ELFT HÍRADÓ

[Laszlo Vegh <vl AT namafia.atomki.hu>]

A II. főtétel, az evolúció, az értelem, a tőkés gazdaság és a jövő 
  
  
 A hőtan második főtételére alapozva lehet úgy érvelni, hogy a 
természettörvények felbomló, tehetetlenné váló világ felé visznek. 
Viszont az élet az evolúció során egyre magasabb szervezettségi 
szintre jut, emiatt az élet törvényei más alapozottságúak kell, hogy 
legyenek, mint az élettelen természet törvényei. Valóban más 
jellegűek-e az élő és az élettelen természet törvényei? A hőtan 
második főtétele szerint az entrópia ameddig csak lehet, nő, ami azt 
jelenti, hogy a munkavégzésre felhasználható energia részaránya az 
idő folyamán egyre csökken.  A második főtételnek megfelelően az 
egyéb természettörvények által megengedett természeti folyamatok közül
azok játszódhatnak le, amelyekben az energia a lehető legjobban 
szétszóródik.  Mindeddig a természettan  csak azt hangsúlyozta, hogy a
hőtan második főtétele zárt rendszerre vonatkozik és a magas energiájú
rendszert alkotó élő a környezetéből táplálkozva képes  alacsony 
entrópiájú állapotában megmaradni és az entrópia növekedésének tétele 
az élőt a környezetével együttesen tartalmazó rendszerre már érvényes 
lesz.

 A felszíni  élővilág alapfolyamata a fénymegkötés (fotoszintézis), 
majd a szerves vegyületekben  így megkötött energiát az élővilág hővé 
alakítja, ami a világűrbe sugárzódik. Így egy, a napfényből felvett 
foton kb. 20 hőfotonra szétszórva jut vissza a világegyetem sugárzási 
terébe. Felvetették, hogy az élet megjelenése és fejlődése mélyebb 
kapcsolatban áll a hőtan  második főtételével. Ugyanis az élők és az 
élő rendszerek energiaháztartása más vegyi és egyéb folyamatokhoz 
képest hatékonyabban veheti fel és szórhatja szét a napsugarak által 
a Földre juttatott energiát. Ezért az élők elterjedése, az 
élőrendszerek, a táplálékláncok kialakulása és az evolúció mögött 
éppen a hőtan második főtételének érvényesülése  áll (lásd A. Anilla 
és E. Annila: Why did life emerged?,  International Journal of 
Astrobiology 7(3 & 4): 293-300 (2008); a munka ismertetése a 
www.physorg.com/pdf148050302.pdf helyen található).

A hőtan második főtétele nem tesz különbséget  élő és élettelen 
folyamat között, azokat részesíti előnyben, azok terjedhetnek el, 
amelyek az adott körülmények között hatékonyabban szórják szét az 
energiát. Bár az élő önmagában magas energiájú, közel egyensúlyi,  
alacsony entrópiájú rendszer, de mivel annyira hatékonyan növeli 
környezete  entrópiáját, a Föld felszínén bizonyos feltételek 
teljesülése  mellett a hőtan második főtétele az élő kialakulását, 
terjedését és fejlődését részesíti előnyben. Az evolúció a második 
főtétel szempontjából  energiaátalakító folyamat, a természetes 
kiválasztódás olyan véletlen mutációknak kedvez, amikkel bővülve  az 
ökorendszer gyorsabban növelheti az energia szétszórását, az 
entrópiát. Azaz olyan lények jelennek meg, amelyek versenyképesebben 
veszik és használják fel a környezetből felvehető energiát.    

Így a hőtan második főtétele segítségével megérthetjük, miért annyira 
elterjedt az élet és mi az evolúció hajtóereje. De azt, hogy milyen 
törvényszerűségek állnak az élő szervezetek kialakulása mögött, arról 
a hőtan második főtétele éppúgy nem mond semmit, mint ahogyan az 
egyszerűbb molekulák, az összetettebb kémiai rendszerek kialakulásának
törvényeit sem taglalja. De kijelenthetjük, az élet megjelenését és 
evolúcióját leíró természeti törvények ugyanúgy léteznek, mint az 
atomok  és a molekulák és más rendszerek keletkezését megadóak. Mivel 
a  túlélést segítő  értelem megjelent és elterjedt, az értelem 
keletkezése mögött is természeti törvény kell, hogy álljon. Nem 
hivatkozhatunk tehát arra, hogy az élet a hőtan második főtételének 
ellentmondva létezik.  Sőt, éppen a hőtan második főtételének 
működése bizonyítja, hogy  az élettelent és élőt kormányzó törvények 
jellege nem különbözik. Vallásos megfogalmazásban, a természetfölötti 
értelemnek nincs külön gondja az élő megalkotására. Tevékenysége a 
természeti  törvények létrehozására szorítkozhatott és nincs szükség 
arra, hogy a  Teremtő a törvényein kívül még valami megfoghatót is 
hozzátegyen az  élet kialakulásához és fejlődéséhez. Azaz az élet és 
az ember  teremtéséhez elég volt a megfelelő természeti törvények 
megalkotása. Más, a természetfölötti és az emberi értelem 
kapcsolatának általános és személyes vonatkozásain való töprengés 
ragadhatja meg igazából az Istent kereső elmét.

Ha a fentiek alapján elfogadjuk, hogy az élet és az értelem 
térnyerése a második főtételnek köszönhető,  nézzük meg, miként 
érvényesül  a második főtétel az ember  rendelkezésre álló természeti 
erőforrások felhasználásában.  Arrafelé hajt, hogy az ember minél 
több erőforrást használjon fel, alakítson át a bolygó felszínéről 
kisugárzódó hővé. Azaz használjuk el a rendelkezésre álló, évmilliók 
alatt felhalmozódott ősmaradványi erőforrásokat, a szenet, kőolajat és
földgázt is. A féktelen pazarláson alapuló fogyasztói életmód, az 
állandó elégedetlenséget gerjesztő és közben az  erő- és 
nyersanyagforrásokat a pénz kedvéért egyre gyorsabban szemétté és 
hővé alakító tőkés gazdaság a  második főtétel teljesülését gyorsítja,
igaz a végeredmény a teljes összeomlás lehet. De éppen mivel 
végromlásba vihet, nem ez a második főtétel teljesedésének  útja. 
Hosszabb távon az ember jóval több energiát használhat fel és szórhat 
ki a világűrbe, ha mostantól fogva erőteljesen takarékoskodni kezd,  
nagyon meggondoltan, csak a feltétlenül szükséges mértékben  égeti 
ősmaradványi erőforrásait, miközben értelme segítségével megoldja, 
hogy a napsugárzást az élővilágnál hatékonyabban kösse  meg. Ez a 
történelmi út a második főtétel valódi kedvezményezettje. Nem csoda, 
hogy  szorgalmazói elsősorban fizikusok, fizikus módszereket használó 
természetkutatók és közgazdászok. Igaz, még ma sem tartoznak a 
fősodorba, de a második főtétel őket segíti.

Végh László