ELFT HÍRADÓ

[Szalay Kati <szalay AT sunserv.kfki.hu>]

Tisztelt Fizinfo Olvasók!

Kissé megkésve találtam rá Dr.Illényi András tanár úr gyászbeszédére, 
amely október 3-án Dr. Tarnóczy Tamás temetésén hangzott el. A meghitt 
búcsúztató a http://www.opakfi.hu/ címen olvasható.

Illényi tanár úr azóta közreadott egy nekrológot is, amelyet az 
alábbiakban megosztok a fizinfo olvasóival:
Sz.K.

Megemlékezés Tarnóczy Tamásról (1915 jan 15- 2007 szept. 14)

A szegedi Eötvös Kollégium tagjaként 1938-ban szerzett matematika - fizika
szakos tanári oklevelet, majd 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem
Kísérleti Fizika Tanszékén Békésy György professzornál doktorált a
beszédhangok akusztikájából. 1951-ben a fizikai tudomány kandidátusa, 1973-
ban a tudomány doktora. A beszédkutatás pályája egészét betöltötte, első
dolgozatát 1941-ben, utolsó áttekintését az emberi beszédhang képzéséről
1996-ban jelentette meg.
A XX. Század második felében 55 évig az élvonalban lenni komoly rang!
Békésy akadémikus kutatásainak folytatására a Magyar Tudományos Akadémia
megbízásából a Központi Fizikai Kutató Intézetben Tarnóczy Tamás
irányításával 1949-ben Akusztikai és Ultrahang Kutatócsoport alakult

Eredményként az orvosi, építészeti, hírközlési, gépészeti nyelvészeti és
más szakterületeken akusztikai műhelyek alakultak. Kutatásai a későbbi
hazai akusztikai tevékenység számos területére kiterjedtek, u.m.
beszédakusztika, pszichoakusztika, teremakusztika, ultrahangfizika és annak
biológiai kapcsolatai. Az ultrahang zónalencsék, teremakusztikai munkái és
beszédhang kutatási eredményei nemzetközi jelentőségűek.

A MTA kutatási hálózatában a Békésy György Akusztikai Kutatólaboratórium
1975 őszén európai viszonylatban is figyelemre méltó új lehetőséggel
gazdagodott. Az akusztikai oktatás, kutatás és fejlesztés szolgálatában
létrejött az első független hazai intézet  korszerű felszereltséggel
(süketszoba, zengőszoba). Az alapkutatások mellett a Laboratórium az
akusztikai termékek fejlesztését is támogatta.
A nemzetközi kapcsolatok fontosságának felismerése és ösztönzése Tarnóczy
Tamás életművének  kiemelkedő eleme. Az első lehetséges alkalmakat
kihasználva kereste a kapcsolatokat, különösen a kelet európai országok
akusztikusaival. 1957 novemberében Budapesten nemzetközi mintegy 100 fős
akusztikai szemináriumot szervezett  20 ország résztvevőivel. Ezt követően
3 éves rendszerességgel 30 éven át szervezte a Budapesti Akusztikai
konferenciákatt. 1971-ben a 7. Nemzetközi Akusztikai Kongresszus (ICA)
szervezését (1490 fő) oldotta meg Budapesten felejthetetlen sikerrel.
Néhány évvel később a Kelet Európai Államok Akusztikai szövetségének
ötletadója és megszervezője (FASE). Ez, később az Összeurópai Akusztikus
Szövetség (EAA) egyik alapító szervezete lett, évekkel az EU létrejötte
előtt.

Tarnóczy Tamás az akusztikusok nemzetközi együttműködésének úttörője volt.
Nemzetközi tekintélyének megfelelően 1972 -82 között az Acustica
Europhysics Journal szerkesztő
bizottsági tagja, és más szaklapok szerkesztő bizottságának tagja is volt
(Zeitschrift für Phonetik 1956- 90, Journal of Low Frequency Sound and
Vibration 1982-).
A kutatás, az iskolateremtés (beszéd, teremakusztika, zenei akusztika,
pszichoakusztika), az oktatás, a tudomány szervezés, az ismeretterjesztés,
szabályozás számos területén világszerte elismert tudós egyéniség volt
(1964-72 között c. egyetemi docens a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd c.
egyetemi tanár).  Megalapította és irányította előbb a MTA Akusztikai
Bizottságát (1963-1980), majd a 7h ICA elismeréseként a bizottság
interdiszciplináris kiterjesztésűvé válva a MTA Akusztikai Komplex
Bizottságot (1980). Ennek 1992-ig elnöke majd örökös tiszteletbeli tagja
volt.

A Nemzetközi Akusztikai Bizottság tagja 1963-78 között. 1975 től a FASE
vezetőségi tagja, majd 1982-85 között alelnöke. Az Acoustical Society of
America és az Audio Engineering Society honorary tagja, Magyar Fizikai
Társaság, Magyar Nyelvtudományi Társaság és több más hazai, külföldi
társaság tagjaként számos díj elismerés birtokosa. (A Prágai Egyetem
jubileumi emlékérme - 1957, Petzval József díj - 1964, a Francia Akusztikai
Társaság nagy ezüst érme - 1972,  Békésy György díj - 1977 és 1990,
Laureatus Academiae - 1989, Kempelen Farkas díj - 1991, Eötvös József
koszorú - 1993, Pro Silentio díj - 1995, Békésy arany emlékérem - 1999)
Összesen 133 idegen és 290 magyar nyelvű dolgozata jelent meg, 19 könyv és
könyvrészlet szerzője, több szakkönyv szerkesztője, szótárak, lexikonok
szakmai munkatársa.
Legismertebb művei: Fizikai Hangtan (1945), Építészeti hangtan (1948),
Fizikai akusztika (1963), Ultrahangok (1963), Akusztikai tervezés (1966),
Zenei akusztika (1982), Hangnyomás - hangosság - zajosság (1984),
Teremakusztika I-II (1986), Einführung in die Musikalische Akustik (1991).
Emlékét, tanításait, a hazai akusztika fejlődése érdekében végzett
fáradozásait  tisztelettel őrizzük.

Illényi András