ELFT HÍRADÓ

[Wolf Gyorgy <wolf.gyorgy AT wigner.mta.hu>]

Búcsú Sebestyén Ákostól


Sebestyén Ákos 1959 elején, 24 éves korában lett a KFKI Kozmikus
Sugárzási Osztályának tudományos segédmunkatársa. Az Intézetben
akkor még csak kisérleti fizikai osztályok működtek, de a Kozmikus
Osztály vezetőjének, Fenyves Ervinnek támogatásával egy kis
létszámú, Ákossal együtt négy fiatal kutatóból álló csoport
munkaidejének felében elkezdhetett elméleti fizikával
foglalkozni. A munkaidő másik felében e csoport tagjai részt vettek
az erősen kölcsönható részecskék -- nukleonok, mezonok --
kölcsönhatásainak kisérleti vizsgálatában. Ennek
megfelelően Ákos első publikációi ehhez a témakörhöz
kapcsolódnak. 1972-ben a Részecske és Magfizikai Kutatóintézet
megalakulásakor létesült egy elméleti fizikai osztály is,
részecskefizikai, magfizikai és relativitáselméleti
csoportokkal. Ákos ez utóbbi, Perjés Zoltán vezette csoporthoz
csatlakozott, mivel érdeklődése már a 60-as évek közepén az
általános relativitáselmélet nyitott problémái felé fordult.

A csoport elsősorban az Einstein egyenletek egzakt megoldásainak
felderítésével foglalkozott. Vizsgálataik fókuszában olyan,
időfüggetlen és tengelyszimmetriával is rendelkező vákuum
megoldások álltak, amelyek gravitációs összeomlás
végállapotát modellezhetik. E csoport, s benne Ákos egy figyelemre
méltó nemzetközi visszhangot kiváltó, és a mai napig hivatkozott
nem--perturbatív eredménye a gömbi topológiájú fekete
lyukak végállapotának a stabilitását garantálja: Megmutatták,
hogy a szférikus topológiájú fekete lyukak egy nagy osztályát is
tartalmazó Robinson--Trautman téridőkben létezik egy globálisan
definiált monoton csökkenő Ljapunov funkcionál (ami lényegében a
Bondi tömeg), aminek az aszimptotikus értéke a funkcionál
globális minimuma, és hogy ez a minimum épp a gömbszimmetrikus
fekete lyukat leíró Schwarzschild megoldás. Ákos másik kutatási
területe a gravitációnak és a Yang-Mills--szerű
mértékelméletek viszonyának a tisztázása, ill. a gravitáció
mértékelméletként történő megfogalmazása volt. Már a
nyolcvanas évek elején egy diszkusszió során felvetette, hogy a
gravitáció egy kovariáns kvantumelméletében alapváltozókként
a vonatkoztatási rendszereket kellene használni. öt évvel később
egy nagyon hasonló ötlet óriási visszhangot kiváltva bukkant fel
és eredményezte azokat a változókat, amelyeket ma a
relativitáselméleti szakirodalom Ashtekar változók néven ismer ...

Ákos kandidátusi fokozatát a hetvenes évek közepén védte meg.
Diszszertációjában a kovariancia elvének belső szabadsági
fokokra történő kiterjesztését vizsgálta.

A hetvenes években több monográfia magyarra fordításával
gazdagította a magyar nyelvű fizikai szakirodalmat (és ezzel a
szaknyelvet). Ő fordította a híres Feynman féle ``Mai
fizika'' sorozat 8. és 9. kötetét, Neumann János alapvető
fontosságú könyvét, ``A kvantummechanika matematikai alapjai''-t,
és (Györgyi Géza halála után) ő szerkesztette és
fordította tovább Wigner Jenő ``Csoportelméleti módszerek a
kvantummechanikában'' c. könyvét. E szabatos és igényes
fordítások késztették Wigner Jenőt annak a meleg hangú
köszönő levélnek a megírására, amit Ákos talán a kapható
legnagyobb elismerésnek tartott, és amire méltán volt büszke.

Ákos tucatnyi diplomamunkás illetve doktorandusz diákját ismertette
meg a tudományos kutatás alapjaival. A problémak, kérdések tiszta,
matematikailag is precíz megfogalmazására törekvő
igényével példát mutatott és mély nyomokat hagyott az utána
következő generáció gondolkodásában. Igyekszünk hűek maradni
e szellemi örökséghez és kutatói mentalitáshoz. Emlékét
megőrizzük.

Frenkel Andor,   Szabados László