ELFT HÍRADÓ

["Válas György" <g.valas AT freemail.hu>]

   A sérülésekrõl nem tudok semmit.  Az órát tényleg Jánossy kérte el a 
Puskin utcából
(oda talán még Eötvös Loránd szerezte be, de ez csak tippelés),  és amíg a 
4-es
épületben voltunk, addig az aknában folyó müon-mérést vezérelte.  Mire 
átköltöztünk a
2-esbe, addigra már le lehetett váltani odalent elhelyezett kvarcórával.
   Volt egy tartaléka is, egy ellenmozgó súlyokkal kompenzált, kevésbé pontos 
ingaóra.
Azt sokáig nem járattuk, ebbõl az lett, hogy a hajtósúlyt tartó, és az óra 
állása miatt
mindig egyazon ponton terhelt bélhúr elszakadt.  Hosszas levelezés után az 
órát sok
évtizede, biztosan jóval több mint fél évszázada gyártó svájci óragyár 
küldött egyet
ajándékba.  Õk még ennyi idõ után is tudnak pótalkatrészt gyártani.  Ebbõl 
megtanultuk,
hogy az órákat mindig járatni kell.
   Amikor a 2-es épületbe költöztünk, a szobámba szerencsétlen módon közös
vasálványt készítettek a két órának.  Ebbõl az lett, hogy attól kezdve 
egyiket se lehetett
beállítani.  Jó egy hónapos frekvenciájú lebegés alakult ki közöttük, hol 
gyorsabban
jártak, hol lassabban.

   Üdvözlettel:

          Gyurka