ELFT HÍRADÓ

[Tamas Kemeny <kemeny AT szfki.hu>]

Széles Gábor és lapja avagy mire szabad a sajtó

Széles Gábor megvette a Magyar Hirlapot, de vajon megveheti-e az igazságot 
is? A 3000 kutató nyilt levele, melyben az OTKA finanszírozás csökkentése 
ellen tiltakoznak az ujság figyelmét is a témára irányította. A lap Dóra 
Melinda Tünde és Fodor György tollából 2005 december 8.-n nagy cikket közöl 
a kutatás-finanszírozásról és megkérdez egy igazi szakértõt is: a saját 
tulajdonosát.
<http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=99396>http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=99396 


A cik fõbb állitásai:
“A 2006-os költségvetés jövõ hét eleji végszavazása elött újabb pont körül 
keletkezett vita: az alapkutatást és az alkalmazott kutatást végzõ 
szervezetek harcolnak egymással a szûkös állami kutatás-fejlesztési pénzekért…

Az államháztartási hiány elszaladása elleni folyamatos küzdelem nyomán az 
Akadémia … évrõl évre kevesebbõl tud csak gazdálkodni. Az Akadémia 
büdzséjének összege lényegében ugyanannyi lesz jövõre a költségvetési 
törvényjavaslatban foglaltak szerint, mint idén és tavaly, azaz 47-48 
milliárd forint. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag csökkennek a több tucat 
kutatóintézetet mûködtetõ szervezetnek a forrásai, mivel a bérek és az 
alapanyagok ára is emelkedett.

…nem véletlen, hogy éppen az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok 
pénzének a kilencszázmilliós csökkenése csapta ki a biztosítékot 
akadémikusi körökben. Az idén még 6.5, jövõre 5.6 milliárdos keretbõl 
finanszírozzák ténylegesen a kutatásokat, míg a pénz nagy része a különbözõ 
intézmények személyi juttatásaira megy el.”

Ezt értelmezni már valódi mentális kihívás, miszerint “ténylegesen” a 
kutatásokat az OTKA finanszirozza, mig “a pénz nagy része” az “intézmények 
személyi juttatásaira megy el”. Nehéz érzékelteni ennek totális 
sületlenségét: minimális ésszel is könnyû belátni, hogy az MTA 
költségvetésénél lényegesen kisebb OTKA költégvetés kis része kerül az MTA 
intézményeinek kutatóihoz és azért lehet egyáltalán kutatni belõle, mert 
bért, járulékot és rezsit nem ebbõl kell fizetni. Az mindenesetre egyetlen 
pillanatig sem lehet kérdés, hogy az OTKA finaszírozása semmilyen mértékben 
nem függhet az akadémia megitélésétõl, hiszen a keretnek csak egy kisebb 
része jut az MTA intézményeibe (a KSH adatai szerint az MTA részesedése az 
összes K+F ráforditásból 17-18 %, ez az állami költségvetés és az un “egyéb 
hazai forrás” esetén kb. 30%). Talán nem véletlen, hogy egy egyetemi tanár 
kezdeményezte a tiltakozást.

----Nézzük tehát hol látja Széles Úr a gondot:

“Szovjet struktúrák

Széles Gábor, a Magyar Természettudományi Egyesületek Szövetségének elnöke 
– lapunk tulajdonosa – viszont úgy véli, a bajok forrása másutt keresend , 
nem az akadémiai büdzsében. "Magyarországon tizenöt évvel a 
rendszerváltoztatás után sem tudták megváltoztatni a több mint fél 
évszázaddal ezelött, a Szovjetuniótól átvett és megörökölt akadémiai 
struktúrát" – mondta lapunknak. (Errõl egy kaliforniai olvasónk is írt 
lapunknak levelet – //alább ezt is idézem (KT)//). Szerinte mind a mai 
napig nem állt helyre az egészséges egyensúly az alapkutatás és az 
alkalmazott kutatás között. "Normális esetben az alapkutatásra és az 
alkalmazott kutatásra szánt összegek aránya körülbelül 1:5 arányú" – 
magyarázta.

Nálunk viszont a kutatás-fejlesztés alacsony – mindössze a bruttó 
össztermék 0,86 százalékára rúgó – szintje miatt inkább 1:2 az arány. 
Tavaly a Központi Statisztikai Hivatal összesítése szerint 62,3 milliárdot 
költöttek Magyarországon alapkutatásra, míg alkalmazott kutatásra 55,8, 
kísérleti fejlesztésre pedig 62,8 milliárd forintot. "Akkor most az 
alkalmazott kutatásra kellene háromszor annyi pénzt kérni, vagy az 
alapkutatásokra szánt kereteket kellene a felére csökkenteni?" – tette fel 
a költõi kérdést.”

Hát a kérdés tényleg költõi, ha ez nem magyarázza meg miért kellett az OTKA 
keretét csökkenteni és hogy ebbõl mennyi jó származik, akkor semmi sem. De 
a szerkesztõség képes arra, hogy ezen bölcs útmutatás alapján 
szerkesztõségi véleményt szintetizáljon:

Tudományos kapitalizmus :
[]
Álláspont 
<http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=99393>http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=99393

Ebbõl csak néhány sort kivánnék idézni:

“Az MTA kutatóhálózata elavult, központosított, csak belülrõl átlátható 
rendszer. Túl sok benne a feudalizmus, a tekintélyelvûség, és érzõdik a 
bezártság dohos levegõje. Programjaira pillantást vetve szinte egyetlen 
olyan "forró témát" sem találni, amely ma – itt és most – foglalkoztatja a 
világot. A kutatóhálózat és az Akadémia, éppen múltbéli szerepe, tekintélye 
megõrzése érdekében, megkésve, de rendszerváltásra és átalakulásra vár.”

Elgondolkoztam mi különbözteti meg a véleményt az otrombaságtól? Számomra a 
releváns tudás lenne ez a választóvonal. Kinek lehet olyan tudása, ami 
feljogosítaná, hogy az Akadémia teljes spektrumára (matematika, kémia, 
biológia, fizika, néprajz és zenetudomány, lingvisztika, teológia és 
szanszkrit nyelvészet meg minden más) ilyen kijelentést úgy tegyen meg, 
hogy azzal magára valamit is adó ember vitába szálljon, azaz véleménynek 
tekintse? Nem hiszem, hogy itt lenne helyénvaló a  Mindentudás egyetemét 
vagy a nemzetközi szervezetek pozitív értékelését felhozni a pénz és a 
közvélemény irányitásán alapuló hatalom otrombaságával szemben.

Ám még ez sem minden, az ujságban egy “munkáslevelezõ” is megosztja velünk 
végtelen bölcsességét:
Pénzéhes alapkutatók:
[]
Lázár György, Kalifornia
 
<http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=99388>http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=99388

Ebbõl is csak néhány szemelvényt idéznék:

“Itt, az Egyesült Államokban, alapkutatásra nem lehet direkt költségvetési 
pénzeket követelni… Kutatni a kutatás kedvéért sehol a világon – 
Magyarországot kivéve – nem lehet. Ami az elvándorlást illeti: itt az 
alkalom, hogy a magyar kormány az aláíró kétezer tudóst azonnali hatállyal 
elbocsássa, és ezzel lehet séget adjon nekik arra, hogy külföldön 
próbáljanak szerencsét. Szerintem nehezen boldogulnának.”

Még ha a Kaliforniai levelezõ nem is ismeri az amerikai 
kutatásfinanszírozás részleteit, a MH szakért szerkesztõjének illett volna 
hallania a közel 6 milliárd dollár költségvetés NSF-rõl (National Science 
Foundation), amely évenete mintegy 11000 alapkutatási programot támogat és 
több ezer posztdoktori ösztöndíjat biztosít. Nem tartható esetleges 
véletlennek, hogy ezt a levelet kommentár nélkül, a szerkeszt ségi cikkel 
és a Széles interjúval egy számban közlik és az ujság cikkében hivatkoznak 
is rá.

Nekem a Magyar Hirlapra éves elõfizetésem van. A jelen lapszámot ezen levél 
másolatával megküldöm az újságnak azzal a kéréssel hogy a pénzen megvehetõ 
“igazság” e szomorú dokumentumától a jövõben kiméljenek. Amig az ujság meg 
nem követi az Akadémiát és nem tesz lépéseket annak érdekében, hogy egy 
igazi újságnak legalább a látszatát keltse, addig szerintem mindannyiunknak 
bojkottálni kellene a lapot mint az igazság elleni merénylet elkövetõjét. 
De még ha az ujság korrigálná állitásait akkor is fennmarad a legkínzóbb 
kérdés: Vajon a piacgazdaság tényleg azt jelenti, hogy akinek pénze van az 
az igazságot is megvette?

Budapest, 2005 dec.12.

                                                Kemény Tamás, SzFKI


Keme'ny Tama's


        Postaci'm:      MTA Szila'rdtestfizikai e's Optikai Kut.Int.
                        1525 Budapest Pf. 49

        FAX: (361) 392 2215

        Telefon: (361) 392 2222/1152

        MOBIL: 06-20-974-7996

Attachment: clip_image001.gif
Description: Binary data