizikai Folyóirat (1960-tól),
Acta Physika (1961-től),  Comtes Rendus (1961), Zeitschrift für Physik
(1962),  Csillagászati Értesítő (1971-től),  Magyar Tudomány (1980-tól),
 Kilátó (1986-1988), Androméda (1993).

Szerkesztői tevékenysége is igen gazdag:   1969 júliusa óta haláláig  tagja
volt a Természet Világa szerkesztőbizottságának, 1987 és 2002 között a
irodai munkában is hathatósan közreműködött. Volt saját íróasztala a
szerkesztőségben. „Ő igazán együtt élt velünk, azonosult a missziónkkal.” –
írta róla az egykori főszerkesztő, Staar Gyula.

1975 és 1982 között szerkesztőként irányította a Gondolat „Fizika évkönyv”
sorozatát. Mit jelent ma számunkra Einstein? Összeállítás és szerkesztés
Staar Gyulával (Bp. 1979).

Komoly részt vállalt a Magyar Larousse Lexikon és a Magyar Nagylexikon
cikkeinek kidolgozásában.

Közéleti, társulati tevékenysége is jelentős volt. 1972–1980 között az
Eötvös Loránd Fizikai Társulatban főtitkár helyetteseként működött.  Az
Európai Fizikai Társulat tanácsának tagjaként részt vett a nemzetközi
kapcsolatok ápolásában. Fényes Imre halála után Abonyi Iván lett a TIT
Budapesti Szervezete Fizika Szakosztályának elnöke, a titkár Staar Gyula
volt.

Nem halmozták el díjakkal, kitüntetésekkel. A negyedik halmazállapot című
könyvét 1971-ben a Gondolat Kiadó nívódíjjal jutalmazta. Az Eötvös
Társulattól  1981-ben megkapta „A fizikai gondolkodás terjesztéséért”
Prométheusz érmet. 1997-ben tagjává választotta a Societas Scientiarum
 Savariensis (Szombathelyi Tudós Társaság). 1999-ben a MÚOSZ Hevesi
Endre-díját vehette át.

Volt már szó Iván előadási képességeiről. Most írok még erről. 1994-ben az
Európai Fizikai Társulat Oktatási Bizottsága Szombathelyen tartotta éves
konferenciáját a fizikatörténet iskolai felhasználásáról.  *Arthur O.
Stinner*, a kanadai Manitobai Egyetem Oktatási Karának magyar származású
professzora annyira fellelkesedett Abonyi Iván előadásának
meghallgatásakor, hogy meghívta őt az elkövetkező  szimpoziumainak
mindegyikére, és beválasztotta kanadai kutatócsoportjába.

Fátyolos szemmel írom*: kedves* *Iván, nagyon hiányzol!*

                                                                     Kovács
László