ELFT HÍRADÓ

["Nemeth Csaba" <ncs AT almos.vein.hu>]

Tisztelt Listatagok!

A bolognai rendszer kritikájával kapcsolatban idézném magamat :).

Az alábbi írást kb. 2 éve küldtem be a Pannon (akkor Veszprémi) Egyetem helyi 
lapjába ("Egyetemünk"). Végül nem jelent meg.

 

Megjegyzések "A mai egyetemrol"  c. cikkhez

 

Az Egyetemünk 2006/5. számban megjelent íráshoz (A mai egyetemrol (vitairat 
ötezer karakterben)) szeretnék néhány gondolatot hozzátenni, a részletes 
elemzés szándéka nélkül. 

A klasszikus egyetem legfontosabb célja, feladata, funkciója (ide mai divatos 
szavakat is tehetnénk, mint pl. "küldetése") Csányi Vilmost idézve az 
lehetne, hogy újratermelje önmagát. Persze ehhez azt kéne meghatározni, hogy 
mi is "o". Talán nem tévedünk nagyot, ha egyszeruen így fogalmazunk: a 
tudományok muvelése és továbbadása. Ez elso közelítésben mentes minden 
gazdasági és praktikus megfontolástól. Az "önmaga újratermelése" azt 
jelentené, hogy a lelkes hallgatókból kiválasztatnak a legjobbak, akik az 
egyetemi keretekben folytatják a tudományok muvelését és annak továbbadását. 
A többiek továbbviszik az ott szerzett tudást, és hasznosítják a saját életük 
és a közösség jobbulására. 

Ennek mellékterméke lehet a szakemberré válás is, azaz egyesek praktikus 
célokat figyelembe véve, bizonyos gyakorlati területeken jártasságot 
szereznek, és ebben a folyamatban az egyetemen szerzett tudást is 
hasznosítják. 

 

A mai felsooktatás célja, feladata, funkciója nyilván nem ez. A nevet 
megtartotta (hagyományból), de ma a fo cél a szakemberképzés (szakoktatás). 
Ennek a célnak megfelelni úgy tud, hogy próbálja kiszolgálni a szakembereket 
alkalmazó gazdasági szervezeteket. Ha következetesek lennénk, akkor ma már a 
"gyár" kifejezés találóbb lenne az egyetem helyett. A termék, amit ez a gyár 
eloállít: a piacképes szakember. Ezt kell minél kisebb ráfordítással 
"legyártania". A felsooktatási intézmény szervezetileg, elvárásaiban és 
szabályzó-értékelo rendszereiben is egyre inkább átveszi a gyárakban 
használatos mintákat: a "minoségbiztosítás" (ISO.), a számszeru faktorokkal 
történo mérés, (ezekkel együtt a papírgyártás és bürokrácia) és mindenekelott 
a gyárak fo célja: a profittermelés (vagy minimum a rentabilitás). 

Ma persze még ez nem muködik teljesen ennek megfeleloen. Ma még sok a régi 
beidegzodésekbol hozott kolonc. A cégek/gyárak mást várnak. Pl. ugyanezen 
számban (2006/5) a 11. oldalon olvashatjuk, hogy egy bizonyos cég nem 
elégedett a képzéssel. O ajánl modulokat, amelyek szerinte fontosak. Sot: 
"cégünk, több ún. belépo szintu állást kínál, ahol csupán a nyelvtudás a 
követelmény, minden egyéb ismeretet belso tréningek formájában biztosítunk" - 
írja. Azaz, az "igazi" gyár tkp. a szakemberképzést is jobban végzi, mint az 
"egyetem", így a felsooktatásnak eszerint a nyelvtanoda szerepe maradna. 
(Akkor miért a nyelvi lektorátusokat építik le mindenütt?)  

 

Az egyetemi kutatásról Bányai Istvánt idézném: "Az egyetemi kutatás célja 
pedig, hogy a fo termékünket, a jó diákot, akit majd Nobel-díjasok 
alkalmaznak, "eloállítsuk". Sok más mellett azt mondják, hogy az egyetemi 
oktatáshoz szükséges a tudás frissen tartása, amit kutatással érünk el. Ezt 
hívják alapkutatásnak. Ezt lehet a tanítás mellett muvelni. A kutatás és a 
fejlesztés, már más dolog. Ennek közvetlen célja van. Egy adott termék, 
technológiája, eljárás, gyógymód stb. elsoként való megvalósítása. Itt nem 
szabadidos tevékenység a kutatás, itt az a fo tevékenység éjjel-nappal, és 
idore. Nincs kifogás, nincs pihenés. Nincs közben a hallgatókkal való 
foglalkozás. Ez nem egyetemi oktatónak való, ez külön szakma, igen magas 
jövedelemért." (http://www.atv.hu/friderikusz/?q=node/268)

Vagy ide illik Csányi Vilmostól az alábbi idézet: "Olyan helyzet alakult ki, 
hogy ma már csak az tud tisztességesen oktatni, aki különleges feladatokra 
kap pályázati pénzeket. Aki nem elég különleges, versenyképes, az már nemcsak 
a kutatást, az oktatást is abbahagyhatja. Az egyetem ugye nevében is mutatja, 
hogy nem különlegességeket oktat, hanem összefüggo, szervezett, "egyetemes" 
tudományos kultúrát, amibol nem lehet kiemelni a "versenyképeseket" a többiek 
rovására. Ha mondjuk éppen nincsen "versenyképes" kórbonctan, akkor nem kell 
az orvosegyetemen kórbonctant oktatni?" 
(http://www.nol.hu/alternativ/cikk/404555/) 

 

A BSc képzésrol. Ami nekem tetszik benne az a flexibilitás és az 
átjárhatóság. Viszont nem igazán tudom, hogy miként lehetne elérni azt a 
célt, amit megcéloz, azaz, egyszerre lerakni egy szélesebb tudományterület 
alapjait, aminek birtokában majd lehet továbblépni egy MSc fokozatra, és 
ugyanakkor egy olyan gyakorlati szakképzést adni, amely egybol alkalmazható 
az "életben". Egyszerre lenni szakmunkásképzo és egyetemi elokészíto. A két 
cél különbözo, és keverése egy elég szerencsétlen koktél lehet. Azaz, 
ahelyett, hogy mindkét célnak megfelelne, egyiknek sem fog. 

 

És végül, érdemes feltenni a kérdést, hogy miként változik a kibocsátott 
diplomák értéke az idovel? Az eddigi változások ("gyárszeruvé alakítás) 
valóban azt eredményezték-e, hogy a mai frissdiplomások "jobb minoségu", 
mélyebb és jobban hasznosítható tudást feltételezo, értékesebb papírt kapnak 
kézhez, mint 10 vagy 20 évvel korábban diplomázott elodeik? (Akár a "piac", 
akár az "akadémikus" értékítélet szerint.) Amennyiben erre a kérdésre 
határozott igen választ kapunk, akkor nagyobb a valószínusége annak, hogy jó 
úton haladunk (legalábbis e szempontrendszer szerint). Ha nem, akkor érdemes 
elgondolkodni a változások irányáról és célszeruségérol.

 

Németh Csaba