ELFT HÍRADÓ

[Gusztav Schay <schayg AT gmail.com>]

Tisztelt Telenor,
meg nem kaptam visszajelzest a spam email-ekkel kapcsolatban irt korabbi
leveleimre, azonban tovabbra is erkeznek.
Alabb olvashatjak a legutobbinak a teljes fejlecet, bemasoltam.
Lathato, hogy a netacc-gpn-5-225-166.pool.telenor.hu cimrol jonnek a hamis
levelek, ugy, hogy a FIZINFO szakmai listat hamisitja az illeto.
Ismet szeretnem felhivni a figyelmuket, hogy ezzel a hamisito a magyar
tudomanyos kozelet egyik fontos forumat igyekszik ellehetetleniteni.
Kerem, hogy egyreszt tajekoztassanak, hogy mit tudnak tenni, masreszt
lehetoleg akadalyozzak meg a tovabbi spam aradatot.
Koszonettel, es udvozlettel,
Schay Gusztav.
--

Delivered-To: 
schayg AT gmail.com
Received: by 10.58.163.166 with SMTP id yj6csp260380veb;
        Wed, 11 Dec 2013 02:46:46 -0800 (PST)
X-Received: by 10.14.221.193 with SMTP id r41mr1046649eep.92.1386758805840;
        Wed, 11 Dec 2013 02:46:45 -0800 (PST)
Return-Path: 
<fizinfo-owner AT lists.kfki.hu>
Received: from mail.telenor.hu (mail2.telenor.hu. [84.225.255.32])
        by mx.google.com with ESMTPS id 
e48si18410654eeh.176.2013.12.11.02.46.45
        for 
<schayg AT gmail.com>
        (version=TLSv1 cipher=RC4-SHA bits=128/128);
        Wed, 11 Dec 2013 02:46:45 -0800 (PST)
Received-SPF: neutral (google.com: 84.225.255.32 is neither permitted
nor denied by best guess record for domain of
fizinfo-owner AT lists.kfki.hu)
 client-ip=84.225.255.32;
Authentication-Results: mx.google.com;
       spf=neutral (google.com: 84.225.255.32 is neither permitted nor
denied by best guess record for domain of 
fizinfo-owner AT lists.kfki.hu)
smtp.mail=fizinfo-owner AT lists.kfki.hu;
       dkim=neutral (bad format) header.i= AT lists.kfki.hu
Received: (qmail 11002 invoked from network); 11 Dec 2013 11:46:44 +0100
X-Spam-Checker-Version: SpamAssassin 3.2.5 (2008-06-10) on wfe6.telenor.hu
X-Spam-Level:
X-Spam-Status: No, score=-3.6 required=5.0 al=no
Received: from netacc-gpn-5-225-166.pool.telenor.hu (HELO ATOMIC)
([84.225.225.166])
          (envelope-sender 
<fizinfo-owner AT lists.kfki.hu>)
          by mail2.telenor.hu (qmail-ldap-1.03) with SMTP
          for 
<fizinfo AT lists.kfki.hu>;
 11 Dec 2013 11:46:42 +0100
Subject: Digest for list fizinfo
To: 
fizinfo AT lists.kfki.hu
DKIM-Signature: v=1; a=rsa-sha256; c=simple/simple; d=lists.kfki.hu;
        s=201312; t=1389350800;
        bh=kR9/qUCgjkA903zUMuHujKZlZKkQ3cx8rJY+XD+Rf64=;
        h=From:To:Reply-to:Subject:Date:From;
        b=CXjoc+COpGA3a84zEaI0f9E5RXMFNjwEvC/FXZOW83Dt3a1I0O1WYSm47EXiQoiba
         P3YVr9p4p8IVYfbmf3aUZQ4gS3FxeSRMBwk/fx8ZK5bkHhDFeqZ/NYquivR3Ex5kRX
         fEi1E0Ze8Ao1IRWyazoLolTydSuuSx1HX9+2Oxjw=
MIME-Version: 1.0
Content-Transfer-Encoding: 8bit
Auto-Submitted: auto-forwarded
From: 
fizinfo-request AT lists.kfki.hu
Reply-to: 
fizinfo-request AT lists.kfki.hu
Content-Type: multipart/mixed;
boundary="----------=_<sympa.1389350800.53211.546 AT lists.kfki.hu>"
X-Mailer: Sympa 6.1.4
Message-Id: 
<20131211114640.C2BDFA8A82 AT mailman.kfki.hu>
Date: Wed, 11 Dec 2013 11:46:40 +0100 (CET)

-----

-------
Gusztav Schay

Semmelweis University
Dept. of Biophysics and Radiation Biology
Budapest.
Tuzolto u. 37-47
H-1094 HUNGARY
and
Research Group for Membrane Biology
Hungarian Academy of Sciences
Budapest
Daroczi u. 24.
H-1113 HUNGARY
http://nightowl.sote.hu/schayg
Tel:+3620 6632111


---------- Forwarded message ----------
From: 
<fizinfo-request AT lists.kfki.hu>
Date: 2013/12/11
Subject: Digest for list fizinfo
To: 
fizinfo AT lists.kfki.hu


Table of contents:

1. [Fizinfo] Horváth Dezső kacsája. - Patkos Andras 
<patkos AT hector.elte.hu>
2. Re: [Fizinfo] Horváth Dezső kacsája. - Horvath Dezso
    
<horvath.dezso AT wigner.mta.hu>
3. [Fizinfo] Minden probléma az idióta relativitás-hívők miatt van. - Ferenc
    Csikor 
<csikor AT ncd201.elte.hu>
4. Re: [Fizinfo] Minden probléma az idióta relativitás-hívők miatt van. -
Peter
    Zalan 
<zalan AT rmki.kfki.hu>
5. [Fizinfo] Kinek állt érdekében elhitetni a világgal egy kreténről, hogy
az
    valójában egy lángelme? - Fekete Gábor 
<realphysx00 AT gmail.com>

---------- Forwarded message ----------
From: Patkos Andras 
<patkos AT hector.elte.hu>
To: Fizinfo 
<fizinfo AT lists.kfki.hu>,
 Horváth Dezső <
horvath.dezso AT wigner.mta.hu>
Cc:
Date: Tue, 10 Dec 2013 14:08:23 +0100
Subject: [Fizinfo] Horváth Dezső kacsája.
Kedves Dezső,

Felhívnám a figyelmedet Fekete Gábor Antieinstein oldalán lévő, rólad szóló
cikkre. Remélem lépsz rá valamit!

Üdvözlettel,
András

                     Dr. Horváth Dezsőnek, "szeretettel"

  Budapesten rendezték meg a Szimmetria Fesztivált, melynek több neves
előadója
között ott volt régi "ismerősöm", Dr. Horváth Dezső is, aki a Központi
Fizikai
Kutató Intézet (KFKI) Részecske- és Magfizikai Kutató Intézetének (RMKI) a
munkatársa, és kutatómunkáját a svájci CERN-ben végzi. A fesztivál kapcsán a
Kossuth Rádió tudományos műsorában riportot készítettek vele. A
következőkben
ebből idézek, nem szóról szóra pontosan.
  Riporter: Mivel foglalkozik Cernben?
  Horváth: A proton és az antiproton tömegének az egyezőségét kutatom.
  Riporter: Hol tart jelenleg ez a kutatás?
  Horváth: Ott, hogy még semmilyen eltérést nem sikerült kimutatni a kettő
  részecske tömege között, pedig már a kilencedik tizedesnél tartok és még
  mindig azonos a két részecske tömege.
  Riporter: Milyen léptékekkel halad a kutatás?
  Horváth: Háromévente egy tizedessel pontosabb értéket kapunk.
  Komment: Legalább már tudjuk, hogy tudományos kutatás címén mire
kótyavetyélik az adófizetők pénzét. Egy svájci színvonalú fizetés, a
kiküldetési, valamint a laborhasználati díj. Még három évig fogja elhordani
a
pénzünket, mert a kilenc tizedes pontosságú egyezőség még nem győzte meg
eléggé
arról, hogy amit csinál, az egy hiábavalóság. 2004 óta ismeri az atomfizika
oldalamat, de a szerencsétlen még mindig nem képes felfogni, hogy
fotonokból,
röntgen-fotonokból és gamma-fotonokból felépülő két ellentetten ionizált
hidrogénatomot, nem pedig egy részecskét és az antirészecskéjét kutatja.
Végül
is miért fogná fel, hiszen nem a logikus és racionális gondolkodásért kapta
a
doktori diplomáját.
  Riporter: Mi történik, ha egyszer csak azt kapják, hogy mégsem egyezik a
két
részecske tömege.
  Horváth: Akkor semmi sem érvényes, amit eddig csináltunk.
  Komment: (Erre már rádöbbenhetett volna az összes többi agyatlan modern
  fizikussal egyetemben!)
  Horváth: A KFKI-ben volt szerencsém együtt dolgozni egy kiváló orosz
fizikussal. Egy tudományos megbeszélés kapcsán én is felvetettem neki a
kérdést, hogy mi történne akkor, ha azt kapnánk, hogy az antiproton fajlagos
töltése (elemi töltés/tömeg) mégsem állandó. Erre ő azt válaszolta, hogy
szerinte bizony ez az elemi töltés rovására következne be, nem pedig az
antiproton tömegére.
  Komment: Horváth ezt úgy adta elő, mintha az ürge valami nagyon okosat
állított volna. Mivel az elemi töltésre és a tömegre is a megmaradás
törvénye
vonatkozik, így megállapíthatjuk, hogy ez a kemény orosz tél nem ismer
tréfát
és a szibériai  szél Moszkvából egészen a KFKI-be fújja a hülyéket, ahol is
elmeszakértők helyett tisztelő csodálókra találnak, legalábbis Dr. Horváth
személyében.
  Riporter: Hogyan tudnak antiprotont előállítani?
  Horváth: Rendkívül nagy energiájú protonokat atomoknak ütköztetünk,
melynek
következtében egy nagy energiájú antiproton keletkezik. Ezt a nagy energiájú
antiprotont lefékezzük és egy olyan berendezésbe vezetjük, ahol rendkívül
nagy
  vákuum van, és ott egy elektromágneses térben lebegtetjük.
  Komment: Jé! Az anyagból lehet antianyagot csinálni? És miképpen
lehetséges
ez, ha csak azt vesszük, hogy szerintük, ha az antianyag anyaggal
találkozik,
akkor az antianyag megsemmisül, így visszafelé már nem igaz az, hogy
antianyagból anyag keletkezhetne, melynek alapján az sem lehetséges, hogy
anyagból antianyagot állítsanak elő. Az viszont sokkalta bizonyosabb, hogy
az
atomoknak ütköztetett protonok valójában pozitívan ionizált hidrogénatomok,
melyek az atomokkal történő ütközéskor töltést cseréltek egymással. Tehát
nem
egy antiprotont állítottak elő, hanem egy ioncserélt hidrogénatomot.
  Riporter: Hogyan tudják a hidrogén antiatomját előállítani?
  Horváth: Úgy, hogy az elektromágneses térben lebegtetett antiprotonhoz
beengedjük a pozitront.
  Komment: Ahol is a pozitron körbenéz és felkiált: Aha, ott van az én
antiprotonom, majd szépen sarkon fordulva célba veszi, mint a világűrben
kóválygó hangya a járdán elszórt zsemlemorzsát. Nem ám, hogy egy v = 10^5
m/s
sebességű pozitronnal becélozzuk úgy az amúgy nem látható antiprotont, hogy
a
tőle 10^10 méteres távolságban körpályára tudjon állni. Nem. Csak úgy
beengedik.
  Most nézzük, hogy valójában mi is történik például egy v = 10^5 m/s
sebességű
pozitronnal abban az elektromos térben, amely a nálánál mintegy 2000-szer
nehezebb antiprotont a gravitációval szemben lebegésben tartja! A mágneses
tér
és az elektromos tér erővonalai párhuzamosak egymással. Az elektromos teret
egy
alulról (a gravitáció irányából) egy negatívan töltött kondenzátorlemez,
felülről egy pozitívan töltött kondenzátorlemez töltései hozzák létre és
tartja
így lebegésben a negatív elemi töltésű antiprotont. A mágneses tér azt a
célt
szolgálja, hogy az erővonalaira merőleges irányban egy adott sugarú körön
keringésben lehessen tartani az elektromos tér által lebegésben tartott
antiprotont. Amikor az antiprotonnál 2000-szer könnyebb pozitront beengedik
ebbe a térbe, akkor a pozitron az elektromos és a mágneses erőknek
engedelmeskedve fittyet hány az antiprotonra, és a mágneses tér körül
"csavarmenetet vágva" beletrafálna a negatív töltésű kondenzátorlemezbe,
mivel az az elektromos tér, amely a negatív elemi töltésű antiprotont
lebegésben tartja, az a pozitív elemi töltésű pozitronra ellenkezőleg, a
gravitáció irányába hat és 2000-szer akkora gyorsulást idéz elő rajta, mint
az
antiprotonon. A "beletrafálna" feltételes módot azért használtam, mert az a
mágneses mező, amely körpályán tartja az antiprotont, az a pozitront
valójában
elküldi a sóhivatalba. Ebből következik, hogy modern fizikuséknak az életben
nem sikerült még és nem is fog sikerülni olyan antihidrogénatomot
előállítani,
amely egy antiprotonból és a körülötte keringő pozitronból állott volna.
  Riporter: Milyen tulajdonságokkal rendelkezik egy ilyen antirészecskékből
előállított hidrogénatom?
  Horváth: Sajnos ezt soha nem fogjuk meg tudni, mivel ha azzal az anyaggal
érintkezik, amellyel meg tudnánk vizsgálni, akkor az antianyag megsemmisül.
Komment: No itt bújt ki a szög a zsákból. Csak hazudják és igazolni semmivel
sem tudják, hogy antiprotonból és pozitronból sikerült volna
antihidrogénatomot
előállítani. A megsemmisülési dumát pedig azért találták ki, mert valójában
a
nem létező antihidrogénatomot kellene vizsgálat alá vetni és ily módon
legalább
az előállítását igazolniuk. Tehát az antihidrogénatom létrejöttét semmivel
sem
tudják bizonyítani. Mindebből az következik, hogy protonokból és
elektronokból
ugyanúgy nem lesznek atomok, mint ahogy antiprotonokból és pozitronokból sem
lesznek antiatomok. Mivel azonban ezek az elemi objektumok mindegyike
egyértelműen részei a világnak, így egyértelmű, hogy ezek ellentetten
ionizált
atomok csupán, melyek előfordulását a világban a pozitív ill. a negatív
ionos
állapotukra való hajlandóságuk szabályozza.
  A riport kapcsán még Dr. Horváth megemlítette, hogy a mi anyagi
világunkban
minden részecske balra forog, míg az antivilágban minden részecske jobbra
forog. Egy nagy fizikust idézett, aki szerint az nem lehet, hogy az Isten
balkezes lenne.
  Valóban, az Isten nem lehet balkezes. Csak az állatkertjében a modern
fizikusék egy akkora bal..szok, hogy még nem jöttek rá, hogy az, ami
felülről
jobbra forog, az alulról már balra forog. Tehát csak nézőpont kérdése, hogy
egy test merre forog. Modern fizikuséknak ha egy üveg szájjal felfelé áll,
akkor az boros üveg, ha szájjal lefelé áll, akkor pedig zárt szájú tölcsér.
Én két részre osztva egymással szembe ültetném modern fizikusékat és közéjük
egy lassan forgó autókereket tennék és arra kötelezném őket, hogy nyissanak
róla tudományos vitát, hogy az óramutató járása szerint vajon merre forog.
A vita eldöntését elősegítendő, mindkét csoportnak ugyanannyi paradicsomot,
záptojást és tortát adnék az esélyegyenlőség végett.


---------- Forwarded message ----------
From: Horvath Dezso 
<horvath.dezso AT wigner.mta.hu>
To: FIZINFO 
<fizinfo AT lists.kfki.hu>,
 Patkós András 
<patkos AT hector.elte.hu>
Cc:
Date: Tue, 10 Dec 2013 15:26:45 +0100
Subject: [Fizinfo] Re: Horváth Dezső kacsája.
Kedves András!

Ha jobban belegondolsz így utólag, akkor szerintem elég lett volna csak a
linkjét ide tenned, nem pedig itt mindenki szeme láttára idézned az egészet.
Miért pont arra gondoltál, hogy nekem kellene lépnem valamit, mikor a rólam
szóló cikk utáni cikk rólad szól? Tehát te ugyanúgy érintett vagy. Esetleg
közös fellépésre gondoltál? Mivel te kitetted a rólam szóló cikket és
gondolom,
hogy a rólad szólót esetleg nem olvastad, ezért én is ide idézem a rólad
szóló
cikket.

Üdvözlettel: Horváth Dezső

            Dr. Patkós András: Mese a fotonról és az antifotonról

  Szervusztok Gyerekek! Remélem már ágyban vagytok és onnét scrollozzátok
ezt az
oldalt. Történt egyszer, hogy a nagyon, nagyon nagy és nemzetközileg is
elismert
relativitáselmélet szakértő, Lukácsy Béla, a Nil-nihil (bocsi: Tér-idő) című
műsor egyik vezetője - mint annyiszor - ismét meghívta barátját, az ELTE
tanszékvezetőjét, Dr. Patkós Andrást, hogy cseverésszenek arról a
"világszenzációról", miszerint nagyon okos fizikusoknak sikerült már
atomokat 1
méteres távolságra teleportálniuk. Patkós András többek között elmondta,
hogy
ezzel a módszerrel soha nem fognak tárgyakat, embert vagy akárcsak egy
vírust
is teleportálni, mivel az atomjaira szétszedett dolgok soha nem tudnának
ugyanabban a formában újra összeállni, ugyanis ehhez az atomok mindegyikének
meg kellene találnia azokat a társaikat, melyekkel a szétszedés előtt
kapcsolódtak. Ehhez csak gratulálni tudok, mivel maximálisan egyetértek
vele.
Mi a francnak elemi alkotórészeire szétszedni valamit, ha egyben akár a
Marsra
is el lehet juttatni? Szerintem sincsenek ki négy sarokra, akik ilyen
hülyeséggel foglalkoznak. Nos ez még nem a mese volt, az csak most
következik.
Patkós András példaként említette meg, hogy ha bizonyos kristályokat
megfelelő
frekvenciájú fénnyel világítunk meg, akkor a kristálynak ütköző fotonból egy
foton és egy antifoton keletkezik, az egyik előre a másik hátrafelé indul
el,
és mind a kettőnek kétszer akkora a hullámhossza, mint a megvilágító fényé
volt,
így ebből is látható, hogy ezek soha nem fognak egymásra találni. Azt már
csak
én teszem hozzá, hogy egyetlen másodperc alatt 600000 km távolságra kerülnek
egymástól. Na ez volt ám a nagy mese. Először is van egy kérdésem. Mitől
antirészecskéje egymásnak két ugyanolyan foton? Az egyiknek van fütyije, a
másiknak meg nincs? A csudába is, de hihetetlen. Bár az oldalam címe is az,
hogy elég volt a hülyeségből, és nem győzöm a cikkeimben is felhívni
állandóan
a modern fizika ostoba magyarázataira a figyelmet, ezek a professzorok nem
tanulnak semmiből. Nos a következő piszok egyszerű fizikai jelenség
játszódik
le. Amikor a foton a kristály atomjának ütközik, akkor az atomból kiüt egy
fele
akkora energiájú és frekvenciájú fotont, mint amekkora energiával és
frekvenciával az atomnak ütköző foton rendelkezett. A kiütött foton abba az
irányba indul el, amelyik irányba az őt kiütő foton haladt volna tovább, ha
nem ütközött volna az atom fotonjával. Mivel a kiütött foton frekvenciája
fele
akkora, mint az őt kiütő fotoné volt, így egyértelmű, hogy kétszer akkora
lesz
a hullámhossza, mint az őt kiütő fotoné volt. Az ütköző foton az ütközéskor
elveszíti energiájának és elektromágneses rezgésszámának a felét, hiszen az
energiájának a fele a kiütéshez szükséges munkára fordítódott. Az atomnak
történő ütközést követően a foton visszapattan az atomról és abba az
irányban
folytatja az útját kétszer akkora hullámhosszal, amelyből érkezett. Tehát
egész egyszerűen egy foton kiüt az atomból egy másikat, majd visszapattan az
atomról. Ez van amióta Max Planck berakatta az észt a modern fizikusokkal a
spájzba, oszt azóta sem ugrik be nekik, hogy hol hagyták.
  Más, de ide kapcsolódik. A MR1 Kossuth Rádió Tér-idő műsorában Esti Judit
műsorvezető segítségével ámította két nagyeszű KFKI-s modern fizikus a
dilettáns hallgatóságot. A "korszakalkotó" kutatásuk arról szólt, hogy
keresik az antifotont. Esti Judit feltette nekik a nagy tudományos kérdést,
hogy miben különbözik egy ilyen foton a rendes fotontól? A két kretén egyike
elmagyarázta, hogy a foton balra forog, az antifoton pedig jobbra, de hogy
érthetőbb legyen, hozzá tették, hogy úgy kell elképzelni, hogy a fotonnak
kis
kék zászló van a KEZÉBEN, az antifotonnak pedig kis piros zászló van a
KEZÉBEN.
Gyerekek! Ha ezt az idióta dumát nem a MR1 tudományos műsorában, hanem egy
játszótéren eresztettétek volna el, akkor a homoksütit tuti, hogy a szátokba
nyomták volna. Szerintem nektek a bogárgyűjteményetekből már csak a
propelleres
dongó hiányzik.
  A Föld felszínének egy négyzetméter felületére egy másodperc alatt 1400
Joule
fényenergia érkezik, ami azt jelenti, hogy egy négyzetméter felületre
egyetlen
másodperc alatt 10^21 - 10^22 darab foton érkezik a Napból év milliárdok
óta, és
még senki nem talált benne antifotont. Pedig a két agyatlan értelmezése
alapján
találhatott volna, mivel a Nap fényében nagy valószínűséggel ugyanannyi
foton
áll fejjel felfelé, mint amennyi fejjel lefelé, vagyis a Nap fényében
ugyanannyi
foton forog szemből nézve jobbra, mint balra, és egyik sem antirészecskéje a
másiknak. Ha pedig fejen állva nézzük a fotonok forgását, akkor az a foton,
amely az előbb még jobbra forgott már balra fog forogni, míg a balra
forgott már
jobbra. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor ez a két idióta az adófizetők
pénzén mit is kutat?!


---------- Forwarded message ----------
From: Ferenc Csikor 
<csikor AT ncd201.elte.hu>
To: 
fizinfo AT lists.kfki.hu
Cc:
Date: Tue, 10 Dec 2013 16:08:23 +0100
Subject: [Fizinfo] Minden probléma az idióta relativitás-hívők miatt van.
Valaki mondja már meg nekem, hogy ez a Lukács Béla miért professzor, mit
keres
az RMKI-ben, és hogy miért nem lehet megakadályozni, hogy fizikusként a
médiában
mindenhol hülyeségeket hordjon össze! Nem csoda, hogy Fekete Gábor is jókat
élcelődik a hülyeségein.

               NetHírlap: Cáfolják Einstein egyik alaptételét?

Forrás: http://www.nethirlap.hu/cikk/nethirlap.26193.html

Német tudósok cáfolják Einstein egyik alaptételét. Szerintük nem igaz, hogy
semmi és semmilyen körülmények mellett nem haladhat gyorsabban a
fénysebességnél. Azt állítják, kísérleteikkel sikerült bebizonyítani ennek
ellenkezőjét. Ha ez igaz, akkor megdöntötték a fizika egyik alaptörvényét.

Helyreigazítás: Einstein egyetlenegy agyalmányának egyetlenegy alaptétele
sem
volt és nem lesz soha a fizika alaptörvénye, mivel azokkal
természettörvények
állnak szemben!

Ön szerint lehet bármi alapja is ennek a felfedezésnek?

Lukács Béla, elméleti fizikus:

- Az egyik szerző munkásságát ismerem, és ő egy megbízható kísérleti
fizikus.
Tehát kísérletileg a dolog valószínűleg teljesen rendben van. Az
értelmezése sok
munkát fog adni. Oh, csak bele ne gebedjenek! El sem tudom képzelni, hogy
milyen
strapás lehet egy képtelenséget egy olyan ostoba magyarázattal ellátni, hogy
attól az emberek szája tátva maradjon. De először hadd mondjam azt, hogy
Einstein két dolgot állított. Az egyik az, hogy egy fénynél lassabban mozgó
dolgot nem tudunk fénysebesség fölé gyorsítani. A másik - ezt nem ő
állította,
de az ő elméletéből később levezették, hogyha egy valami fénynél gyorsabban
tudna mozogni, és azt mi kelteni tudnánk és elnyelni, tehát mint egy
rádióadóval
jeleket továbbítani, akkor ebből a végén paradoxont lehetne csinálni. Amin
aztán
megint egy jót röhöghetnénk, mint az iker- és a müon-paradoxonnak titulált
esetlen spekulációkon. Tehát egy ilyen rádióadás hamarabb érne vissza a
kibocsátóhoz, mint a kibocsátó elküldte.

Nos mire várunk még? Gyerünk gyerekek, húzzunk bele! Alig várom már azt az
érát,
melyben már letelik a nyolc óra munkaidő, mielőtt még elindultam volna
dolgozni.

- Mi érkezhet meg előbb, mint hogy elindult?

Lukács Béla:

- Száz éve fantáziálunk időutazásról. Például az időutazó, akit
visszaküldünk a
múltba.

Ez így is van rendjén. Aki hülyéket kérdez, az meg is érdemli, hogy
hülyeséget
kapjon válaszul! Bravo!!! Bravissimo!!! Congratulations!!!

- Hogyan lehet ezt kísérletekkel bizonyítani?

Lukács Béla:

- Úgy, ahogy ez a derék német kísérleti fizikus csinálja.

Akkor még egy kérdés, ha a fenti nem volt érthető. És hogyan csinálja ez a
kísérleti fizikus, akiről meg tudtuk, hogy egy derék német állampolgár?

- Mondja meg nagyjából, hogy megértsük mi laikusok is ennek a kísérletnek a
lényegét.

Lukács Béla:

- Ezek ilyen mikro- és pikomásodperces dolgok, tehát fényjeleket vagy
rádiójeleket küldenek egy laboratóriumon belül. A jelek bonyolultak, tehát
egyszer például egy darabot átküldtek egy Mozart szonátából, és a kutató azt
állítja, hogy egy egész kicsivel korábban érkezett meg a jel a vevőhöz, mint
kellett volna neki. Mint hogyha a hullám nem fénysebességgel ment volna,
hanem
nagyobb sebességgel. Szerintem a Mozart szonáta a kísérlet
eredményességének a
szempontjából nem éppen a legszerencsésebb választás, ezért kéne szólni a
német
fizikusoknak, hogy kérjék fel Kiszel Tündét és Uhrin Benedek bácsit arra,
hogy
énekeljenek fel egy duettet a jelekre. Ha ez sem válna be, akkor lehet,
hogy egy
egyszerű újévi pohárcsilingelés majd eredményre vezet.

- Tehát nyilván nem tárgyakra gondolhatunk, hogy az gyorsabban jut el egyik
pontból a másikba, mint a fény?

Lukács Béla:

- Jeleket, információt át tudunk küldeni gyorsabban, mint a fény. Erről már
én
is hallottam egy Holdbéli előadáson Dr. Münchausen-től és anno a jugoszláv
Baltazár professzor laboratóriumában is valami ilyesmi buggyant ki a
lombikból.
Feltéve, hogy a relativitáselmélet úgy igaz, ahogy azt Einstein megalkotta,
akkor egy kicsit nehezebben már tárgyakat is át tudunk küldeni. Emlékszem
még,
amikor lüke Aladár köbükije, MZ/X is ilyen, fénypostán küldött jövőbeli
tárgyakkal verte ki rendre Mézgáék ablakát, ezzel jelentősen akadályoztatva
a
család integrációját a jelenbe, és nem kis bosszúságot okozva
szomszédjuknak,
Dr. Márisnak. Gondoljunk arra, hogyha egy hír eljutna a múltba, az majdnem
akkora galibákat csinálna, mint hogyha egy tárgyat juttatunk el. Ilyen
galiba
lehetne például abból, ha a kazánkirály, Morvai Ferenc úr bosszúból
értesítené
Windischgraetz-et, hogy Petőfi Barguzinban oroszul verseket írogat, melyek
egyikének, a "Talpra Muszkáknak" az elolvasására majd 1943 nov. 28-án
Teheránban
Churchil és Roosevelt nevezetű anarchisták hívják fel a KREML-ben
rendszeresen
szavaló Dzsugasvili (művésznevén Sztálin) figyelmét, aki az SZKP
kongresszusán
olyan átéléssel adja majd elő, hogy a szovjet-oroszok meg sem állnak majd
egészen Bécsig. Hogyha a jövő heti lottóhúzás eredményeit valahogy meg
tudják
üzenni nekünk, akkor mi történik? Akkor mindenki lottószelvényt vásárol, és
azt
 kitölti a jövő heti húzás szerint.

- Vagyis ebből most mire következtet?

Lukács Béla:

- Ebből csak arra lehet következtetni, hogyha fénysebességnél gyorsabban
lehet
jeleket küldeni, akkor, ahogy azt a régiek mondták, a varjak a vetésre
mennek.
Tehát összezavarodik az egész világ. Én azt mondom, hogy ez veszélyesebb,
mint
az atombomba.

A világ az ilyen hülyeségektől hamarabb fog összezavarodni, minthogy a
fénysebességnél gyorsabban lehetne jeleket küldeni.

- Lehet ezt a felfedezést úgy értékelni, hogy fizikai alaptételek dőltek
meg?

Lukács Béla:

- Fizikai alaptételek kerültek veszélybe.

Fizikai alaptételek soha nem dőltek és nem dőlnek meg. Ami megdőlhet és
veszélybe kerülhet, az soha nem volt fizikai alaptétel. A fizikai
alaptételek
még akkor sem kerültek és kerülnek veszélybe, amikor Einstein
megpróbálkozott és
elméleti fizikusaink megpróbálkoznak a fizikával foglalkozni, miközben nap
mint
nap a hülyeségek tömkelegét produkálják tehetetlenségükből kifolyólag.

- Át kell írni a fizika könyveket?

Ekkora munkára azért nem lesz szükség. Elegendő lesz, ha nyomdába kerülés
előtt
kihagyják belőlük azt a sok baromságot, amit az elmúlt száz év alatt ezek az
elfajult fizikusok modern fizika címen összehordtak.

Lukács Béla:

- Nem, még nem kell átírni. Először ezt le kell ellenőrizni.
A relativitáselméletből az következik, hogyha valami fénynél gyorsabban tud
mozogni, akkor mi a múltba tudunk juttatni híreket. Tehát attól, hogy valami
fénynél gyorsabban megy át, az még nem a múltba megy. De több ilyen rádió
adó-vevő összekapcsolásával a múltba is vissza lehet küldeni akkor jelet. És
akkor, mint az előbb mondtam, összezavarodik a világ. Ezért mondtam, hogy ez
veszélyesebb, mint az atombomba.

- Viszont ennek ellenére nyilván sok helyen fogják ezt alkalmazni.

Mint ahogy a perpetuum mobilét is "használják" a felfedezése óta minden
valamire
való erőműben.

Lukács Béla:

- Persze. Ez rendkívül fontos. Az is rendkívül fontos, hogyha kiderül, hogy
nem
igaz az állítás - ez az ember nagyon gondos kísérleti fizikus, tehát nem azt
mondom, hogy hibás a kísérlet, azt mondom, hogy végig kell nézni, hogy jól
értelmezik-e az eredményt. Ez egy jó elgondolás, hiszen ezek csak
kísérletezgető
fizikusok, akiknek a nagyon okos elméleti fizikusok nélkül gőzük sincs
arról,
hogy mivel is foglalkoznak. Ha pedig jól értelmezik, akkor két lehetőség
van:
vagy a relativitáselmélet dől meg, vagy pedig lehetővé válik a múlt
befolyásolása. Ez visszamenőleg lehetőséget teremtene minden elméleti
fizikusnak
arra, hogy a relativitáselméletre egy nagyot téve, egyetem helyett
elszegődjön
inkább mutatványosnak. Nos, ha tetszik, akkor tündérmesékhez hasonlító
dolog, ha
tetszik, akkor azt jelenti, hogy fokozottan vigyáznunk kell a jövőben. Isten
óvjon bennünket a modern elméleti fizikusoktól és a világrengető csudáiktól!
Az MR1 Kossuth Rádió műsorában azzal foglalkoztak, hogy a csillagászok
felfedeztek egy Föld típusú bolygót a naprendszerünktől 20 fényév
távolságban.
Ennek kapcsán - mit ad Isten - pont ezt a tulkot hívták meg, hogy mondja el
a
véleményét azzal kapcsolatban, hogy ez mit jelenthet az emberiség számára.
Nos a
kretén elkezdte a hülye dumáját. Elmondta, hogy már tervező asztalon van az
az
űrhajó, amelyet magfúzió fog hajtani, és amellyel majd az emberiség
fénysebességgel el tud majd jutni arra a bolygóra. Hozzátette, hogy az
űrhajó
gyártásának már csak annyi problémája van, hogy hat-kilences tükör kell
hozzá,
ami jelenleg még nincs. A hat-kilences tükrön ő azt értette, hogy
99.999999%-ban
vissza kell vernie a fényt. A bazi nagy lángész még annyit elfelejtett
elmondani, hogy jelenleg még magfúziót sem csinált senki. Még azt is
elmondta,
hogy akár egy hónap alatt is eljuthatunk erre a bolygóra, ha az einsteini
féregjáraton keresztül indulunk el. "Professzorom"! Én kívánom neked, hogy
mihamarabb találjad meg azt a féregjáratot és húzzál el az idióta modern
fizikáddal, valamint a baromagyú, kretén modern fizikus haverjaiddal arra a
bolygóra!


---------- Forwarded message ----------
From: Peter Zalan 
<zalan AT rmki.kfki.hu>
To: Fizinfo 
<fizinfo AT lists.kfki.hu>,
 Ferenc Csikor 
<csikor AT ncd201.elte.hu>
Cc:
Date: Wed, 11 Dec 2013 09:26:45 +0100
Subject: [Fizinfo] Re: Minden probléma az idióta relativitás-hívők miatt
van.
Kedves Feri,

A Béla nem kellett sehova. Valaki megsajnálta itt az RMKI-ben és adott neki
egy
sötét lyukat. Egész napokat el van ott a magfúzió hajtotta időgépének a
tervezésével. Részecskefizikával nem nagyon foglalkozott soha, ezért is
jogos a
kérdésed, hogy mit keres itt az RMKI-ben. Egyébként meg kerüli mindenki,
mert
rendkívül fárasztó egy ember. A múltkor megállított és elkezdte magyarázni,
hogy
az idő a negyedik dimenzió és úgy jön létre a téridő, hogy az idő az a
koordinátatengely, amelyik merőleges a tér mindhárom koordinátatengelyére.
Hát
kérdem én, hogy ki látott már négy koorditátatengelyt, melyek mindegyike
merőleges volt a többire? Szerintem azért lett professzor, mert sokan így
gúnyolták, aztán szépen rajta maradt. Mindig azt rebesgeti, hogy nincs már
messze az idő, amikor a még nem létező magfúzióval hajtott időgépével az
Einstein-féle féregjáraton keresztül akár egy hónapon belül eljuthatunk a
csillagászok által nem régiben felfedezett, 20 millió fényév távolságra lévő
Földszerű bolygóra. A szerencsétlennek már teljesen kitölti az elméjét ez a
féregjárat. Egyébként én is talátam Fekete Gábor oldalán a
relativitáselméletről
szóló cikketket, melyeket idemásoltam.

Üdv,
Péter

                    A RELATIVITÁSELMÉLET ÉS A "BIZONYÍTÉKAI"

                           A RELATIVITÁSELMÉLETRŐL

  Einstein szerint az inerciarendszerek egyenértékűek. Ezzel csak az a
probléma,
hogy inerciarendszerek nincsenek. Ez egy kitalált fogalom.
  Amikor megkérték Einsteint, hogy mutasson egy inerciarendszert, akkor azt
a
blablát adta elő, hogy nem tud mutatni egyet sem, de ha egyet valahogy
találnánk, akkor végtelen sok inerciarendszer létezne.
  Tehát relativitáselmélet első alaptétele korrigálva így hangzik: a NEM
LÉTEZŐ
inrciarendszerek egyenértékűek.
  Ennek a kijelentésnek pontosan annyi értelme van, mintha Einstein azt
mondta
volna, hogy a nem létező hétfejű sárkány mindegyik feje egyformán
gondolkodik.
  Az inerciarendszer a valóságban azért nem létezik, mert a világegyetemben
mindenhol jelen van a gravitáció, amely a testek egyenesvonalú, egyenletes
mozgását eleve kizárja.
  Einsteinnek a fizika az puszta geometria. Nem létező, kitalált
geodetikusokról,
világvonalakról, inerciarendszerkről, téridőről halandzsázik a buta
agyalmányiban.
  Einstein relativitáselmélete azt tanítja, hogy mozgó inerciarendszerekben
az
óra lassabban jár. Nézzünk néhány mérőberendezést! A víz- és gázórák a
bennük
áramló közeg mennyiségét mérik az által, mert a közeg mozgatja az órák
szerkezetét. A villanyóra a rajta átáramló elektromos áram
energiamennyiségét
méri azáltal, hogy az átáramló elektromos áram mozgásba hozza az óra
szerkezetét.
  Azonban a rugós óra a rugó ereje által mozgásban tartott mutatók azonos
rezgésfázisait, a kvarcóra a kvarckristályok azonos rezgésfázisait, az
atomóra a
cézium atom elektromágneses rezgésének az azonos rezgésfázisait számlálja,
és
nem pedig az idő múlását mutatja, mivel ezeket az ún. időmérő
berendezéseket nem
a nem létező idő múlása tartja mozgásban. A homokóra sem azáltal működik,
mert
az idő átpasszírozza a homokszemeket a szűkítőcsatornán, hanem azért mert a
homokszemek a gravitáció hatására mozgásba jönnek és átfolynak azon. Már
csak
azon csodálkozom, hogy modern fizikusaink még nem álltak elő azzal, hogy a
Nemzetközi Űrállomáson megáll az idő, mert ott nem működik a homokóra, vagy
a
Holdon hatszor tovább tart az élet, mert ott hatszor lassabban folynak át a
homokszemek, mint a Földön.
  A speciális relativitáselmélet egyik bizonyítékának tekintik, hogy a
repülőgépre feltett atomóra kevesebbet mutat, mint a Földön maradt társa.
Nos ez
nem a relativitáselmélet bizonyítéka, hanem a gyorsulás következménye. A
cézium
atom a repülőgéppel együtt gyorsul, melynek következtében a gyorsulással
szemben
munkavégzésre van kényszerítve az elektromágneses mezeje, ezáltal energiát
és
azzal egyenes arányban rezgésszámot is veszít a gyorsulás intervallumában.
Ezáltal a repülőgépen elhelyezett atomóra rezgésszámlálója kevesebb azonos
rezgésfázist regisztrál, mint a Földön maradt társa.
  Tehát az idő nem egy valóságosan létező dolog. Mindössze egy fogalom,
amely az
események egymásutániságát, és a periodikus események egymáshoz képesti
sebességét fejezi ki.
  Vagyis az idő lelassulásáról beszélni értelmetlen, ostoba, buta
eszmefuttatás.
Mivel a relativitáselméletben szerepel az idő lelassulása, ezért a
relativitáselmélet maga is egy ostoba, buta eszmefuttatás.
  Einstein egyik hatalmas újítása volt, hogy a nem létező időt (melyet
mindig is
számítva kaptunk) bevezette, mint a negyedik dimenziót. Ezzel csak az a
probléma, hogy a három dimenzió három, egymásra merőleges
koordinátatengelyére
nem lehet egy negyediket felállítani, mivel az soha nem lesz merőleges mind
a
három koordinátatengelyre.
  Einstein a relativitáselméletből azt kapta, hogy lehetséges az időutazás.
Mivel mindenki jól ismeri a mondást, hogy ugyanabba a folyóba nem lehet
kétszer
belelépni, így megállapíthatjuk, hogy Einstein egy hülyeséget kapott az
agyalmányából eredményül.
  Ha nincs rendőr a közelben, akkor az úton nem a zebrán megyünk át, hanem a
célunk felé átlósan. Einstein szerint két pont között a legrövidebb út a
görbe.
Mivel Einstein nem részegeskedett, így nem tudni, hogy miként tapasztalata
meg
ezt a bődületes baromságot.
  A valóságban mindenütt van gravitáció, a speciális relativitáselméletben
meg
nincs. Ebből is látszik, hogy a speciális relativitáselméletnek semmi köze
sincs
a valósághoz.
  A speciális relativitáselméletben nincs gravitáció, az általános
relativitáselméletben van. A speciális relativitáselméletben állandó a
fénysebesség, az általános relativitáselméletben meg nem. A sok idióta
relativitáshívő modern fizikusnak piszkosul nem jön be, hogy az általános
relativitáselméletben foglaltak tagadásai a speciális relativitáselméletben
foglaltaknak, míg a speciális relativitáselméletben foglaltak tagadásai az
általános relativitáselméletben foglaltaknak. Tehát két egymásnak
ellentmondó
elméletről van szó, melyek megalkotója ugyanaz az ember volt.
  A probléma abból ered, hogy a sok hülye relativitáshívő nem érti meg,
hogy a
természetnek meg vannak a saját törvényei, melyekkel a relativitáselmélet
állításainak mindegyike szöges ellentétben áll vagy tudomást sem vesz róluk.
  Az okozatokat okozóként állítja be, nem létező inerciarendszerekkel
halandzsázik, az időt, mint fizikai fogalmat, így a valóságban nem létezőt
úgy
állítja be, mintha az az erő tulajdonságaival rendelkezne és ezért az
események
befolyásolásával bírna, fizikai mértékegységek helyett kitalált
mérőszámokkal
spekulál, na és azt se hagyjuk ki, hogy a gravitációval megint csak a
fizikai
tulajdonságokkal nem rendelkező, szerkezet nélküli teret görbítgeti a
szerencsétlen idiótája. Meggörbíteni ugyanis csak azt lehet, aminek van
szerkezete. Szerkezete csak az anyagnak van, ami nem azonos a térrel.
  A relativitáshívők szerint a relativitáselméletnek több bizonyítéka is
van.
Most nézzük ezeket!

                            MERKÚR PÁLYAANOMÁLIÁK

  Ezt a relativitáselmélet egyik bizonyítékának tekintik. Miről is van szó?
Arról, hogy a Merkúr ellipszis tengelye évszázadonként 43 szögmásodperccel
elfordul. Ha a dinamika törvényeiben gondolkodunk, akkor ahhoz, hogy Merkúr
ezt
meg tudja tenni, egyértelműen erőhatás kell, hogy érje. Ebből pedig az
következik, hogy a Napban a különböző áramlások következtében nem
egyenletes a
tömegeloszlás, melynek következtében nyilvánvalóan a Napban ott alakulnak ki
nagyobb tömeggócok, amerre a Naphoz relatíve nagyon közel keringő Merkúr
ellipszistengelye elfordul.
  A különböző áramlásokkal kapcsolatban annyit említenék meg, hogy az
egyenlítőn
a felszín 25.38 nap alatt tesz meg egy kört a tengely körül, míg 70 fokkal
arrébb ez már 4 nappal tovább tart. Tehát egy pofonegyszerű dolgot nem kell
rögtön egy eget verő baromság bizonyítékának beállítani!

           AZ IDŐDILATÁCIÓ, A HOSSZKONTRAKCIÓ ÉS A MÜON-PARADOXON

  Idézet Holics László "Fizika" c. könyvéből:

  A müon olyan elemi részecske, amely pozitív és negatív elemi töltésű
változatban is előfordul, tömege kb. 210 elektrontömeg, a légkör magasabb
rétegeiben, kb. 20 km-es magasságban keletkezik, majd lejut a Föld
felszínére.
Kimutatható, hogy a részecske pl. ólomrétegen való áthaladása során 2 µs
alatt
elbomlik.
  Keletkezésének magasságát léggömbökre szerelt detektorokkal állapították
meg.
Figyelembe véve a részecske 2 µs élettartamát, klasszikusan gondolkodva
érthetetlen, hogyan juthat le 2 µs alatt a földfelszínre a müon, még ha v =
c
sebességgel is lenne képes közlekedni, hiszen a megtett út még ekkor is csak

                   c*dt = 3*10^8 m/s * 2*10^-6 s = 600m

lehetne. Márpedig a Föld felszínére is jut müon! Érthetővé válik az egész,
ha
a müon élettartamát nyugalmi mérőszámnak tekintjük. Ekkor a mozgó müon
élettartamának a mérőszáma nagyobb lesz. Mekkorának is kell lennie a müon
minimális sebességének ahhoz, hogy t mozgási élettartama 20 km befutására
elegendő legyen? Legalább 30-szoros dilatáció (t = 30 t_o) a képlet alapján

                          v = sqrt(899/900) * c

sebességnél már fellépne. Az a tény, hogy a fent keletkezett müon leér a
Földre,
bizonyítja az idődilatációt.
  A speciális relativitás elve, az inerciarendszerek egyenjogúsága alapján
nem
csak a mi földfelszíni inerciarendszerünkben érthetjük meg a müon
problémáját,
hanem a müon inerciarendszerében is, a következőképpen.
  A müon együtt mozgó rendszerében az élettartam (nyugalmi mérőszám) 2 µs. A
befutandó távolság (ami mellett fut a müon) azonban nem a müon, hanem a mi
(földi) vonatkoztatási rendszerünkben 20 km. A müon rendszerében ez a hossz
Lorentz-féle hosszkontrakciót szenvedve éppen harmincszor rövidebb. Így
azonos
inerciarendszerekre vonatkozó mérőszámokkal elég a nyugalmi élettartam a
kontrahált távolság befutásra. Ezért a müon földi megjelenése egyben a
hosszkontrakciót is bizonyítja.
  Nos, eddig az idézet, mely nem egyéb, mint egy piszok egyszerű dolog
spekulatív félremagyarázása, eget verő baromságok bizonygatására. Az idő nem
dilatálódik, a hossz nem kontrahálódik és nincs itt semmiféle
müon-paradoxon.
Most nézzük, hogy miért is!
  Arról nem szól a fáma, hogy a müon miből is keletkezett ott 20 km-es
magasságban, ami azt bizonyítja, hogy a müonok keletkezését sohasem
mutatták ki,
vagyis a müon egyszerűen csak ugyanúgy ott van 20 km-es magasságban, mint a
Föld
felszínén is.
  Szintén nem található feljegyzés egyetlen egy szakirodalomban sem arról,
hogy
a müon mivé is bomlik el 2 µs alatt. Emiatt a müon elbomlása az áprilisi
tréfa
kategóriájába tartozik.
  A müon 2 µs élettartama valójában nem a müon valós élettartama, hanem
annak az
elektromos áramnak a lecsengési ideje, melyet a detektor ólomrétegén
áthatoló
müon elemi töltése idézett. Ha az ólomréteg vastagságát elosztjuk az elemi
töltése által keltett áram lecsengésének a 2 mikroszekundumos időtartamával,
akkor megkapjuk a müon sebességét.
  Mivel a Föld felszínén is észlelhető a müon jelenléte, akkor az két dolgot
jelent.
  A Föld felszínén ugyanúgy jelen vannak a müonok, mint a 20 km-es
magasságban,
amit az is bizonyít, hogy a Föld felszínén elhelyezett ólomdetektorban is 2
µs
idő alatt cseng le a müon elemi töltése által előidézett elektromos áram.
  Ha a müon 20 km-es magasságból lejut a Föld felszínére, akkor az nem az
idődilatáció és a hosszkontrakciónak nevezett bődületes hülyeségeknek a
következménye, hanem annak, hogy a müonok a földi légkör alkotóelemeivel
egyáltalán nem, vagy egészen másképpen lépnek kölcsönhatásba, mint a
jelenlétüket kimutató detektor ólomrétegével.
  Mivel a müonok elektromosan semleges állapotban, valamint pozitív és
negatív
elemi töltés birtokában egyaránt megjelennek, így a müonok nem elemi
részecskék,
hanem ellentetten ionizált atomok. (Lásd: atomfizika, 1.1. és 1.2.
fejezeteket)!

                                 GÖRBÜLT TÉR

  Einstein szerint a nagy tömegű égitestek gravitációja meggörbíti az
égitestek
körül a teret. Bődületes baromság. Egyetlen egy testnek sincs önmagában
gravitációja, ugyanis a gravitáció létrejöttéhez minimum két, tömeggel
rendelkező test számottevő közelségére van szükség. Tehát a gravitáció
tömeg és
tömeg kölcsönhatásából keletkezik, nem pedig tömeg és a szerkezet nélküli
virtuális tér kölcsönhatásából. A gravitációs tér tömeg és tömeg között
kölcsönhatva véges kiterjedésű. Így például a Nap és a Föld között közepes
távolság esetén fennálló gravitációs tér térfogatát (melyben a gravitációs
erővonalak haladnak) a csonka gúla térfogatszámításával határozhatjuk meg.

                    V = (pi/3) * m * (R^2 + r^2 + (R * r))

  A képletben m a Nap-Föld közepes távolságnak megfelelő csonka gúla
magassága,
R a Nap sugara, r a Föld sugara.
m = AE = 1.495*10^11 m, R = 6.9685*10^8 m, r = 6.378388*10^6 m. A fenti
képlet
alapján azt kapjuk, hogy AE távolság estén a Nap és a Föld között fennálló
gravitációs tér térfogata V = 7.6696*10^28 m^3.
  A térnek nincsen szerkezete, ezért aztán a gravitációnak nincs mivel
kölcsönhatnia és így nincs is mit meggörbítenie.
  A relativitáselmélet egyik bizonyítékának tekintik a fény pályájának az
elgörbülését a Nap mellett. Az állatövi csillagok közül kettő szomszédosnak
megmérték a távolságát egyszer akkor, amikor nem volt közöttük a Nap,
egyszer
pedig akkor, amikor közöttük látszott a Nap. A mérések azt mutatták, hogy az
utóbbi mérés nagyobb szöget eredményezet, mint az előbbi. Az általános
relativitáselmélet ezt úgy értelmezi, hogy a Nap anyaga által görbített
(kitalált) téridőben számított, szintén kitalált geodetikus vonal, ami a Nap
mellett halad el olyan, hogy a két végtelen távoli pontjának iránya közötti
szög
nem 180 fok, hanem ennél több.
  Ismert optikai tény, hogy a fény pályája sűrűbb közegbe érve a sűrűbb
közeg
irányába (törik) hajlik el. Ezen alapul mindenfajta optikai lencse
működése. Az
is ismert tudományos tény, hogy a Napnak a felszínétől sok millió
kilométerre
kinyúló légköre van, amely közeg, és annál sűrűbb, minél közelebb van a
Naphoz.
A Naplégkör tehát valódi optikai lencsét alkot.
  Nem csoda, ha a Nap mögötti csillagok fénye ebbe a közegbe érve a Nap
irányában hajlik el. A Nap légköre optikai lencseként viselkedik. A fény
útjának
az elhajlása tehát valós, csak az oka nem a Nap gravitációja, hanem a
légköre.
Illetőleg lehetne ez is, az is, de csak az bizonyítható, hogy az optikai
jelenség fennáll, viszont a gravitáció hatása - még ha van is - ezzel a
kísérlettel nem mutatható ki a Nap légköre miatt. A kísérlet kigondolói
ennek a
lehetőségnek az előzetes kiküszöböléséről megfeledkeztek.

                            RELATIVISZTIKUS TÖMEG

  A relativitáselmélet szerint a fénysebességet kizárólag az f = 10^14 Hz-es
fényhullámok részecskéi, az m = 10^-36 kg tömegű fotonok képesek elérni,
minden
másnak a tömege a gyorsulás következtében megnövekszik. Einsteinnek ezt a
légből
kapott kitalációját százmilliárdszorosan cáfolja az a tény, hogy még f =
10^25 Hz-es elektromágneses hullámok is léteznek, melyeknek a tömege az f =
E/h
természettörvényi összefüggés alapján százmilliárdszor nagyobb, mint a
fotonoké,
és ugyanúgy a fény sebességével haladnak, mint a fotonok. A Géniusz szerint
nyugvó foton nem létezik, a fotonok mindig a fény sebességével haladnak.
Nos ezt
bizony két tény is cáfolja. Egyrészről mivel az atomok fotonokat
sugároznak, így
a fotonok az atomok vonatkoztatási rendszerében nyugalmi állapotban vannak.
Másrészről az azonos frekvenciájú fényhullámok interferenciájakor álló
fényhullámok keletkeznek, melyek nem egyebek, mint nyugalmi állapotba került
fotonok, amelyeknek a tömege a felülbírálhatatlan tömegmegmaradás törvénye
értelmében ugyanakkora, mint amikor a fény sebességével haladnak. Einstein
szerint a nyugvó foton tömege nulla. Nos ez már fáj. Ha szerinte nincsenek
nyugvó fotonok, akkor mi a sz..ra jó az, hogy a nyugvó foton tömege nulla?
Ha a
nyugvó foton tömege nulla, akkor honnét a fenéből lesz a mozgó fotonnak az
m =
10^-36 kg-os tömege, mivel valami csak valamiből szokott lenni? Einstein a
relativisztikus tömeget annak a hatására tákolta össze, hogy az elektronok
tömegéről bebizonyosodott, hogy nem állandó. Az atomfizika oldalam 1.1. és
1.2.
fejezetében többszörös bizonyítást nyert az a tény, hogy az elektronok és a
pozitronok valójában fotonokból és röntgen-fotonokból felépülő, ellentetten
ionizált gázatomok, melyeknek a tömege az elektromágneses
hullámtulajdonságukat
és az elektromos állapotukat okozó fotonok, röntgen-fotonok tömegével
változik
meg, azáltal, hogy az ionizáló fotonok, röntgen-fotonok elektromágnesesen
hozzákapcsolódnak a gázatomot felépítő fotonokhoz vagy röntgen-fotonokhoz.
  A valós tömegváltozás képletének az eredménye egyenlő a klasszikus
fizikából
ismert, egyszerűsített Doppler-képlet eredményével!

                      össztömeg = m + (U*e/c^2) = m/1-v^2/c^2

  A részecskegyorsítókban nem elemi részecskéket gyorsítanak, hanem a
légritkítást követően visszamaradó gázok atomjait ionizálják. A gázatomokat
pedig az U feszültség függvényében egy m = U*e/c^2 tömegű foton,
röntgen-foton
vagy gamma-foton hozza ionos állapotba.
  Mi a különbség az Einstein-féle képlet és az egyszerűsített Doppler-képlet
között? Mindössze a gyökjel. Einstein képletét azért fogadták el, mert még
akkoriban a gyorsítók mindössze néhányszor 100KV-os feszültséget tudtak
produkálni, és ekkora feszültségértéknél még nem mutatkozik számottevő
eltérés
a két képlet és az akkoriban elvégzett kísérletek eredménye között. Azonban
ma
már a GigaVoltos és TerraVoltos feszültségeknél az Einstein képlet eredménye
kisebb értéket ad a mérési eredményektől, míg a Doppler-képlet eredménye
megegyezik azokkal.
Hogy miért nem sebességfüggő a tömeg azt nagyon egyszerű bebizonyítani.
Nincs
lassú, csak lassabb, nincs gyors, csak gyorsabb. A sebebesség mindig a
megfigyelő vonatkoztatási rendszerére vonatkozik csak. Két megfigyelő indul
el
különbözö távolságokról, különböző sebességekkel, oly modón, hogy egyszerre
fognak tatálkozni a velük szemből érkező, vagy éppenséggel nyugvó
elektronnal.
Ahhoz hogy a relativitáselmélet igaznak bizonyuljon, a gyorsabb
megfigyelőnek
nagyobb tömeget kell mérnie, míg a lassabbnak kisebbet. Tud az elektron
egyszerre két különböző tömeget produkálni a különböző sebességű
megfigyelőknek? NEM. Nohát ezért egy bődületes baromság a sebességfüggő
tömeg,
a relativitáselmélet, és ezért paranoiások ezek a fizikához sík hülye,
modern
fizikás kretének. Nem kell rajtuk különösebben csodálkozni, hiszen egy 3
elemit
6 évig járt idióta a lángelméjük. Bár tanulták a tömegmegmaradás törvényét,
ám
egy idióta agyalmánya miatt nagyon nem jön be nekik, hogy egy test tömege
kizárólag úgy változhat meg, ha abból elveszünk, vagy pedig egy másik test
tömegét hozzáadjuk. Ezért mondom én, hogy hót hülye ez a mai "fizikus"
bagázs
a fizikához.

                                IKERPARADOXON

Idézet Holics László "Fizika" c. könyvéből:
  A és B ikerpár egy űrállomáson (Minkowski sík origójában) búcsúzik. A
marad a
helyén, B nagy távolságra indul, pl. az S csillaghoz, majd onnan visszatér
az
űrállomásra.
  A szituáció számunkra azonnal egyértelmű, ui. mi látjuk az A és B
világvonalainak döntő különbségét. A divatos ikerparadoxon történeti
problémáját
azonban tisztázni kell, ezért a paradoxon megfogalmazásával is foglalkoznunk
kell.
  A paradoxon így hangzik. A az űrállomás inerciarendszerében nyugalomban
várja
B visszatérését. A B indulásakor (egyszerűsítő feltevés) azonnal egy az
A-hoz
képest egyenletesen mozgó rakétán, tehát inerciarendszerben utazik S felé.
Céljánál azonnal átszáll (egyszerűsítő feltevés) egy visszatérő rakétára,
tehát
visszatérésében is inerciarendszerben utazik. Jóllehet az inerciarendszerek
egymással egyenértékűek (ezt tanítja a speciális relativitáselmélet), mégis
a B
visszatérésekor, az A és B találkozásakor A idősebb lesz, mint B, hiszen
A-hoz
képest B mozgó inerciarendszerekben utazott, ott órája lassabban járt
(tanítja a
relativitáselmélet). Tehát A és B nem egyenértékű, pedig az
inerciarendszerek
egyenértékűek. Eddig az idézet, amely nem egy paradoxon jelenséget ír le,
hanem
egy totál képtelenséggel példálódzik Einstein agyalmányának a
bizonygatására.
  Amikor B beugrik a mozgó űrhajóba, akkor kell ott lennie valakinek, aki
specialista abban, hogy az űrhajó fenekébe belediffundált B-t kiolvassza. B
itt
már egyértelműen fiatalabb maradt, mint A, aki ismerte a fizika törvényeit,
és
így inkább az elkerülhetetlen öregedést választotta a mennyországban
örökifjúként kandúrkodó B helyett. Az űrhajó specialistájának még értenie
kell B
összecsomagolásához és kiváló célba dobónak kell lennie ahhoz, hogy B-t (aki
szemmel láthatóan okult abból, hogy mozgó járműre felugrálni tilos és
életveszélyes) az S csillagnál áthajítsa a visszatérő rakétára, mivel az
átugrást néhai B már nem tudja magától végrehajtani. Természetesen a
visszatérő
rakétán is kell lennie egy specialistának, aki újból kiolvasztja és
újracsomagolja B-t, akit A inerciarendszeréhez érve ki kell dobnia a mozgó
űrhajóból. A a kertjében üldögélve éppen B-nek a nyugdíjpénztártól kapott
levelét olvassa, melyben közlik vele, hogy ő A-tól eltérően a
relativitáselmélet
"igazsága" miatt még jó ideig nem fog kapni nyugdíjat. A már áldaná az
eszét,
hogy az Földhözragadt, amikor egy hatalmas csattanás közepette a háta mögött
összedől a háza. A félóra múlva magához tér és azt tapasztalja, hogy nem
öregedett, hiszen félóra kiesett az életéből. A első dolga, hogy a kerti
hintaágyából amúgy öregesen körbenéz, amikor is a volt házától olyan tíz
kilométeres távolságban egy krátert vél felfedezni, ami fél órával ezelőtt
még
nem volt ott. A megindul a kráter felé, miközben tovább öregszik. A kráterbe
érve A-t elönti a boldogság, mert látja, hogy B visszatért, és az induláshoz
képest semmit sem öregedett, csak a DNS állománya öltött némi amorf alakot.
A
után nem sokkal a helyszínre érkezik a tudományos expedíciót koordináló
modern
fizikusok csoportja is. A-ra tekintve megdöbbenten állapítják meg, hogy A
B-hez
képest semmit sem öregedett. Kérdőre is vonják A-t. A töredelmesen bevallja,
hogy csalt, mert amikor B felugrott az űrhajóra, hogy ott lassabban járjon
az
órája, akkor A lecserélte otthonában az ingaórájának a láncán lévő
nehezéket, és
az ébresztő órájának a hátulján található kallantyút is a (-) jel irányába
elállította.
  Tudományosnak titulált fantasztikus filmekben látható, hogy az űrhajó
kapitánya megnyom egy gombot, és az űrhajó egy szempillantás alatt a fény
sebességével halad. Természetesen ez is egy totál képtelenség, ezért
vegyünk egy
racionálisabb példát!
  Tegyük fel azt a szintén képtelenséget, hogy a rakétánk képes a
fénysebesség
elérésére! A rakétánk gyorsuljon állandó erő hatására! Vegyük figyelembe,
hogy
az emberi szervezetet megviseli a gyorsulás! Ezért válasszunk egy akkora
gyorsulást, amelyet emberek már túléltek! Legyen ez a gyorsulás a
földfelszíni
gyorsulás hatszorosa (6g = 6*9.81m/s^2 = 58.86m/s^2)! Egy nyolcvan kilogramm
testsúlyú űrhajós (B) ekkor úgy érzi magát, mintha a Föld felszínén 480
kilogramm lenne a testsúlya. Az űrhajó 6g-s gyorsulás esetén 5093313
másodperc
alatt éri el a fény sebességét, ami 58 nap, 22 óra, 48 perc időtartamot
jelent.
Tehát a gyorsuláskor B-nek ennyi ideig kell elviselnie a földi gyorsuláshoz
képest hatszoros értéket, majd egy 6g-s fékezéskor ugyanennyi ideig. Ez már
117
nap, 21 óra, 36 perc. Amikor az űrhajó leszáll S csillagon, B átszáll a
visszafelé tartóra, és újabb 117 nap, 21 óra, 36 percig érzi magát 480
kilósnak.
A visszatérő egység az afrikai nemzeti parkban landol, ahol már riporterek
hada
várja B-t, aki nem sokat szórakozik a kabinajtó kinyitásával, csak úgy
egyszerűen kettétépi a kabint. Az újságírók megdöbbenve látják, hogy a
kettészakadt kabin közt egy kétszemű, küklopsz méretű, erősen megviselt
"Swarczenegger" áll, aki a majd 236 napos megpróbáltatásáról úgy nyilatkozik
meg, hogy az ormányuknál fogva áthajigálja az elefántokat a déli sarkra.
  Einstein egyik "hatalmas felismerése" volt, hogy az időt (melyet mindig is
számítva kaptunk) bevezette, mint dimenziót. Nahát, az országos
rendőrkapitány
pedig még nem ismerte fel, hogy a fekvőrendőrt elő lehet léptetni
keréknyomozóvá
is? Lehet, hogy nem egy Einstein a kapitány úr? Nos legalább ez az előnyére
válik.
  Az egyik internetes fórumon Identiti dobta fel a következő kérdést:
Találkoznánk-e Einsteinnel, ha egy időgéppel visszautaznánk 1935-be és kezet
fognánk-e vele? Nos erre Hóhérke nicknéven ezt a választ tudtam adni: Ha már
kezet is fognál vele, meg időgéppel mennél, akkor nyilvánvalóan. Egyébként
biztosan kezet fogna veled, hiszen egy szellemi szinten vagy vele. Ez
ugyanúgy
lehetségessé válthat, mint ahogy Te is idejöttél a kőkorból és rátaláltál a
mostani téveszmés hülye énedre. Csak azt nem értem, hogy miért nem álltál
meg
már 1935-ben? Lehet, hogy azért, mert túl sok üzemanyagot tettél a
téveszmékkel
hajtott időgépedbe?


---------- Forwarded message ----------
From: Fekete Gábor 
<realphysx00 AT gmail.com>
To: Fizinfo 
<fizinfo AT lists.kfki.hu>
Cc:
Date: Wed, 11 Dec 2013 10:19:27 +0100
Subject: [Fizinfo] Kinek állt érdekében elhitetni a világgal egy kreténről,
hogy az valójában egy lángelme?
           KINEK ÁLLT ÉRDEKÉBEN ELHITETNI A VILÁGGAL EGY KRETÉNRŐL,
                       HOGY VALÓJÁBAN AZ EGY LÁNGELME?

  Max Planck-nak hívják a minden idők egyik legnagyobb spekuláns
álfizikusát.
Max Planck csak eszközként használta ezt a lökött Einsteint, akinek a
relativitáselméletéből sugárzik a fizikához való analfabetizmusa,
pontosabban; a
relativitáselméletnek köze nincs a fizikához, még pontosabban: ehhez a
világhoz,
és egy gyengeelméjű kényszerképzetes világképéről szól. Amikor kiderült,
hogy az
elektron tömege nem állandó, akkor Planck tudta, hogy az elektron nem lehet
elemi részecske, így atomi alkotórész sem, vagyis a tömegmegmaradás
értelmében
csak valami más részecskék tömege által növekedhet az meg, így a
Bohr-modellel
együtt bukott volna a kvantummechanika és vele együtt Planck is. Planck
olvasta
ennek az idiótának az agyalmányát, amelyen először hülyére röhögte magát.
Aztán
jött a nagy ötlet. Ha Planck azzal állt volna elő, hogy sebességfüggő a
tömeg,
akkor a fizikusok gyanút fogtak volna erre a spekulációra, és elhajtották
volna
sóhivatalba a kvantummechanikájával együtt. Plancknak pont egy ilyen, a
fizikához holt hülye okostojásra volt szüksége ahhoz, hogy a sebességfüggő
tömeg
lehetőségét becsempéssze a köztudatba. Erre egy FIZIKUSt nem tudott volna
rávenni. Ezért Planck megkereste és - híres fizikus lévén - könnyedén
rávette a
hülyét, hogy álljon elő azzal, hogy a tömeg is viszonylagos, azaz
sebességfüggő,
és megígérte neki cserébe, hogy segíteni fogja a karrierjét. Planck elsőnek
az
ígéretét azzal váltotta be, hogy jól összerúgva a port a Porosz Akadémia
összes
tagjával, rájuk erőszakolta, hogy ezt a szerencsétlen hülyét válasszák be
akadémikusnak. Aki látta az Einstein életéről szóló filmet, az még
emlékszik rá,
hogy a Porosz Akadémia összes fizikusa mélységesen fel volt háborodva
Planck-nak
ezen az idióta ötletén. A Porosz Akadémia fizikusai még jól tudták, hogy egy
idiótával van dolguk, de Planck tekintélye és erőszakossága
győzedelmeskedett a
józanész felett. Aztán Planck kidolgozta a fényelektromos elméletet és
odaadta
Einsteinek, hogy legyen neki miért odaítélni a Nobel-díjat, ezáltal tovább
favorizálva ezt az idiótát, és így életben tartva a relativitáselméletnek
titulált bődületes baromságot, és ami a valódi lényeg volt: a sebességfüggő
tömeg marhaságot, hogy senkinek ne jusson eszébe utána számolni, hogy milyen
részecskéknek a tömege növeli meg az elektron néven megismert és elemi
részecskének vélt, valójában gázatom tömegét. Ha Einstein a
relativitáselméletért kapta volna a Nobel-díjat, akkor az akkoriban még
nemzetközi felháborodást váltott volna ki a még valamelyest racionálisan
gondolkodó fizikusok körében. Max Planck életműve abban merül ki, hogy
ezzel az
idiótával, a sebességfüggő tömeggel és az atomokba beledumált elektronok
(valójában ionizált gázatomok) ugrabugráltatásával sikerült neki az egy
bolond
százat csinál közmondást a negyedik hatványra emelnie. Lemerném fogadni,
hogy a
Nobel Committee létrehozása Planck ötlete volt azon célból, hogy a
Nobel-díjra
csak ők javasolhassanak és csak ők ítélhessék azt oda olyan spekulánsoknak,
akik
még valami eget verő ökörséggel bővíteni tudják az idióta áltudományukban
összehordott bődületes baromságok tárházát.
  Tehát relativitáselmélet mellett egyetlen egy vitathatatlan bizonyíték
sincs.
Einsteinnek a fizika az puszta geometria. Világvonalak, geodetikusok,
inerciarendszerek meg egyéb légből kapott hülyeségek. Nincsenek lassabban
öregedő űrhajósok, senki nem ment vissza a múltba egy pikomásodpercet sem
és a
még meg sem született unokáink sem látogattak meg az időgépükkel minket, a
szerkezet nélküli tér nem tud görbülni, a nem létező idő nem tud lassulni
és két
pont között a legrövidebb út továbbra is az egyenes nem pedig a görbe. Ez
mind
csak Einstein és a mai idióta fizikusok fantáziájában létezik.
  Nikola Tesla szerint a relativitáselmélet egy rózsaszín ruhába öltöztetett
szemét. Véleményem szerint pedig egy a fizikához sík hülye ember paranoiás
fantáziálása, illetve egy bődületes baromsághalmaz.
  Manapság az a menő fizikaprofesszor, aki hat négyzetméter táblafelületet
mesemondás közben tele tud hielogrifákkal rajzolni úgy, hogy az egyetlen
ákombákom a tábla bal felső sarkában kezdődik és a jobb alsó sarokban ér
véget.
  Ezekkel a hielogrifákkal nem szokás számolni. Egyrészt azért nem, mert a
hielogrifák helyére nem helyettesíthetők be számszerű értékek, másrészt
pedig
azért nem, mert ha van is olyan képlet, amelyikben nincsenek hielogrifák, a
behelyettesített értékekkel való számítás biztos, hogy hülyeséget ad
eredményül.
Száz éve ontják az idiótábbnál idiótább elméleteket. A kutatások közül az
ostoba, buta álfizikai kutatások viszik el az összes tudományos kutatásokra
fordított összegek legnagyobb hányadát. Semmit érő elméletekért Nobel díjjal
jutalmazott áltudósok osztogatják semmit érő, elméleteknek nevezett
agyalmányokért a Nobel díjakat. Minél inkább belebutul egy álfizikus a
modern
fizika idióta elméleteibe, annál inkább fentebb kerül a modern fizikának
nevezett áltudomány szamárlétráján, mint például Pálinkás József, aki
egészen a
Magyar Tudományos Akadémia elnöki posztjáig vitte és már ötödik éve
bitorolja
azt. A modern fizika nem egyéb, mint fizikai képtelenségeket az atomi világ
sajátságos törvényeinek beállított matematikai szemfényvesztésekkel
bizonygató
bődületes baromsághalmaz.
  Itt az ideje ezt a kretén bagázst elzavarni az egyetemekről, a
kutatóintézetekből és a Magyar Tudományos Akadémiáról. És nem csak
Magyarországon, hanem a világon mindenhol.